Hókastélyban jéglakás: Ott lakik a Mikulás. Szél a szánja – mégse fázik, Úgy röpül egy messzi házig. Csengõje a hópehely. Szánkójának énekelj, Mintha dallal idehúznád, S tedd ki ablakba a csizmád. Ne lesd meg a Mikulást, Rajta varázs a palást: Leshetsz reggelig magadban, Mert ha eljön, láthatatlan. Hogyha tudnád, hol lakik, S odaérnél hajnalig, Jutnál mesebeli tájra – Elolvadna palotája. Megriadna és tova – Röpítené fagylova, A helyén meg, idenézz csak, Sírdogálna ezer jégcsap. Ne lesd meg a Mikulást, Hadd suhogjon a palást, Jöjjön, jöjjön láthatatlan Éjszakában és havakban. Táncolj, örülj, énekelj, Mint kerengõ hópehely. Csengõjüket fenyõk rázzák, Telis-teli cipõd, csizmád.
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, minden gyerek vár! Krumplicukor, csokoládé, jaj, de jó! De a virgács jó gyereknek nem való! Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, Téged várunk már!
Csendes este, téli este, halkan hull a hó. Csendes utcán, havas utcán siklik egy szánkó.
Itt egy ablak, ott egy ablak, halkan kinyílik. Kis cipőbe, nagy csizmába, ajándék hullik.
Reggel a sok gyermek szeme csupa csillogás. Vígan mondják: "Itt járt a jó Mikulás"
Donkó László: Mikulás de csudás!
Mikulás, Mikulás, mindene de csudás: Legszebb a puttonya, ajándékból minden jóból ki nem fogy soha! Mikulás, Mikulás, mindene de csudás: legjobb a jó szíve, ajándéknál dúsgazdagabb jósággal van tele!
Dr. Sándorné Manyika: Mikulás
Rénszarvasok húzzák A Mikulás szánját, Röpülnek, mint szél, Hegyen és völgyön át.
Akár a sas madár, Ha kibontja szárnyát, Kell, hogy siessenek, Hisz oly nagy a világ!
Beoson a házba Ablakon, kéményen, Varázsereje van Úgy, mint a mesékben.
Ajándékát osztja Nappal és sötétben, Sok gyermek várja őt A föld kerekségen.
|
Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz
Miki, Miki, Mikulás, hova bújsz, hova állsz, mennyi aranyat találsz a csomagban?
Vár rád a gyerekcsapat, ide add, oda add a cukrot, a kosarat, gyere gyorsan!
Azt hiszed, nem láttalak a jegenyefák alatt? Lopództál egy nagy halom dióval a válladon!
Bármily csendben lépeget bakancsod a rét felett, minden gyerek észrevett az ablakból tégedet!
Olyan ember vagy te, mint mi, csak az ég ruhádra hinti a havat, és ezüst, csillogó hajad a füst.
Felhőből van a szakállad, szél tömi meg a pipádat, rókaprémből van a bundád, szeretettel gondolunk rád!
Kitesszük az ablakunkba a csizmát, a cipőt, mi meg addig elbújunk a sutban, hogy legyen időd
hozni mindenféle jót, mazsolát, mogyorót, s mikulások, gyerekek, cinkostársak legyenek!
Megcsörren a mogyoró puttonyodban, csuda jó! Mi már tudjuk, hogy te jössz, kócnadrágod csupa szösz!
Itt állunk megilletődve, míg a lábad törlöd le, jól tudod te, illik ez a mikulás-emberhez!
A kezedben alma, keksz, bezörögsz, bejöhetsz, tapsolunk, ámulunk, soha el nem árulunk!
Minden este feldíszíti csillagfény a homlokod, olyan ember vagy te, mint mi, csak pirosabb és nagyobb!
Devecsery László: Jön a Mikulás
A Mikulás gyorsan eljő feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán, hópihe ül a szakállán. Mikor hozzád megérkezik, cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint, a Mikulás néked int.
Zelk Zoltán: Mikulás
Égi úton fúj szél, hulldogál a hó. Nem bánja azt, útra kél Mikulás apó.
Vállán meleg köpönyeg, Fújhat már a szél, Nem fagy meg a jó öreg, míg a földre ér.
Lent a földön dalba fog száz és száz harang, Jó hogy itt vagy Mikulás, gilingi-galang.
Ablakba tett kiscipők, várják már jöttödet, Hoztál cukrot, mogyorót, jóságos Öreg?!
-Hoztam bizony, hoztam én, hisz itt az idő. Nem marad ma üresen egyetlen cipő.
Hajnalodik. Csillagok szaladnak elé. Amint ballag Mikulás már hazafelé.
|