2025. január 25., szombat - Pál napja
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
Legyen ettől a csöppnyi nótától minden anyának és leendő anyának jó kedve, hiszen tudjuk, hogy a zene, a tánc egyfajta terápia. Ha ilyen kellemes ritmusokat hallunk, testi-, lelki bajunk messzire száll, és még a bizonytalanságunk is elmúlik, ha tudjuk, hogy nem vagyunk a kételyekkel egyedül (már ami a szülést illeti).
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
De Kőmorzsoló nem adta, Hétszünyű Kapanyányimonyók sem vette tréfára adolgot, lenyomta a földre, hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását. Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyűvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását a Hétszünyű Kapanyányimonyók. Harmadnap Vasgyúró maradt otthon. De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte az orrára, miért maradtak két nap kása nélkül. Ahhoz is odament Hétszünyű Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött, ezt is jól elpáholták.
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
Donászy Magda: Hóember Hóna alatt seprűt szorít, pedig nem is sepreget. Bizony ésszel fel nem éred, ez az ember ki lehet. Hóval, faggyal nem törődik, tűri némán, szótlanul, De mikor a tavaszt érzi, mint a patak, könnye hull.
Enyedi György: A hóember Fekete szén a szemem, szép sudár a termetem, orrom répa, nagy darab, a fejemen vaskalap. Szám is van, fülemig ér, hónom alatt seprűnyél
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
Lehalkul a város zaja karácsony estére. Melengeti a lelkünket a kis gyertyák fénye. Megszületett a szeretet lelkünkben e napon. Hogy a fáradt embereknek hitet, reményt adjon. *** Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe! Jaj, de szép a karácsonyfa! Ragyog rajta a sok gyertya! Itt egy szép könyv ott, egy labda! Jaj, de szép a karácsonyfa! Kezem, lábam jaj, de fázik, Csizmám sarkán jég szikrázik. Ha szikrázik, had szikrázzon. Azért van ma szép karácsony.
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
Karácsonynak délutánján, sötét még a nagyszoba. Kukucskálni sem, lehet, mert zárva van az ajtaja. Csengőszóra kinyílik majd, s a sok gyertya felragyog. Olyan jó, hogy meggyújtjátok, karácsonyi angyalok. Szikrázik a csillagszóró, éneklünk, hogy pásztorok. A fa alatt, mindenféle titokzatos dobozok. Bárcsak végre megnézhetném, karácsonyra mit kapok. Olyan jó, hogy elhozzátok, karácsonyi angyalok.
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
Advent, advent, egy kis gyertya ég. Először egy, aztán kettő, majd három, és négy. És a kis Krisztus megszületett! És a kis Krisztus megszületett!
Rainer Maria Rilke: Advent Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűhegye- szelet fog- készül, nő magasba, az egyetlen szent éj fele.
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
Hókastélyban jéglakás: Ott lakik a Mikulás. Szél a szánja – mégse fázik, Úgy röpül egy messzi házig. Csengõje a hópehely. Szánkójának énekelj, Mintha dallal idehúznád, S tedd ki ablakba a csizmád. Ne lesd meg a Mikulást, Rajta varázs a palást: Leshetsz reggelig magadban, Mert ha eljön, láthatatlan. Hogyha tudnád, hol lakik, S odaérnél hajnalig, Jutnál mesebeli tájra – Elolvadna palotája.
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves télapó. Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró. Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg télapó! Nagyszakállú télapó, jó gyermek barátja. Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja. Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik. Megtölti a télapó, ha üresen látja.
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
Beszélj velem úgy, mintha felnőtt lennék! Játssz velem úgy, mintha gyermek lennél! Bízz bennem! Adj nekem feladatot! Majd meglátod, milyen ügyes vagyok! Dicsérj meg, ha megérdemeltem! Igazságtalanul ne büntess engem! Ha úgy érzem, teher vagyok neked, boldogtalan leszek! Rossz gyerek!
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
- Idenézz! - örvendezik Lompi. - Találtam az ágyban egy barna cipőt! - A párja a konyhaszekrényben van - jegyzi meg komoran Veronka. - De hol lehetnek a babaházak? Hogy lehet ilyen rendetlenségben bármit is megtalálni? Veronka elfárad a hosszú, sikertelen kutatásban, és már a játéktól is elment a kedve, inkább lefeküdne, de mindjárt ki is ugrik az ágyból. - Au! Valami megszúrt! Lompi utánanéz, mi lehet az - és előhúz egy villát. Veronka most már végképp elmorcosodik.
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
Volt egyszer egy nagyon akaratos, makrancos, mogorva és dacos kisfiú. Amikor például bevásárolni ment az édesanyjával vagy az édesapjával, mindig jelenetet rendezett, ha nem kapta meg az üzletben azt, amit kiszemelt magának. Ilyenkor visított, toporzékolt, míg csak köréjük nem gyűltek a bevásárlók, úgyhogy szülei végül is kénytelenek voltak megvenni az árut. A kisfiút az sem érdekelte, hogy a kiszemelt játékból vagy más tárgyból otthon már volt egy ugyanolyan. Amit a fejébe vett, abból nem engedett.
-
Kisgyerekkel » Mondókák, versek, mesék
Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Soha sincs jó idő. Mindig esik az eső. *** Varjú károg, fú a szél, Esik a hó, itt a tél. Jaj, de nagyon hideg van, Ropog a hó alattam. Vígan csúszik a kis szán, Most örülünk igazán! *** Ha-ha-ha havazik. He-he-he hetekig. Hu-hu-hu hull a hó, Hi-hi-hi jajj, de jó!
Legyen ettől a csöppnyi nótától minden anyának és leendő anyának jó kedve, hiszen tudjuk, hogy a zene, a tánc egyfajta terápia. Ha ilyen kellemes ritmusokat hallunk, testi-, lelki bajunk messzire száll, és még a bizonytalanságunk is elmúlik, ha tudjuk, hogy nem vagyunk a kételyekkel egyedül (már ami a szülést illeti).
De Kőmorzsoló nem adta, Hétszünyű Kapanyányimonyók sem vette tréfára adolgot, lenyomta a földre, hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását. Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyűvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását a Hétszünyű Kapanyányimonyók. Harmadnap Vasgyúró maradt otthon. De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte az orrára, miért maradtak két nap kása nélkül. Ahhoz is odament Hétszünyű Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött, ezt is jól elpáholták.
Donászy Magda: Hóember Hóna alatt seprűt szorít, pedig nem is sepreget. Bizony ésszel fel nem éred, ez az ember ki lehet. Hóval, faggyal nem törődik, tűri némán, szótlanul, De mikor a tavaszt érzi, mint a patak, könnye hull. Enyedi György: A hóember Fekete szén a szemem, szép sudár a termetem, orrom répa, nagy darab, a fejemen vaskalap. Szám is van, fülemig ér, hónom alatt seprűnyél
Lehalkul a város zaja karácsony estére. Melengeti a lelkünket a kis gyertyák fénye. Megszületett a szeretet lelkünkben e napon. Hogy a fáradt embereknek hitet, reményt adjon. *** Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe! Jaj, de szép a karácsonyfa! Ragyog rajta a sok gyertya! Itt egy szép könyv ott, egy labda! Jaj, de szép a karácsonyfa! Kezem, lábam jaj, de fázik, Csizmám sarkán jég szikrázik. Ha szikrázik, had szikrázzon. Azért van ma szép karácsony.
Karácsonynak délutánján, sötét még a nagyszoba. Kukucskálni sem, lehet, mert zárva van az ajtaja. Csengőszóra kinyílik majd, s a sok gyertya felragyog. Olyan jó, hogy meggyújtjátok, karácsonyi angyalok. Szikrázik a csillagszóró, éneklünk, hogy pásztorok. A fa alatt, mindenféle titokzatos dobozok. Bárcsak végre megnézhetném, karácsonyra mit kapok. Olyan jó, hogy elhozzátok, karácsonyi angyalok.
Advent, advent, egy kis gyertya ég. Először egy, aztán kettő, majd három, és négy. És a kis Krisztus megszületett! És a kis Krisztus megszületett! Rainer Maria Rilke: Advent Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűhegye- szelet fog- készül, nő magasba, az egyetlen szent éj fele.
Hókastélyban jéglakás: Ott lakik a Mikulás. Szél a szánja – mégse fázik, Úgy röpül egy messzi házig. Csengõje a hópehely. Szánkójának énekelj, Mintha dallal idehúznád, S tedd ki ablakba a csizmád. Ne lesd meg a Mikulást, Rajta varázs a palást: Leshetsz reggelig magadban, Mert ha eljön, láthatatlan. Hogyha tudnád, hol lakik, S odaérnél hajnalig, Jutnál mesebeli tájra – Elolvadna palotája.
Beszélj velem úgy, mintha felnőtt lennék! Játssz velem úgy, mintha gyermek lennél! Bízz bennem! Adj nekem feladatot! Majd meglátod, milyen ügyes vagyok! Dicsérj meg, ha megérdemeltem! Igazságtalanul ne büntess engem! Ha úgy érzem, teher vagyok neked, boldogtalan leszek! Rossz gyerek!
- Idenézz! - örvendezik Lompi. - Találtam az ágyban egy barna cipőt! - A párja a konyhaszekrényben van - jegyzi meg komoran Veronka. - De hol lehetnek a babaházak? Hogy lehet ilyen rendetlenségben bármit is megtalálni? Veronka elfárad a hosszú, sikertelen kutatásban, és már a játéktól is elment a kedve, inkább lefeküdne, de mindjárt ki is ugrik az ágyból. - Au! Valami megszúrt! Lompi utánanéz, mi lehet az - és előhúz egy villát. Veronka most már végképp elmorcosodik.
Volt egyszer egy nagyon akaratos, makrancos, mogorva és dacos kisfiú. Amikor például bevásárolni ment az édesanyjával vagy az édesapjával, mindig jelenetet rendezett, ha nem kapta meg az üzletben azt, amit kiszemelt magának. Ilyenkor visított, toporzékolt, míg csak köréjük nem gyűltek a bevásárlók, úgyhogy szülei végül is kénytelenek voltak megvenni az árut. A kisfiút az sem érdekelte, hogy a kiszemelt játékból vagy más tárgyból otthon már volt egy ugyanolyan. Amit a fejébe vett, abból nem engedett.
Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Soha sincs jó idő. Mindig esik az eső. *** Varjú károg, fú a szél, Esik a hó, itt a tél. Jaj, de nagyon hideg van, Ropog a hó alattam. Vígan csúszik a kis szán, Most örülünk igazán! *** Ha-ha-ha havazik. He-he-he hetekig. Hu-hu-hu hull a hó, Hi-hi-hi jajj, de jó!
