Rajzolok egy kerekecskét, gömbölyűre, mint a zsemlét, kerekecskén kis gombocska, akárcsak egy baba volna, gombocskának két nagy füle, vajon mi néz ki belőle? Bajuszkája, farkincája, kerekecske, gombocska, itt csücsül a nyulacska. *** Egyszer volt egy Jancsika, Jancsikából paprika. Paprikából kiskirály, Kiskirályból tulipán.

Cirmos cica haj, Hová lett a vaj? tt látom a bajuszodon Most lesz neked jaj! Cirmos cica dorombol, Hallgatja egy komondor. Azt gondolja magába', Hogy szebb az Ő nótája. Rá is kezdi, vau-vau, Fut a cica, nyau-nyau *** Ha én cica volnék, Száz egeret fognék, De én cica nem vagyok, Egeret se foghatok. *** Egy - megérett a meggy, Kettő - csipkebokor vessző, Három - te vagy az én párom, Négy - megcsípett a légy, Öt - érik a tök, Hat - hasad a pad, Hét - dörög az ég, Nyolc - üres a polc, Kilenc - kis Ferenc, Tíz - tiszta víz, Ha nem tiszta, vidd vissza, Ott a cica megissza.

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy özvegyasszony s volt annak egy Mihók nevű boldogtalan fia. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának: - Édes anyókám, házasodhatnám. - Kit vennél el, édes Mihókom? - Ilókot, édes anyókám. - Eredj, fiam, kéresd meg. Mihók elmegy az Ilókék házához, s egy tűt kap ajándékba.

Gazdag Erzsébet - Kodály Zoltán: Árkot ugrott a szúnyog Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába, Szaladtak a szúnyogok szúnyogpatikába. Szúnyog úr a patikus maga rakta sínbe, Nem vitték a kórházba kinn fekszik a színbe’. Jönnek is a rokonok, ismerősök sorra, Gyűlik a sok sütemény, rétes, béles, torta. Meg is gyógyult egy-kettőre, összeforrt a lába, S örömében fölmászott s jegenyefára.

Andris, itt az ideje, hogy végre lefeküdj! - figyelmezteti kisfiát édesanya. Andris azonban épp az autóival van elfoglalva, és esze ágában sincs abbahagyni a játékot. - Hadd játsszam még egy kicsit! - kérleli édesanyát. - Szó sem lehet róla! Így is tovább maradtál fenn, mint máskor. Na, gyere gyorsan. A gyerek protestál, de végül sikerül édesanyának lefektetnie. Gyors jójcakátpuszi, villanyoltás, ajtóbecsukás. Pár perc sem telik el, Andris már dugja is ki a fejét az ajtón: - Szomjas vagyok!

Az alábbi mondókát az iskolában tanulta a kisfiam. Igaz, itt nemcsak a kezek mozognak, de mivel szerintem nagyon aranyos és bohókás, ezért idebiggyesztem ezt is. A gyerekek nagyon szeretik, bár kicsiknek nem könnyű összehangolni a mozgásokat, viszont éppen ezért vannak az ilyenek kitalálva, hogy segítsenek a fejlődésben.