|
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne,
de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába',
keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek
de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.
Kocsira ládám, hegyibe párnám,
magam is felülök,
Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám
de hamar elvisznek.
Huncut a gazda, nem néz a napra,
csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég, mert mindig innék,
ha vóna', ha vóna'.
Kelep, kelep gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Kár, kár, hogy elment a nyár
Gólya, fecske hamar elment,
Várhatod a hideg telet.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme
vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
leszek a más babája.
Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.
Lipi-lopi szőlő,
Elaludt a csősz,
Furkós bot a kezibe,
Ördög bújjék bőribe!
Csanádi Imre: Búcsúzva köszöntő
Szállj, szállj,
ökörnyál,
jön az ősz,
megy a nyár, -
megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval. |
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
Fésűs Éva: Őszi kirándulás
Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.
Apostagi Bolvári Judit:A kamrában
A kamrában szőlő, körte,
dió, alma, áfonya,
hagyma, zöldség, cékla, krumpli,
két hordónyi káposzta.
Nagy szemű bab, karalábé,
csemegének mandula,
aszalt szilva, szederbefőtt,
a hidegebb napokra.
- Sok jó ízből kell-e még több? -
Kérdi az Ősz szelíden.
Nem vagyok én telhetetlen,
megelégszem ennyivel.
|
