Elsősorban gondoljuk ki, hogy miben fogjuk etetni a babát. Mi az, amibe beleültetjük, vagy félig fekvő helyzetben beletesszük, mert ugye fekve nem lehet enni. Lehet ez etetőszék, ha a baba már magabiztosan ül, egy autósülés, pihenőszék vagy babahordozó, ha még korai az ültetés, vagy ha éppen ez van kéznél. Egyetemesen érvényes minden ülőalkalmatosságra, hogy olyan anyagból kell, hogy legyen, ami könnyen tisztítható, egyébként érdemes ideiglenesen egy törölközőt kinevezni erre a célra és a baba alá teríteni, hogy a széket eltakarja, megvédje a szétpercegő babakajától.

A természeti népeknél, ahol a kisbabák abszolút igény szerint szopnak, és senki nem foglalkozik azzal, hogy mikor volt utoljára mellen és mennyit kéne még várni, ismeretlen a hasfájás. A tévhit gyökere származhat abból, hogy a nagyon gyakran szopizó babák esetében, akiknek azonban mindig másik mellet kínáltak föl – tehát jobb cici, majd félóra múlva bal cici, majd félóra múlva megint jobb cici – előfordulhat, hogy a baba főként első tejet szopizik ki.

Rengeteget olvastam, tanultam, hallgattam mások véleményét, és sokat tapasztaltam, és ezek alapján azt gondolom, hogy az egyensúlyozás, az egyensúly megtalálása, visszaszerzése, az egyik legfontosabb kompetencia amellyel egy gyermeknek rendelkeznie kell. Erre nem csak az óvodai és iskolai tanulási tevékenysége során van szüksége, hanem a hétköznapi életben is nehezen boldogul nélküle. Mozgása ügyetlennek tűnhet, elesik, elszédül, leesik mindenről, mindent leejt, kiborít egyensúly hiányában.

Olyan igazi, régi gyurmát válasszunk, a kezünk melegével puhítsuk meg kicsit, és nyújtsuk ki körülbelül 8 milliméter vastag, 10 centiméter átmérőjű korong alakúra. A dínók lábait, profilját, farkát mandala szerűen nyomkodjuk bele. használhatunk még kagyló és csigaházakat is. A korongot falazzuk körbe egy vékony gyurmahurkával, hogy gipsszel ki tudjuk önteni. Keverjük ki a modellgipszet, és óvatosan kanalazzuk rá.