2024. szeptember 08., vasárnap - Adrienn, Mária napja
-
2010. április 5-e, húsvét hétfő, anyuéknál töltöttük a hétvégét. Már előző este alig aludtam, folyt rólam a víz, hányingerem volt, kényelmetlen volt minden testhelyzet. Egész éjjel forgolódtam, wc-re járkáltam, összesen aludtam úgy 3-4 órát. Reggel nagyon fáradtan keltem fel. Ebéd után indultunk vissza nagyszüleimhez, velük lakunk a férjemmel. Jött az egész csapat, anyu, apu, tesóm, mert hát meg kell locsolni a nagyit is. Már mikor beléptünk az ajtón, mamám észrevette, hogy valami nincs rendben velem…
-
Első terhességem izgalmas vol,. mivel veszélyeztetett terhes voltam az ikrek miatt (vékony testalkat, a méhem eléggé túlfeszített volt). Állandóan bennem motoszkált az a gondolat, hogy nehogy koraszülöttek legyenek. Eme félelmemet nem is igazán mertem megosztani semmivel, mert mondják, ha valami rosszra gondolunk, az biztos be is fog következni.
-
Az első kislányom születésének történetét szeretném megosztani veletek. Azzal kezdeném, hogy mikor kiderült, hogy babát várok, nagyon örültünk neki. Alig vártuk, hogy végre megszülessen, és kezünkbe tarthassuk. A terhességem alatt a magas vérnyomást leszámítva, nem volt semmi problémám és szépen teltek a hónapok. Amikor azonban kb. 8 hónapos terhesen mentem a kötelező vizsgálatra a dokimhoz, közölte velem az asszisztense, majd utána ő is, hogy sajnos eltört a lába és így át kell mennem másik orvoshoz, akit persze ő ajánlott.
-
2010. január 29-én, a terhességem 39-ik hetében NST-re mentünk, akkor kezdődött az első fájás, amikor leültem a fotelba, 9 órakor. Utána az öltözőben levettem a nadrágom és előkészültem, szintén volt összehúzódásom, meg is lepődtem, hogy micsoda jóslóim vannak. Az ágyra felkászálódás közben is volt egy. Kérdezte is az orvos, hogy mióta tartanak ezek az összehúzódások. Mondtam, hogy most kezdődtek, de már pár hete vannak jósló fájásaim, lehet, hogy ez is az.
-
Gyönyörű volt. Leírhatatlan, amit akkor érez az ember, mikor először pillantja meg, érintheti meg a gyermekét, miután világra hozta. Pár perc után Viktort elvitték fürödni, méredzkedni. Apa ment vele, és amíg engem összevarrtak, háromnegyed óra alatt, nemtomhány tekercs cérnával, addig ő folyamatosan hozta az információkat a fiúnkról. Felöltözve Viktort is behozták pár pillanatra, de nagyon fázott, úgyhogy betették melegedni az inkubátorba.
-
Vizsgáltak kb. hajnali 2-ig, addigra csitulóban voltak a fájásaim, viszont amikor voltak, a babának mindig elment a szívhangja! Az orvosom pont ezen az egy hétvégén nem volt a városban. Hál istennek viszont az ügyeletes orvos dr. B. B. volt, aki megvizsgált, majd közölte, hogy bár szépen tágulok, - kétujjnyinál tartunk - de ne haragudjak, mert meg kell császároznia! Fuldoklik a Nórika, a nyakára van tekeredve valószínűleg a köldökzsinór! Mit bántam én, ha odaadja a szikét, én magam is megcsinálom!
-
Egy hétfő délutánon NST-n voltam. Nem mozdult meg Dorina, így visszaküldtek a szobámba. Éppen ebéd volt, de mégis elhívtak vizsgálatra. Sokat tanakodtak az orvosok, majd visszaküldtek NST-re. Amikor végeztem, pont jött látogatni a családom. Mentem ki az ajtón hozzájuk, de szólt a nővérke, hogy várjak kicsit, mert éppen telefonált. Azt mondta, hogy pakoljak össze, szülni fogok.
-
Hála Istennek pici lányommal nem volt semmi, csak a terhesség meg a szülés nem ment olyan gördülékenyen. Tavaly augusztus 26-án kiderült, hogy babánk lesz, ami nem volt tervbe véve, úgyhogy nagy volt a meglepődés. Ezek után kezdődött azzal, hogy a cukrom egy kicsit magas lett, majd a 6. hónapban kiderült, hogy nyitott a méhszájam, de Magyarországon nem kapható méhösszehúzó tabletta, amiért el kellett menünk Bécsbe és innentől veszélyeztetett terhes lettem.
-
2007. július 16. hajnali 2 óra. Ekkor kezdődött minden, csak akkor még nem tudtam! Felébredtem, hogy wc-re kell mennem, de utána valahogy nem bírtam visszaaludni. Nem fájt semmi nem is voltak keményedéseim mégsem bírtam visszaaludni. Egy ideig sétálgattam a szobában meg kimentem az erkélyre, de semmi nem volt jó valamiért.
-
Sziasztok!! Először is kezdem a bemutatkozással!! Szóval István vagyok 34 éves és már három hónapja képtelen a szexre… /Ill nem is én…:)/ ... Nade félre a tréfával! Üdvözlök minden Kedves Apukát illetve Apuka jelöltet!! Szeretnék veletek megosztani egy Csodálatos élményt!! Az apás szülésről szeretnék írni!
-
Nem is tudom, hol kezdjem… Szeptember 3-án este 6 fele voltak fájásaim, de azt hittük csak jóslók, aztán 10-ra olyan erősek lettek, hogy elindultunk a korházba. Éjjel 11-re értünk be a Bajcsy-Zsilinszky korházba. Felvettek a szülészeti osztályra ahol egy kicsit várni kellett, majd megvizsgált a doki (2 ujjnyi)...
-
Rettenetes fájdalom
volt a lelkemben, de mikor azt mondta az orvos, hogy még lombik programmal is
30 %-nál kevesebb az esélye, hogy gyermekünk legyen, teljesen összetörtem.
Olyan rég szerettem volna megtudni, milyen Anyának lenni! És egy orvos azt
mondja, talán soha nem tudom meg. Isten (vagy aki másnak hívja) azonban másképp
gondolta.
-
2010. április 5-e, húsvét hétfő, anyuéknál töltöttük a hétvégét. Már előző este alig aludtam, folyt rólam a víz, hányingerem volt, kényelmetlen volt minden testhelyzet. Egész éjjel forgolódtam, wc-re járkáltam, összesen aludtam úgy 3-4 órát. Reggel nagyon fáradtan keltem fel. Ebéd után indultunk vissza nagyszüleimhez, velük lakunk a férjemmel. Jött az egész csapat, anyu, apu, tesóm, mert hát meg kell locsolni a nagyit is. Már mikor beléptünk az ajtón, mamám észrevette, hogy valami nincs rendben velem…
Első terhességem izgalmas vol,. mivel veszélyeztetett terhes voltam az ikrek miatt (vékony testalkat, a méhem eléggé túlfeszített volt). Állandóan bennem motoszkált az a gondolat, hogy nehogy koraszülöttek legyenek. Eme félelmemet nem is igazán mertem megosztani semmivel, mert mondják, ha valami rosszra gondolunk, az biztos be is fog következni.
Az első kislányom születésének történetét szeretném megosztani veletek. Azzal kezdeném, hogy mikor kiderült, hogy babát várok, nagyon örültünk neki. Alig vártuk, hogy végre megszülessen, és kezünkbe tarthassuk. A terhességem alatt a magas vérnyomást leszámítva, nem volt semmi problémám és szépen teltek a hónapok. Amikor azonban kb. 8 hónapos terhesen mentem a kötelező vizsgálatra a dokimhoz, közölte velem az asszisztense, majd utána ő is, hogy sajnos eltört a lába és így át kell mennem másik orvoshoz, akit persze ő ajánlott.
2010. január 29-én, a terhességem 39-ik hetében NST-re mentünk, akkor kezdődött az első fájás, amikor leültem a fotelba, 9 órakor. Utána az öltözőben levettem a nadrágom és előkészültem, szintén volt összehúzódásom, meg is lepődtem, hogy micsoda jóslóim vannak. Az ágyra felkászálódás közben is volt egy. Kérdezte is az orvos, hogy mióta tartanak ezek az összehúzódások. Mondtam, hogy most kezdődtek, de már pár hete vannak jósló fájásaim, lehet, hogy ez is az.
Gyönyörű volt. Leírhatatlan, amit akkor érez az ember, mikor először pillantja meg, érintheti meg a gyermekét, miután világra hozta. Pár perc után Viktort elvitték fürödni, méredzkedni. Apa ment vele, és amíg engem összevarrtak, háromnegyed óra alatt, nemtomhány tekercs cérnával, addig ő folyamatosan hozta az információkat a fiúnkról. Felöltözve Viktort is behozták pár pillanatra, de nagyon fázott, úgyhogy betették melegedni az inkubátorba.
Vizsgáltak kb. hajnali 2-ig, addigra csitulóban voltak a fájásaim, viszont amikor voltak, a babának mindig elment a szívhangja! Az orvosom pont ezen az egy hétvégén nem volt a városban. Hál istennek viszont az ügyeletes orvos dr. B. B. volt, aki megvizsgált, majd közölte, hogy bár szépen tágulok, - kétujjnyinál tartunk - de ne haragudjak, mert meg kell császároznia! Fuldoklik a Nórika, a nyakára van tekeredve valószínűleg a köldökzsinór! Mit bántam én, ha odaadja a szikét, én magam is megcsinálom!
Egy hétfő délutánon NST-n voltam. Nem mozdult meg Dorina, így visszaküldtek a szobámba. Éppen ebéd volt, de mégis elhívtak vizsgálatra. Sokat tanakodtak az orvosok, majd visszaküldtek NST-re. Amikor végeztem, pont jött látogatni a családom. Mentem ki az ajtón hozzájuk, de szólt a nővérke, hogy várjak kicsit, mert éppen telefonált. Azt mondta, hogy pakoljak össze, szülni fogok.
2007. július 16. hajnali 2 óra. Ekkor kezdődött minden, csak akkor még nem tudtam! Felébredtem, hogy wc-re kell mennem, de utána valahogy nem bírtam visszaaludni. Nem fájt semmi nem is voltak keményedéseim mégsem bírtam visszaaludni. Egy ideig sétálgattam a szobában meg kimentem az erkélyre, de semmi nem volt jó valamiért.
Sziasztok!! Először is kezdem a bemutatkozással!! Szóval István vagyok 34 éves és már három hónapja képtelen a szexre… /Ill nem is én…:)/ ... Nade félre a tréfával! Üdvözlök minden Kedves Apukát illetve Apuka jelöltet!! Szeretnék veletek megosztani egy Csodálatos élményt!! Az apás szülésről szeretnék írni!
Nem is tudom, hol kezdjem… Szeptember 3-án este 6 fele voltak fájásaim, de azt hittük csak jóslók, aztán 10-ra olyan erősek lettek, hogy elindultunk a korházba. Éjjel 11-re értünk be a Bajcsy-Zsilinszky korházba. Felvettek a szülészeti osztályra ahol egy kicsit várni kellett, majd megvizsgált a doki (2 ujjnyi)...
Rettenetes fájdalom
volt a lelkemben, de mikor azt mondta az orvos, hogy még lombik programmal is
30 %-nál kevesebb az esélye, hogy gyermekünk legyen, teljesen összetörtem.
Olyan rég szerettem volna megtudni, milyen Anyának lenni! És egy orvos azt
mondja, talán soha nem tudom meg. Isten (vagy aki másnak hívja) azonban másképp
gondolta.
