Advent és a várakozás – gondolatok a gyereknevelésről
Az én apró kincsem a minap azzal állt elő, hogy szeretné, ha vennék neki egy órát. Egy BEN10 órát. Igazit, világítót, zajosat, szörnyeset! Semmi gond nem lenne ezzel, ha nem 12.000 Ft-ba kerülne, és nem azonnal kérné. Nem azért nem szeretném megvenni, mert nincs 12.000 Ft-om (és persze ilyen badarságokra nincs), de úgy gondolom, hogy ez egyrészt kicsit túlzás, másrészt mi az, hogy KELL neki, és miért azonnal, és miért nem ülhetek le, hogy egyáltalán felfogjam a kérést, miért kell azonnal indulnom, hogy megvegyem? Azt hiszem, hogy az Advent időszakában éppen itt az ideje, hogy eszmecserét folytassunk, rábírjuk arra, hogy várni tudjon legalább egy ici-picit.
Tudom, hogy a gyermek életkori sajátossága, hogy képtelen a várakozásra. Az életkor előrehaladtával egyre inkább képes lesz majd a célokat időben kitolni, képes lesz érte tenni, akár többször is, vagy több lépcsőben, hogy kiérdemelje azt, amit olyan nagyon szeretne. Értem ezt úgy, hogy ha összepakolja a játékait, akkor kiérdemel valami elismerést. Ha mást nem is kap, de egy jó szó az édesanyjától mindenképp megilleti. (Jó példa lehet erre a hétköznapi "közértbensorbanállás". Tudatosan nem nyitjuk ki a túró rudit a sor végén – csak ha nagyon nagy hiszti van – hogy megtanuljuk, hogy nem lehet mindent azonnal megkapni.)
Gyermekünk, ha képes egy bizonyos időintervallumon belül, mondjuk egy héten keresztül minden nap összepakolni a játékait, akkor egy komolyabb cél érdekében dolgozik, így a beígért jutalom nem maradhat el. (És a hosszú távú céloknál eleinte Anya kedves szava azt hiszem kevés jutalomnak.) Ezzel egyrészt kitartóvá tesszük, képes lesz küzdeni valamiért, másrészt kiépítjük benne a bizalmat. Megtanul bízni bennünk, hogy az adott szavunk ér is valamit, és ténylegesen megkapja azt, amire várt, illetve megtanul bízni önmagában, megtapasztalja, hogy képes tenni is valamit, képes küzdeni a saját kis szintjén, és akár még játékként is felfoghatja az egészet, ami ez esetben szabályszerű életre is nevel. (Lehet pl. egy szuper játék az, hogy aki minden nap a szennyes tartóba teszi a koszos ruháját, az a 4. alkalom után kap egy színezőt mondjuk, vagy bármit, ami eléggé motiválja a szabály betartására. A néhányadik játék után ár nem kell majd mondani neki, hogy a koszos ruha helye hol van, mert tudni fogja.)
A feladatok lehetnek egymásra épülők, vagy folytatólagosak is, és ha kellően aprólékosak, akkor máris eljutottunk a türelemhez. Az igazi türelemhez. Türelem kell ahhoz is ugyan, hogy minden nap kivigye a ruháját és türelmesen kivárja a 4. nap végét, de azért ezt lehet fokozni. A hétköznapi életben is van sok olyan dolog, amihez elengedhetetlenül szükséges a türelem (egy könyvet nyugodtan végiglapozni, megvárni, amíg a tea elkészül, sorban állni, stb), de hogy jutok el addig, hogy sok-sok tudjon várni, és ne követeljen tőlem azonnali, teljesíthetetlen dolgokat.
Hosszan, és sokszor törtem a fejem, hogy hogyan értessem meg vele, hogy ez nem így megy. Aztán egyszercsak döntöttem. Beszélek vele és kész! Elmeséltem neki, hogy lehetősége van meglepetést, de a kérések nem teljesülnek azonnal. Megbeszéltük, hogy lehetősége van karácsonyra, a fa alá kérni valamit Jézustól, és azt a valamit megkaphatja, ha szépen kéri. De a Jézuska minden évben csak egyszer hoz ajándékot. Minden évben, a saját születésnapján meglep mindenkit, de nem mondhatom neki, hogy most azonnal hozzon ajándékot, mert az önzés, követelőzés és amúgy is még legalább 4 hét van addig, hogy ünnepelhessük a születésnapját, karácsonykor.
Beszéltünk a gyertyák jelentőségéről, hogy minden vasárnap meggyújtunk egyet, és ha az utolsó gyertya is ég, azt követően lesz csak karácsony, így az ajándékot csak akkor kaphatja meg. Megmutattam neki az adventi naptárat, amiben minden napra el van rejtve egy piciny meglepetés, hogy ne legyen olyan nagyon unalmas és hosszú a várakozás időszaka. Minden nap kaphat valami apróságot, de leginkább ez idő alatt bizonyítania kell, hogy érdemes a meglepetésre, és jól kell viselkednie, szót kell fogadnia.
Nem töprengett sokat. Okos fiú, megértette. Kérte, hogy írjunk levelet a Jézuskának, és kérjük meg, hogy hozzon neki egy BEN10 órát. Tollat fogtunk, leírtuk, a levelét a hűtőszekrényre tettük, és majd elküldjük az angyalokkal, ha úgy gondoljuk, hogy készen van. Persze minden nap kell valami újat is hozzáírni, már kész lista van a megszólítás alatt. Eljutottunk addig, hogy ha valamit szeretne, akkor azt föl kell írnom. Azonnal! (Ennyit a türelemről.) Kicsi még, és nehéz megértenie, hogy a teljes listát nem kaphatja meg, csak egyvalamit, de talán ez még nem is baj. Mire eljutunk az ajándékbontásig úgyis feledésbe merül a lista nagy része, de ha mégsem, majd elkezdünk egy újabbat írni. Némiképp egyszerűbb, mint azonnal rohanni, és mindent megvenni. A lényeg, hogy Ő boldog, mert van listája, amit majd elküldhet, és a jóságos Jézuska majd kiválasztja a neki legmegfelelőbb ajándékot.
