2009. június 30-án, délután 5 órakor 10 perces fájásaim voltak, 7 órára értünk be a kórházba. Addigra már 5 perces fájásaim lettek. Az ügyeletes szülésznő megvizsgált és szívhangot is néztek. Hazaküldött, és azt mondta, menjek vissza, ha erősödnek a fájások. Elmentünk vásárolni valami kaját, mert egésznap nem ettem, csak reggelit. Aztán úgy éreztem erősödnek az összehúzódások...

Barbiéknál dumáltunk, nézegettük a kis ruhákat. Fájdogált a pocim, így elindultam haza. Ahogy kiléptem a lépcsőházukból, abban a pillanatban elfolyt a magzatvíz (azt nagyon bánom a mai napig, hogy ez nem otthon történt, úgy hogy a párommal vagyok). Gyorsan visszamentem hozzájuk, persze zokogva. Iszonyatosan féltem, és nem akartam szülni. Felhívtam a párom, hogy jöjjön értem. Hazamentünk, felhívtam a szülésznőt. Kérdezte vannak-e fájásaim, mondtam nincsenek.

Felhívtam a szülésznőmet, és megegyeztünk, hogy 6-kor találkozunk a kórházban. A doki 7-kor futott be, megvizsgált, de még csak bő egy ujjnyi volt a méhszáj. Fél nyolckor burkot repesztett, onnantól erősödtek a fájások. Fél tízkor kaptam EDÁ-t, utána oxytocint infúzióban, de nem akartak eléggé erősödni a fájások, nagyon lassan tágultam. Az orvosom óránként megvizsgált, időnként más orvosok is bejöttek és hümmögtek az NST szalag felett, és meg a pokolba kívántam őket.

Nemrég olvashattátok a Lefagyasztott baba című írásunk, melyben egy piciny, újszülött baba kap egy második lehetőséget az életre az eljárás segítségével. A cikk megjelenése után nem sokkal egy kedves olvasónk jelentkezett, hogy Ők bizony átélték a fagyasztás szörnyűségeit. Mivel egy nagyon új, és egyben nagyon misztikus eljárásról van szó, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit olyan, mintha a filmbéli Aliennel utazhatnánk egy kicsit, vagy  mintha Mel Gibson mellett feküdne gyermekünk a Halhatatlan szerelem című filmben.

Amikor közölték, hogy haja van, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, megkérdeztem a körülöttem állókat, hogy megérinthetem? Utólag anyukám elmesélte, hogy a segítők összenéztek, és azt mondták: Persze, hiszen a maga gyereke… és én lenyúltam és megéreztem a kicsi lányom meleg, csúszós feje búbját. Sosem felejtem el az érzést.

Női megérzések márpedig vannak. Kezdettől fogva tudtam, hogy fiam lesz. Amikor megcsináltam a terhességi tesztet Ati, a férjem, éppen dolgozott. A Baba nevét ráírtam egy papírra, rátettem a pozitív terhességi tesztet, lefényképeztem és elküldtem a leendő Apukának. Hát így kezdődött minden...!!!A vizesedéstől eltekintve, zavartalan terhességem volt. 2008.október 3-án házavatót tartottunk. Az este kellemesen telt, bár nagyon elfáradtam. Az esti zuhanyzásnál észleltem, hogy sárgás-barnás nyákszerű valami távozik. Nem estem kétségbe, hiszen tudtam, hogy a nyákdugó napokkal, de akár hetekkel a szülés előtt is távozhat. A 38. hétben jártam.