2026. február 12., csütörtök - Lídia, Lívia napja
-
Barbiéknál
dumáltunk, nézegettük a kis ruhákat. Fájdogált a pocim, így elindultam haza.
Ahogy kiléptem a lépcsőházukból, abban a pillanatban elfolyt a magzatvíz (azt
nagyon bánom a mai napig, hogy ez nem otthon történt, úgy hogy a párommal
vagyok). Gyorsan visszamentem hozzájuk, persze zokogva. Iszonyatosan féltem, és
nem akartam szülni. Felhívtam a párom, hogy jöjjön értem. Hazamentünk,
felhívtam a szülésznőt. Kérdezte vannak-e fájásaim, mondtam nincsenek.
-
Beértünk, persze
regisztráltatni kellett előtte. Még jó hogy nem ömlött belőlem a víz, fel is
mosatták volna talán. Én voltam a legjobban meglepődve, amikor Nyújtották felém
a zöld hálóinget.. Komolyan maradok???? Szóval 22-én 22 órakor a 2. kismamaként
a 2. terhességgel 2 ujjnyira tágulva - a dokicsaj ketteskének hívott. Próbálta
oldani az idegességem. A szülés kicsit rövidebb volt,
mint 2 óra, és Beni sokat segített azzal, hogy valóban készült már kifelé annak
ellenére, hogy szombaton töltötte volna be a 37. hetet, mint "pocimaci".
-
Felhívtam a szülésznőmet, és megegyeztünk, hogy 6-kor találkozunk a
kórházban. A doki 7-kor futott be, megvizsgált, de még csak bő egy ujjnyi volt
a méhszáj. Fél nyolckor burkot repesztett, onnantól erősödtek a fájások. Fél
tízkor kaptam EDÁ-t, utána oxytocint infúzióban, de nem akartak eléggé erősödni
a fájások, nagyon lassan tágultam. Az orvosom óránként megvizsgált, időnként
más orvosok is bejöttek és hümmögtek az NST szalag felett, és meg a pokolba
kívántam őket.
-
Szinte összemosódnak az események,
olyan, mintha pár perc, néha olyan, mintha órák teltek volna el. Egy szót sem
szóltam, csak markoltam az ágy kapaszkodóját, meg a párnát a fejem alatt. A
férjem dörzsölte, masszírozta a derekam, törölgette az arcom, én magam sem
tudtam, mivel segít, de ő hősiesen ott volt, csinált, amit tudott. Hihetetlen
erőt adott a jelenléte. Olyan fáradt voltam, legszívesebben aludtam volna, de
persze nem volt rá időm, kétszer-háromszor elkapott a holtpont, amikor azt
éreztem, hogy nem bírom tovább, szólok, hogy vegyék ki a gyereket belőlem...
-
Boldogok voltunk! Hajnin is látszott a megkönnyebbülés, ott is volt meg
nem is. Kicsit kába is volt az injekciótól. Nem felejtettem el a lényeget, csak
borzolom az idegeiteket: én vágtam el a köldökzsinórt is! Minden olyan leendő
apukának, illetve apukának, aki még nem volt benn a szülésen, csak ajánlani
tudom: MENJETEK BE! Állati jó! Semmi durva nincs benn!
-
Nemrég olvashattátok a
Lefagyasztott baba című írásunk, melyben egy piciny, újszülött baba kap egy második lehetőséget az életre az eljárás segítségével. A cikk megjelenése után nem sokkal egy kedves olvasónk jelentkezett, hogy Ők bizony átélték a fagyasztás szörnyűségeit. Mivel egy nagyon új, és egyben nagyon misztikus eljárásról van szó, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit olyan, mintha a filmbéli Aliennel utazhatnánk egy kicsit, vagy mintha Mel Gibson mellett feküdne gyermekünk a Halhatatlan szerelem című filmben.
-
Nemrég olvashattátok a
Lefagyasztott baba című írásunk, melyben egy piciny, újszülött baba kap egy második lehetőséget az életre az eljárás segítségével. A cikk megjelenése után nem sokkal egy kedves olvasónk jelentkezett, hogy Ők bizony átélték a fagyasztás szörnyűségeit. Mivel egy nagyon új, és egyben nagyon misztikus eljárásról van szó, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit olyan, mintha a filmbéli Aliennel utazhatnánk egy kicsit, vagy mintha Mel Gibson mellett feküdne gyermekünk a Halhatatlan szerelem című filmben.
-
Amikor közölték, hogy haja van, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, megkérdeztem a körülöttem állókat, hogy megérinthetem? Utólag anyukám elmesélte, hogy a segítők összenéztek, és azt mondták: Persze, hiszen a maga gyereke… és én lenyúltam és megéreztem a kicsi lányom meleg, csúszós feje búbját. Sosem felejtem el az érzést.
-
Hááát az úúúgy volt… hogy épp Csenge haveroddal és hordozójával palacsintáztunk, mikor felhívott Gabi a szülésznőnk, hogy mégsem utazott el, nem kell tovább összeszorítanom a lábaim, sőt… mi lenne, ha ma szülnénk? Na, hazamentem, és nekiszegeztem Apának a kérdést, aki szörnyen izgatott lett, majd rám bízta inkább a döntést.
-
Női megérzések márpedig vannak. Kezdettől fogva tudtam, hogy fiam lesz.
Amikor megcsináltam a terhességi tesztet Ati, a férjem, éppen
dolgozott. A Baba nevét ráírtam egy papírra, rátettem a pozitív
terhességi tesztet, lefényképeztem és elküldtem a leendő Apukának. Hát
így kezdődött minden...!!!A vizesedéstől eltekintve, zavartalan terhességem volt. 2008.október
3-án házavatót tartottunk. Az este kellemesen telt, bár nagyon
elfáradtam. Az esti zuhanyzásnál észleltem, hogy sárgás-barnás
nyákszerű valami távozik. Nem estem kétségbe, hiszen tudtam, hogy a
nyákdugó napokkal, de akár hetekkel a szülés előtt is távozhat. A 38.
hétben jártam.
-
Éppen aznap kellett volna mennem vizsgálatra,
reggel nyolcra, de Bogi úgy látszik egészen másképp tervezte. Hajnali négy
előtt valamennyivel arra ébredtem, hogy pisilnem kell meg picit éreztem a
pocim, hogy fájdogál (de nem lepődtem meg, mert egy héttel előtte egy perces
jóslóim voltak, azt hittük, megyünk szülni), hát kimentem, de olyan fura
érzésem volt. Aztán visszafeküdtem és éreztem, hogy valami folyt. Hoppá... Kimentem
a fürdőbe megnézni, a magzatvíz volt az.
-
Első terhességem lévén vártam már, hogy mikor jön el az az idő, amikor „menni kell”. 2-szer voltam a kórházban vaklármán, de a 39. héten hajnali 3-kor arra keltem, hogy fájdogál a hasam. Gondoltam, hogy megint csak vaklárma az egész...
Barbiéknál
dumáltunk, nézegettük a kis ruhákat. Fájdogált a pocim, így elindultam haza.
Ahogy kiléptem a lépcsőházukból, abban a pillanatban elfolyt a magzatvíz (azt
nagyon bánom a mai napig, hogy ez nem otthon történt, úgy hogy a párommal
vagyok). Gyorsan visszamentem hozzájuk, persze zokogva. Iszonyatosan féltem, és
nem akartam szülni. Felhívtam a párom, hogy jöjjön értem. Hazamentünk,
felhívtam a szülésznőt. Kérdezte vannak-e fájásaim, mondtam nincsenek.
Beértünk, persze
regisztráltatni kellett előtte. Még jó hogy nem ömlött belőlem a víz, fel is
mosatták volna talán. Én voltam a legjobban meglepődve, amikor Nyújtották felém
a zöld hálóinget.. Komolyan maradok???? Szóval 22-én 22 órakor a 2. kismamaként
a 2. terhességgel 2 ujjnyira tágulva - a dokicsaj ketteskének hívott. Próbálta
oldani az idegességem. A szülés kicsit rövidebb volt,
mint 2 óra, és Beni sokat segített azzal, hogy valóban készült már kifelé annak
ellenére, hogy szombaton töltötte volna be a 37. hetet, mint "pocimaci".
Felhívtam a szülésznőmet, és megegyeztünk, hogy 6-kor találkozunk a
kórházban. A doki 7-kor futott be, megvizsgált, de még csak bő egy ujjnyi volt
a méhszáj. Fél nyolckor burkot repesztett, onnantól erősödtek a fájások. Fél
tízkor kaptam EDÁ-t, utána oxytocint infúzióban, de nem akartak eléggé erősödni
a fájások, nagyon lassan tágultam. Az orvosom óránként megvizsgált, időnként
más orvosok is bejöttek és hümmögtek az NST szalag felett, és meg a pokolba
kívántam őket.
Szinte összemosódnak az események,
olyan, mintha pár perc, néha olyan, mintha órák teltek volna el. Egy szót sem
szóltam, csak markoltam az ágy kapaszkodóját, meg a párnát a fejem alatt. A
férjem dörzsölte, masszírozta a derekam, törölgette az arcom, én magam sem
tudtam, mivel segít, de ő hősiesen ott volt, csinált, amit tudott. Hihetetlen
erőt adott a jelenléte. Olyan fáradt voltam, legszívesebben aludtam volna, de
persze nem volt rá időm, kétszer-háromszor elkapott a holtpont, amikor azt
éreztem, hogy nem bírom tovább, szólok, hogy vegyék ki a gyereket belőlem...
Boldogok voltunk! Hajnin is látszott a megkönnyebbülés, ott is volt meg
nem is. Kicsit kába is volt az injekciótól. Nem felejtettem el a lényeget, csak
borzolom az idegeiteket: én vágtam el a köldökzsinórt is! Minden olyan leendő
apukának, illetve apukának, aki még nem volt benn a szülésen, csak ajánlani
tudom: MENJETEK BE! Állati jó! Semmi durva nincs benn!
Nemrég olvashattátok a 
Nemrég olvashattátok a 
Amikor közölték, hogy haja van, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, megkérdeztem a körülöttem állókat, hogy megérinthetem? Utólag anyukám elmesélte, hogy a segítők összenéztek, és azt mondták: Persze, hiszen a maga gyereke… és én lenyúltam és megéreztem a kicsi lányom meleg, csúszós feje búbját. Sosem felejtem el az érzést.
Hááát az úúúgy volt… hogy épp Csenge haveroddal és hordozójával palacsintáztunk, mikor felhívott Gabi a szülésznőnk, hogy mégsem utazott el, nem kell tovább összeszorítanom a lábaim, sőt… mi lenne, ha ma szülnénk? Na, hazamentem, és nekiszegeztem Apának a kérdést, aki szörnyen izgatott lett, majd rám bízta inkább a döntést.
Női megérzések márpedig vannak. Kezdettől fogva tudtam, hogy fiam lesz.
Amikor megcsináltam a terhességi tesztet Ati, a férjem, éppen
dolgozott. A Baba nevét ráírtam egy papírra, rátettem a pozitív
terhességi tesztet, lefényképeztem és elküldtem a leendő Apukának. Hát
így kezdődött minden...!!!A vizesedéstől eltekintve, zavartalan terhességem volt. 2008.október
3-án házavatót tartottunk. Az este kellemesen telt, bár nagyon
elfáradtam. Az esti zuhanyzásnál észleltem, hogy sárgás-barnás
nyákszerű valami távozik. Nem estem kétségbe, hiszen tudtam, hogy a
nyákdugó napokkal, de akár hetekkel a szülés előtt is távozhat. A 38.
hétben jártam.
Éppen aznap kellett volna mennem vizsgálatra,
reggel nyolcra, de Bogi úgy látszik egészen másképp tervezte. Hajnali négy
előtt valamennyivel arra ébredtem, hogy pisilnem kell meg picit éreztem a
pocim, hogy fájdogál (de nem lepődtem meg, mert egy héttel előtte egy perces
jóslóim voltak, azt hittük, megyünk szülni), hát kimentem, de olyan fura
érzésem volt. Aztán visszafeküdtem és éreztem, hogy valami folyt. Hoppá... Kimentem
a fürdőbe megnézni, a magzatvíz volt az.
Első terhességem lévén vártam már, hogy mikor jön el az az idő, amikor „menni kell”. 2-szer voltam a kórházban vaklármán, de a 39. héten hajnali 3-kor arra keltem, hogy fájdogál a hasam. Gondoltam, hogy megint csak vaklárma az egész...
