2023. június 04., vasárnap - Bulcsú napja
-
Csaba testvér közvetlensége, tiszta lelkülete, a belőle áradó szeretet meghatja az embereket – fogalmazott Böjte Csaba új könyvéről, az Iránytű a Végtelenhez című kötetről szólva Osztovits Ágnes, a Helikon Kiadó irodalmi vezetője a Kossuth Rádióban. Csaba testvér könyvei nem kizárólag a hívőkhöz, hanem a kereső emberekhez is szólnak – tette hozzá.
-
A baba-mama jelbeszéd Amerikából indult el több, mint 30 éve, és mára egy széles körben ismert és teljes mértékben elfogadott módszerré vált. Angliában kicsit több, mint 10 éve terjedt el, és ott már a komoly tudományos háttérnek köszönhetően angliai kormányprogramok részévé is vált és nem csak a nagyvárosokban, de a kisebb közösségekben is elérhető.
-
A pszichológusok és a nevelők/pedagógusok nem győzik hangoztatni, hogy a gyermek személyisége, élete első három évében a legképlékenyebb. Ezért lényeges, hogy a szülők a lehető legtöbb szeretetben, odafigyelésben részesítsék.
-
Már az ősember fantáziáját is izgatta, hogy mi is az a tűz, mire jó, miért ég és mi is az a láng. Ne csodálkozzunk hát, hogy csöppnyi teremtményünk – akinek már születésekor fejlettebb idegrendszere, barázdáltabb agya van, mint egy vele egykorú ősembernek – hasonló vonzalmat érez a tűz, a láng iránt. Egy-két éves kora körül pedig óriási hiba lenne alábecsülni leleményességét, kitartását, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessen ezzel a titokkal, ezzel a rejtelemmel.
-
Nem csupán mentális, pszichológiai hátrányt szenved az a gyerek, aki csupán a legfontosabb létszükségleteket kapja meg a szüleitől gondoskodó szeretet helyett, hanem butább is lesz a társainál - derül ki egy tanulmányból.
-
A kisgyermek általában dühös, ha valamit elvesznek tőle, legyen az akár étel vagy bármi más. Ha mindenképp meg kell fosztanunk őt, egyúttal tanácsos elvonni a figyelmét olyan dolgokkal, mint például "nézd csak, mókus van a kertben" vagy mást adni a kezébe, gyakran innivalót. Azt is tudja a kisgyermek, hogyan váltson ki reakciót a mamájából, például azzal, hogy a földre dobálja az ételt. A legjobb, ha a mama szép nyugodtan reagál, és arra gondol, nemsokára elmúlik ez az időszak.
-
Azt hiszem, én kicsit besokalltam. Lehet, hogy túlságosan gondos próbálok lenni, vagy egyszerűen csak gyenge vagyok, és nem bírom, ha a gyerek nyafog, nyávog, verekszik, veszekszik, szenved, unatkozik. Ezért minden erőmet összeszedve, folyton velük vagyok, terelem a figyelmüket, játszom velük, szaladgálunk, beszélgetünk, non-stop mesélünk, diavetítünk, nehogy eszébe jusson valamelyiknek nyekeregni.
-
Gyakran előfordul a családokban, hogy az elsőszülött gyermek a várva-várt kistestvér megszületése után rájön arra, hogy ez igaziból nem is olyan jó móka, hiszen most nem Ő van a középpontban, hanem az az apró csomag, amit a kórházból hozott haza az Anya. Érthető hát, hogy megpróbálja felhívni magára a figyelmet, és a jól megszokott státuszt vissza szeretné szerezni magának.
-
A gyermek akkor érzi jól magát, és fejlődik megfelelően, ha biztonságban van. Biztonságban érzi magát a megszokott helyén, a megszokott játékok között, a megszokott személlyel, a megszokott időben. Ha ezeken a területeken a megszokástól eltérünk akármilyen irányban, akkor a gyermek biztonságérzete meging, magabiztossága felborul.
-
Miért olyan gyakori gyermekkorban a félelem? Életének első éveiben, mikor a gyermek lelkivilága még kialakulófélben van, a félelem a lelki fejlődés hasznos eleme is lehet, hiszen tudatosít bizonyos veszélyeket, és védekezésre készteti a gyermeket.
-
Az élet minden napján leselkednek veszélyek a gyerekekre. Mindig éberen kell figyelnünk, hogy mit csinál, mikor csinál, és hogyan csinál a csemeténk. Nem kevésbé igaz ez a karácsony időszakára is, amikor rengeteg új, esetleg a gyerek számára még ismeretlen dolog kerül a lakásba. A csodálkozó mókusszemek pedig csak egy pillanatig lesznek a meglepetéstől mozdulatlanok, de az első adandó alkalommal felfedezőútra indulnak. Érdemes tehát sorra vennünk, hogy mikor, milyen helyzetekben figyeljünk fokozottan, és hívjuk fel a gyerek figyelmét a rá leselkedő veszélyekre.
-
Mégsem ösztönösen vág bele az ember egy ilyen komoly dologba. Mérlegel, latolgat, bátorságot gyűjt, és persze számol, nagyon sokat számol... Ki fogunk-e jönni anyagilag? Mennyit kell félretenni, hogy belevágjunk? Az én keresetem kiesik, az Apáé elég lesz? És még egy rakás ehhez hasonló kérdés villan az ember lányának agyába, és persze nem csak az anyagiakat kell végiggondolni. Végzek egy kis mérlegelést, és várom, hogy Ti is beleszóljatok, adjatok tanácsot, gondolkodjatok kicsit velem.
-
Csaba testvér közvetlensége, tiszta lelkülete, a belőle áradó szeretet meghatja az embereket – fogalmazott Böjte Csaba új könyvéről, az Iránytű a Végtelenhez című kötetről szólva Osztovits Ágnes, a Helikon Kiadó irodalmi vezetője a Kossuth Rádióban. Csaba testvér könyvei nem kizárólag a hívőkhöz, hanem a kereső emberekhez is szólnak – tette hozzá.
A baba-mama jelbeszéd Amerikából indult el több, mint 30 éve, és mára egy széles körben ismert és teljes mértékben elfogadott módszerré vált. Angliában kicsit több, mint 10 éve terjedt el, és ott már a komoly tudományos háttérnek köszönhetően angliai kormányprogramok részévé is vált és nem csak a nagyvárosokban, de a kisebb közösségekben is elérhető.
A pszichológusok és a nevelők/pedagógusok nem győzik hangoztatni, hogy a gyermek személyisége, élete első három évében a legképlékenyebb. Ezért lényeges, hogy a szülők a lehető legtöbb szeretetben, odafigyelésben részesítsék.
Már az ősember fantáziáját is izgatta, hogy mi is az a tűz, mire jó, miért ég és mi is az a láng. Ne csodálkozzunk hát, hogy csöppnyi teremtményünk – akinek már születésekor fejlettebb idegrendszere, barázdáltabb agya van, mint egy vele egykorú ősembernek – hasonló vonzalmat érez a tűz, a láng iránt. Egy-két éves kora körül pedig óriási hiba lenne alábecsülni leleményességét, kitartását, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessen ezzel a titokkal, ezzel a rejtelemmel.
Nem csupán mentális, pszichológiai hátrányt szenved az a gyerek, aki csupán a legfontosabb létszükségleteket kapja meg a szüleitől gondoskodó szeretet helyett, hanem butább is lesz a társainál - derül ki egy tanulmányból.
A kisgyermek általában dühös, ha valamit elvesznek tőle, legyen az akár étel vagy bármi más. Ha mindenképp meg kell fosztanunk őt, egyúttal tanácsos elvonni a figyelmét olyan dolgokkal, mint például "nézd csak, mókus van a kertben" vagy mást adni a kezébe, gyakran innivalót. Azt is tudja a kisgyermek, hogyan váltson ki reakciót a mamájából, például azzal, hogy a földre dobálja az ételt. A legjobb, ha a mama szép nyugodtan reagál, és arra gondol, nemsokára elmúlik ez az időszak.
Azt hiszem, én kicsit besokalltam. Lehet, hogy túlságosan gondos próbálok lenni, vagy egyszerűen csak gyenge vagyok, és nem bírom, ha a gyerek nyafog, nyávog, verekszik, veszekszik, szenved, unatkozik. Ezért minden erőmet összeszedve, folyton velük vagyok, terelem a figyelmüket, játszom velük, szaladgálunk, beszélgetünk, non-stop mesélünk, diavetítünk, nehogy eszébe jusson valamelyiknek nyekeregni.
Gyakran előfordul a családokban, hogy az elsőszülött gyermek a várva-várt kistestvér megszületése után rájön arra, hogy ez igaziból nem is olyan jó móka, hiszen most nem Ő van a középpontban, hanem az az apró csomag, amit a kórházból hozott haza az Anya. Érthető hát, hogy megpróbálja felhívni magára a figyelmet, és a jól megszokott státuszt vissza szeretné szerezni magának.
A gyermek akkor érzi jól magát, és fejlődik megfelelően, ha biztonságban van. Biztonságban érzi magát a megszokott helyén, a megszokott játékok között, a megszokott személlyel, a megszokott időben. Ha ezeken a területeken a megszokástól eltérünk akármilyen irányban, akkor a gyermek biztonságérzete meging, magabiztossága felborul.
Miért olyan gyakori gyermekkorban a félelem? Életének első éveiben, mikor a gyermek lelkivilága még kialakulófélben van, a félelem a lelki fejlődés hasznos eleme is lehet, hiszen tudatosít bizonyos veszélyeket, és védekezésre készteti a gyermeket.
Az élet minden napján leselkednek veszélyek a gyerekekre. Mindig éberen kell figyelnünk, hogy mit csinál, mikor csinál, és hogyan csinál a csemeténk. Nem kevésbé igaz ez a karácsony időszakára is, amikor rengeteg új, esetleg a gyerek számára még ismeretlen dolog kerül a lakásba. A csodálkozó mókusszemek pedig csak egy pillanatig lesznek a meglepetéstől mozdulatlanok, de az első adandó alkalommal felfedezőútra indulnak. Érdemes tehát sorra vennünk, hogy mikor, milyen helyzetekben figyeljünk fokozottan, és hívjuk fel a gyerek figyelmét a rá leselkedő veszélyekre.
Mégsem ösztönösen vág bele az ember egy ilyen komoly dologba. Mérlegel, latolgat, bátorságot gyűjt, és persze számol, nagyon sokat számol... Ki fogunk-e jönni anyagilag? Mennyit kell félretenni, hogy belevágjunk? Az én keresetem kiesik, az Apáé elég lesz? És még egy rakás ehhez hasonló kérdés villan az ember lányának agyába, és persze nem csak az anyagiakat kell végiggondolni. Végzek egy kis mérlegelést, és várom, hogy Ti is beleszóljatok, adjatok tanácsot, gondolkodjatok kicsit velem.
