2025. február 11., kedd - Bertold, Marietta napja

mt

Zsófikám születése

2004.11.24. este.

Hazajöttünk, fürdés, drágám vesz egy jó meleg tusit. Kicsit húztam a számat, de mondom, most már nagy baj nem lehet, csinálja csak. Egyszer csak kiabál, komótosan bemegyek a fürdőbe, kicsit barnázik, nyugtázom, megyek vissza TV-ni, majd jobban kiabál. Na, ekkor már gyorsan pattantam berohantam a fürdőbe valami barnás a kádban. Mielőtt kérdezhettem volna, már mondta is ez a nyákdugó. Most már ilyent is láttam. Fájásai egyébként a szokásosak voltak, vagy inkább csak szurkálások. Lefeküdtünk, aludtunk.

2004.11.25.

Ébredés. Nem mentem be reggel dolgozni, mert elkísértem a korházba. 24-re volt kiírva, és mivel nem jött a baba, kellet menni a napi vizsgálatokra. Pusztán megérzés volt, de a cucc már össze volt pakolva, és úgy határoztunk, vigyük magunkkal, max este visszahozzuk. Aztán jöttek a jelek. Nem kell sokat menni autóval a korházig, de találkoztunk egy szirénázó koraszülött mentővel (valakinek ez biztos nem jó, de mi egy jót mosolyogtunk), majd a Slágerben a Bochkorék valami szülésről poénkodtak. Na, beértünk. Kincsemet megvizsgálta a doki, majd a párom mosolyogva jön, doki közölte maradunk itt ma szülés lesz. Felvették, mentünk a szülészetre. Ott őt előkészítették. 11:30-11:45 körül a doki megrepesztette a burkot, fájásai még nem túl erősek. Én még elmentem ebédelni, kincsem persze nem ehetett, mert kapott már beöntést és ki is jött minden, aminek ki kellett jönnie (még nem a baba). Siettem vissza, de nem volt egyedül a kincsem, az anyukája vele volt. Kint a folyosón üldögélt, járkált, mikor melyik volt a jobb. Visszaértem közben én is. Aztán jött a kincsemnek egy "savas kis vuk". Na, innentől kezdve már a kinézete is rosszabb volt. 13 óra körül én is felvettem csinos korházi zöld ruhámat, ami éppen kukinál jól szét volt repedve, de ez nem lényeg. Bementünk a szülőszobára, amit aztán a szülésig el sem hagytuk már. A szülésznő megvizsgálta, kütyüket ráaggatta, megnézték a baba szívhangját (tökéletes), kincsem fájásai is sűrűn jöttek már, csak egy bibi volt, nem voltak elég erősek. Rossz volt nézni, ahogy szenved. A hanyatt fekvés nem volt jó neki, de muszáj volt. Itt is jött egy kis "vuk-inger", mert egyébként már nem jött belőle semmi.

Zsófi

A vizsgálat végén már felülhetett, akkor megkönnyebbült. Átmentünk az alternatív szobába (ugye az a neve) ott hol a labdára ült, hol lefeküdt, hol járkált, mikor melyik volt a jó. Én persze végig vele voltam, és úgy érzem, jó is volt neki, hogy ott voltam. Masszíroztam a derekát, meg amit éppen kért, csináltam. Csak vizet nem hoztam neki, mert nem ihatott. 15:30 körül jött a doki megvizsgálta, már nagyon nyitva volt, viszont a fájásai gyengék voltak. Kapott egy kis fájdalomcsillapítót, amit ilyenkor szabad adni. Oxitocint nem kapott, mert amint kimondták, hogy "oxitocin" erősödtek a fájásai. A doki azt mondta, az utolsó harmadban vagyunk, már nincs sok vissza. Injekció után megint csak a doki szerint 2-3 óra és jön a baba. Na, ez nem volt igaz. (Hála Istennek!)

Felgyorsultak az események. Kincsem egyre jobban szorongatta a kezemet. Aztán jöttek a székletérzések. Hipp-hopp, két fájás között gyorsan fel a székbe. Megindult a szülés. Az én szívem is kiugrott a helyéről. Elmagyarázták gyorsan nekem is, hogyan tudok segíteni, és azt hiszem nagyon jól csináltam! (Na jó, nem fényezem magam.) Doki gyorsan a Hajninak is elmondta, mit, hogyan, mikor kell nyomni, hogyan kell levegőt venni. Aztán beindult a szülés. Megint csak a doki szerint, azt mondta 10-15 nyomás lesz és kijön a baba. Megint nem lett igaza. Első nyomás után megnéztem az érkezési oldalt, de még nem láttam semmit. Egyik kezemmel a Hajni fejét tartottam, másikba a fényképező élesre töltve. Második nyomásnál kint volt a feje, majd nem sokkal jött a harmadik nyomás is és a baba teljesen kicsusszant. Ekkor volt 16:35 az idő.

Boldogok voltunk! Hajnin is látszott a megkönnyebbülés, ott is volt meg nem is. Kicsit kába is volt az injekciótól. Nem felejtettem el a lényeget, csak borzolom az idegeiteket: én vágtam el a köldökzsinórt is! Minden olyan leendő apukának, illetve apukának, aki még nem volt benn a szülésen, csak ajánlani tudom: MENJETEK BE! Állati jó! Semmi durva nincs benn!

Majd követtem a babát, megfürdették lemérték, súly, hossz, koponya. Szóval 16:35-kor született, 3500 gramm, 55 centiméter, és ZSÓFIA. Nagyon boldogok vagyunk, tiszta happy minden. Ma már elég sokat voltam bent nála, sajna csak ablakon keresztül nézhetem én is, de itthon húhúhúhú: Megeszem!!! Nagyon ügyesen szopizik már, és ahogy a Hajni mondja, nagyon nyugodt. Tartsa meg a jó szokását!

Pusszantás mindenkinek, és aki még most következik annak hajrá.

Írta: Egy boldog apuka: Gábor, Kincsike párja (Zsófia édesapja)

Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!

Szólj hozzá Te is a Fórumban!

Megosztás:

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?

Adaptive Media