2026. October 10., Saturday - Gedeon napja
-
A gesztenyét az olló vagy a fúróhegy segítségével kifúrjuk az egyik oldalán, hogy a hurka pálcát bele tudjuk szúrni. Ne készítsünk túl nagy lukat, mert akkor a baba szoknyája állandóan ki fog esni. Jobb, ha egy kicsit beleszorul. A hurkapálca egyik végéhez illesszük a korong alakú textil közepéhez, majd az anyaggal együtt tűzzük a pálcát a geszetnyébe.
-
A fél dióhéjat alaposan megtisztítjuk (esetleg le is lakkozhatjuk előre). A fonalat félbe hajtjuk, és az összeillesztett végére csomót kötünk, majd ezt a csomót a dióhéj belsejébe ragasztjuk úgy, hogy a kész dióbabát erre föl lehessen majd függeszteni. A csipkeszalagot az aljánál összeráncoljuk, félkört képezünk belőle, majd a dióhéj fölső, akasztós végére ragasztjuk, mint egy kispárnát, amin a babánk aludni fog.
-
A diót a két diófél találkozásánál, hurkapálca helyén kifúrjuk. A vászonból egy körlapot vágunk ki. A hurkapálcából ledarabolunk egy 20 centiméteres rudat. A ledarabolt hurkapálca egyik végét a kör alakú textil közepéhez illesztem, majd az anyaggal együtt a pálcát a dión fúrt lyukba szorítom. Figyeljünk arra, hogy a hurkapálcát a dióhoz közel érdemes megfogni, és akkor az illesztés során nem törik el. A fonalból a gyerek kinyújtott ujjai köré tekerek annyit, hogy megfelelő mennyiségű haja legyen majd a babánknak.
-
Külön válogatjuk a nagy és a kicsi juharfa leveleket, és a nagyokkal kezdünk dolgozni. Az egyiket keresztbe kettéhajtjuk, és feltekerjük a hurkapálcára úgy, hogy a hajtott széle a pálca végéhez kerüljön. A következő levelet is ketté hajtjuk, miközben a másik kezünkkel szorosan tartjuk a pálcás levelet. a hajtást a pálca végéhez illesztjük, a két végét kissé visszahajtjuk kifele, mintha háztető alakot készítenénk és ezt a levelet is föltekerjük. A következő, félbehajtott levél közepét oda illesztjük, ahova az előző levél lehajtása került.
-
A csuhé leveleket beáztatjuk néhány percre, hogy ne törjenek össze megmunkálás során. Célszerű a kötözőt előre ledarabolni, hogy gyorsabban haladjunk a munka során. A csuhé levelek csúcsait, végeit levagdaljuk. Azok nem annyira szépek, de kidobni nem fogjuk, ezt használjuk töltőanyagként. Sorban haladunk. Először a virág közepét, majd a szirmait készítjük el. Legvégül a leveleket erősítjük föl.
-
Most még szép az idő, ki lehet menni a szabadba a gyerkőcökkel gesztenyét gyűjteni. Otthon nagyon kevés idő alatt édes kis babákat alkothattok együtt. Az elkészítés nagyon egyszerű. Ahová a gyufákat szeretném szúrni, késsel kicsit belevágok, így könnyebben belecsúszik a gyufa. Feszegetni, erőltetni nem érdemes, a gyufa hamar feladja :-). Ha nem megy, akkor késsel mindig rá lehet segíteni.
-
Amióta süni van a kertünkben, mindenből sünit gyártunk. Akadjon a kezünk ügyébe papír, gipsz, gyurma, festék, vagy csak egy lehullott makk kupakja. Egyébként nem akármilyen tölgyfa kupakjáról van szó, hanem a csertölgy termésének fedeléről. Ez a pici sapka olyan bolyhos, olyan tüskés, mintha tényleg igazi kis süni lenne. Nem is kell hozzá túl nagy fantázia, hogy kisállatot varázsoljunk belőle.
-
Sárga színű krepp papírból kis kör formát vágunk, és a közepébe ugyanebből a színből kis galacsint helyezünk. A kör lap szélét beragasztózzuk, és a merőlegesen helyezett hurkapálca végére ragasztjuk, mint egy kis batyut. Ez lesz a virág közepe. Zöld színű krepp papírból vékony csíkot vágunk, amit hosszában ragasztóval kenünk be, és a hurkapálcára ferdén rátekerünk. Ez lesz az őszirózsa szára.
-
A gesztenyéket alapos tisztítás után egyenként átfúrjuk, majd a lyukak környékét megtisztítjuk a gesztenyeforgácstól. A zsákvarró tűbe befűzzük a fonalat, s a gesztenyéket egyenként felfűzzük. Érdemes a legnagyobb gesztenyével kezdeni, és a folyamatosan haladni az egyre kisebbek felé. A fűzésben az apróság is tud segíteni. A zsákvarró tű nem hegyes, csak hosszú. Még a fonalat is könnyedén be tudja fűzni, hiszen a tű foka elég nagy.
-
Olyan igazi, régi gyurmát válasszunk, a kezünk melegével puhítsuk meg kicsit, és nyújtsuk ki körülbelül 8 milliméter vastag, 10 centiméter átmérőjű korong alakúra. A dínók lábait, profilját, farkát mandala szerűen nyomkodjuk bele. használhatunk még kagyló és csigaházakat is. A korongot falazzuk körbe egy vékony gyurmahurkával, hogy gipsszel ki tudjuk önteni. Keverjük ki a modellgipszet, és óvatosan kanalazzuk rá.
-
A felhasználni kívánt csuhéleveleket kevés langyos vízbe áztassuk be. Válasszunk ki egy nagyobb méretű, egészséges levelet, a közepére tegyünk egy kicsi, száraz gesztenyét, majd gondosan csomagoljuk be, külön ügyeljünk arra, hogy az arc részen ne gyűrődjön nagyon a levél. A nyakánál kössük meg cérnával.
-
Válasszunk egymással jól harmonizáló színeket a festékünkből és a legvilágosabbal fessük be a gyermekünk egyik tenyerét. Csináljunk vele lenyomatot a lap közepére. Egy árnyalattal sötétebb színnel fessük be a másik kezét, és az előző lenyomattal kb. 60 fokos szöget bezáróan ismét készítsünk lenyomatot. A műveletet folytassuk addig, amíg dekoratív képet nem kapunk.
A gesztenyét az olló vagy a fúróhegy segítségével kifúrjuk az egyik oldalán, hogy a hurka pálcát bele tudjuk szúrni. Ne készítsünk túl nagy lukat, mert akkor a baba szoknyája állandóan ki fog esni. Jobb, ha egy kicsit beleszorul. A hurkapálca egyik végéhez illesszük a korong alakú textil közepéhez, majd az anyaggal együtt tűzzük a pálcát a geszetnyébe.
A fél dióhéjat alaposan megtisztítjuk (esetleg le is lakkozhatjuk előre). A fonalat félbe hajtjuk, és az összeillesztett végére csomót kötünk, majd ezt a csomót a dióhéj belsejébe ragasztjuk úgy, hogy a kész dióbabát erre föl lehessen majd függeszteni. A csipkeszalagot az aljánál összeráncoljuk, félkört képezünk belőle, majd a dióhéj fölső, akasztós végére ragasztjuk, mint egy kispárnát, amin a babánk aludni fog.
A diót a két diófél találkozásánál, hurkapálca helyén kifúrjuk. A vászonból egy körlapot vágunk ki. A hurkapálcából ledarabolunk egy 20 centiméteres rudat. A ledarabolt hurkapálca egyik végét a kör alakú textil közepéhez illesztem, majd az anyaggal együtt a pálcát a dión fúrt lyukba szorítom. Figyeljünk arra, hogy a hurkapálcát a dióhoz közel érdemes megfogni, és akkor az illesztés során nem törik el. A fonalból a gyerek kinyújtott ujjai köré tekerek annyit, hogy megfelelő mennyiségű haja legyen majd a babánknak.
Külön válogatjuk a nagy és a kicsi juharfa leveleket, és a nagyokkal kezdünk dolgozni. Az egyiket keresztbe kettéhajtjuk, és feltekerjük a hurkapálcára úgy, hogy a hajtott széle a pálca végéhez kerüljön. A következő levelet is ketté hajtjuk, miközben a másik kezünkkel szorosan tartjuk a pálcás levelet. a hajtást a pálca végéhez illesztjük, a két végét kissé visszahajtjuk kifele, mintha háztető alakot készítenénk és ezt a levelet is föltekerjük. A következő, félbehajtott levél közepét oda illesztjük, ahova az előző levél lehajtása került.
A csuhé leveleket beáztatjuk néhány percre, hogy ne törjenek össze megmunkálás során. Célszerű a kötözőt előre ledarabolni, hogy gyorsabban haladjunk a munka során. A csuhé levelek csúcsait, végeit levagdaljuk. Azok nem annyira szépek, de kidobni nem fogjuk, ezt használjuk töltőanyagként. Sorban haladunk. Először a virág közepét, majd a szirmait készítjük el. Legvégül a leveleket erősítjük föl.
Most még szép az idő, ki lehet menni a szabadba a gyerkőcökkel gesztenyét gyűjteni. Otthon nagyon kevés idő alatt édes kis babákat alkothattok együtt. Az elkészítés nagyon egyszerű. Ahová a gyufákat szeretném szúrni, késsel kicsit belevágok, így könnyebben belecsúszik a gyufa. Feszegetni, erőltetni nem érdemes, a gyufa hamar feladja :-). Ha nem megy, akkor késsel mindig rá lehet segíteni.
Amióta süni van a kertünkben, mindenből sünit gyártunk. Akadjon a kezünk ügyébe papír, gipsz, gyurma, festék, vagy csak egy lehullott makk kupakja. Egyébként nem akármilyen tölgyfa kupakjáról van szó, hanem a csertölgy termésének fedeléről. Ez a pici sapka olyan bolyhos, olyan tüskés, mintha tényleg igazi kis süni lenne. Nem is kell hozzá túl nagy fantázia, hogy kisállatot varázsoljunk belőle.
Sárga színű krepp papírból kis kör formát vágunk, és a közepébe ugyanebből a színből kis galacsint helyezünk. A kör lap szélét beragasztózzuk, és a merőlegesen helyezett hurkapálca végére ragasztjuk, mint egy kis batyut. Ez lesz a virág közepe. Zöld színű krepp papírból vékony csíkot vágunk, amit hosszában ragasztóval kenünk be, és a hurkapálcára ferdén rátekerünk. Ez lesz az őszirózsa szára.
A gesztenyéket alapos tisztítás után egyenként átfúrjuk, majd a lyukak környékét megtisztítjuk a gesztenyeforgácstól. A zsákvarró tűbe befűzzük a fonalat, s a gesztenyéket egyenként felfűzzük. Érdemes a legnagyobb gesztenyével kezdeni, és a folyamatosan haladni az egyre kisebbek felé. A fűzésben az apróság is tud segíteni. A zsákvarró tű nem hegyes, csak hosszú. Még a fonalat is könnyedén be tudja fűzni, hiszen a tű foka elég nagy.
Olyan igazi, régi gyurmát válasszunk, a kezünk melegével puhítsuk meg kicsit, és nyújtsuk ki körülbelül 8 milliméter vastag, 10 centiméter átmérőjű korong alakúra. A dínók lábait, profilját, farkát mandala szerűen nyomkodjuk bele. használhatunk még kagyló és csigaházakat is. A korongot falazzuk körbe egy vékony gyurmahurkával, hogy gipsszel ki tudjuk önteni. Keverjük ki a modellgipszet, és óvatosan kanalazzuk rá.
A felhasználni kívánt csuhéleveleket kevés langyos vízbe áztassuk be. Válasszunk ki egy nagyobb méretű, egészséges levelet, a közepére tegyünk egy kicsi, száraz gesztenyét, majd gondosan csomagoljuk be, külön ügyeljünk arra, hogy az arc részen ne gyűrődjön nagyon a levél. A nyakánál kössük meg cérnával.
Válasszunk egymással jól harmonizáló színeket a festékünkből és a legvilágosabbal fessük be a gyermekünk egyik tenyerét. Csináljunk vele lenyomatot a lap közepére. Egy árnyalattal sötétebb színnel fessük be a másik kezét, és az előző lenyomattal kb. 60 fokos szöget bezáróan ismét készítsünk lenyomatot. A műveletet folytassuk addig, amíg dekoratív képet nem kapunk.
