Regina születése
2008. július 18-án este kezdődött el
gyengébb fájásokkal, ami épp csak arra volt elég, hogy ne tudjak pihenni.
Szóltam az éjszakás nővérnek, aki nagyon kedvesen elkísért egy NST vizsgálatra,
ami szintén csak gyengébb fájásokat mutatott, így visszamentem a szobámba, de a
pihenés akkor sem ment. Egyre erősebbeknek éreztem. Éjjel 2-kor újból szóltam a
nővérnek, Ő meg szólt az orvosomnak, aki épp ügyeletes volt. Megvizsgált és a
méhszájam 1333 volt. Azt mondta, hogy készítsenek elő, és a burokrepesztés fél
4-kor lesz. Nagyon megijedtem mindenem összeugrott.
A vizsgálóból visszamentem a szobámba a
holmiért, és 1-2 könnycseppet is elmorzsoltam. Talán az ijedségtől talán az
örömtől. Nem is tudom. Megkaptam a beöntést, elvégeztem a dolgom és elmentem
tusolni. Utána szóltam apának, aki 2-szer kinyomta a telefont, mert azt hitte,
hogy az ébresztő. A 3. hívást már felvette, és izgatott hanggal kérdezte, hogy
jöjjön-e? Mondtam neki, hogy igen jöjjön. Olyan gyorsan pörögtek a percek, hogy
már fél 4 volt.
Felfeküdtem a szülőágyra és egy fájásnál
a doki egy hosszú tűvel, megrepesztette a burkot. Apa abba a pillanatban
odaért. Egyből 0555 lett a méhszájam. Onnantól kezdve lett igazán nehéz. Jöttek
a 2 perces fájások. Fél 6-ra a méhszáj már 0888 volt. Azt mondta az orvosom,
hogy kb. egy óra és megvan a baba. Nagyon szépen haladtunk. Jöttek, csak jöttek
a fájások. A méhszájam viszont egy óra múlva a jóslat ellenére is csak 0888
volt. Sőt még 2 óra múlva is. Akkor már éreztem, hogy nyomnom kell. Azt mondta
a szülésznő, hogy tartsam vissza. 1 teljes óráig visszatartottam.
Fél 9-kor tűnt el a méhszáj. Mondta a
dokim, hogy "nyomjuk ki azt a gyerkőcöt." Akkor már örömömben sírtam,
hogy nemsoká láthatom a kislányom, de nem jött. Bent volt már ekkor 3 orvos és
legalább ennyi szülésznő is. A 3 orvos 3 felé feszített, olyannyira, hogy már
látták a fejét, amikor még egy picit sem jött lejjebb. 10-szer 3 nyomás után
mondta orvosom, hogy sajnos menni kell... császárra.
Nagyon szomorú lettem és magamat okoltam,
hogy nem bírom megszülni. Hirtelen mindféle vizsgálatot elvégeztek rajtam.
Meghallgatták a tüdőm és adtak egy olyan gyógyszert, amitől elmúltak a
méhösszehúzódások. Már le is vetkőztettek és toltak a műtőbe. Minden olyan
furcsa volt. Remegtem a félelemtől és a fáradtságtól. Egyedül és
kiszolgáltatottnak éreztem magam. Láttam, ahogy belém nyomták az altatót és
abban a pillanatban már aludtam is. Apa elmondása alapján 10 perc múlva, 2008.
július 19.-én 9:50-kor már kint is volt Regina, 4100 grammal és 54cm-rel.
Fél óra múlva visszatoltak a szobámba és
belesúgták a fülembe, hogy egészséges és szép nagy a kislányom. Aludtam is
tovább. Délben ébredtem arra, hogy apa simogatja a kezem. Egyből Regiről
kérdeztem, majd megnéztem a hasam. Fél 1-kor már kint volt nálam szopizni.
Ennél boldogabb még sosem voltam. Minden fájdalmat és kínlódást megért ez a
csöpp kis leányzó. Onnantól kezdve lettünk igazi család. Köszönöm szépen a
családomnak, a szüleimnek és a legfontosabb a páromnak, hogy 9 hónapon át és
most is segítenek és mellettünk állnak.
Írta:
Kisné Kovács Anna (Regina
édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
Szólj hozzá Te is a Fórumban!
