Megérkezett Zalán!
Női megérzések márpedig vannak. Kezdettől fogva tudtam, hogy fiam lesz. Amikor megcsináltam a terhességi tesztet Ati, a férjem, éppen dolgozott. A Baba nevét ráírtam egy papírra, rátettem a pozitív terhességi tesztet, lefényképeztem és elküldtem a leendő Apukának. Hát így kezdődött minden...!!!
A vizesedéstől eltekintve, zavartalan terhességem volt.
2008.október 3-án házavatót tartottunk. Az este kellemesen telt, bár nagyon elfáradtam. Az esti zuhanyzásnál észleltem, hogy sárgás-barnás nyákszerű valami távozik. Nem estem kétségbe, hiszen tudtam, hogy a nyákdugó napokkal, de akár hetekkel a szülés előtt is távozhat. A 38. hétben jártam. Szombaton éreztem, hogy fájdogál a hasam, derekam, de ezt az előző napi készülődésnek tudtam be. Vasárnap reggel Ati elment dolgozni. A fájdogálások folytatódtak, de kevésé erősek és rendszertelenek voltak. Úgy gondoltam, biztosan ezek a jóslófájások, nem kell megijedni. Ati többször érdeklődött, én pedig nyugtattam, hogy nincs semmi baj, fáj-fáj, de nem vészes.
... fényes holdvilágnál megszületett ...
Délután 2-kor azért már elgondolkodtam, ha ezek csak jóslófájások, akkor milyenek lehetnek az "igaziak"??? Először fogok szülni, honnan tudhatnám??? 12-15 percenként jöttek. Állva, sétálva, négykézlábra támaszkodva próbáltam elejét venni a fájdalmaknak. Egy szülésznő ismerősünk mondta, hogy aznap ügyel az orvosom, ha gondoljuk, menjünk be hozzá, mert másnap szabadnapos lesz. Atit hazahívtam a munkából. Az a biztos, ha doki megvizsgál, majd utána visszamegy dolgozni. A fájások egyre erősebbek lettek.
20 óra előtt indultunk a kórházba. A kocsiban már 5 percesek voltak a "jóslófájásaim". A doki gyors vizsgálat után közölte, hogy akkor ma szülni fogunk. Beindult szülésem van, már bő 2 ujjnyira nyitva van a méhszáj. És hogy nem is választhattunk volna jobb időpontot, merthogy ő ügyel, a szülőszobán nincs senki és van üres kórterem is. Mi meg csak bámultunk egymásra Atival, hogy ezek akkor már nem jóslófájások, és hogy akkor hamarosan Anya és Apa leszünk.
A szülőszobán az NST már 2-3 perces fájásokat jelzett. Sétálgatnom kellett, mert a Baba még nagyon fent volt a hasamban. Este 10-kor már 3 ujjnyira voltam nyitva. Mivel a magzatvíz még nem folyt el, a doktor burkot repesztett.
Érdekes, hogy nekem a hasam egyáltalán nem fájt, csak a derekam, de az nagyon. A labdán ülve a szülésznő masszírozta a derekamat, meleg borogatást tett rá. Mindent megtett, hogy nekem könnyebb legyen. A fájásoknál Ati kezét szorítottam. Mikor éreztem a tolófájásokat, felfeküdtem az ágyra. A fájások között azon gondolkodtam, hogy otthon minden rendben van-e, és még jó, hogy megetettük a kutyát, stb... :-)!!! Így utólag viccesnek hangzik. Dehát minden jó, ha a vége jó!!!
2008. október 5-én a fényes holdvilágnál, 23 óra 20 perckor - köldökzsinórral a nyakán - megszületett Kovács Zalán Attila, 3430 g-mal és 50 cm-rel.
Születése után rögtön a mellemre tették. Ati vághatta el a köldökzsinórt. Felejthetetlen élmény volt. Határtalanul boldogok voltunk, és vagyunk azóta is. Még engem összevarrtak, Zaza nyugodtan aludt Apukája óvó karjaiban.
Jó érzésekkel gondolok vissza, és ha lehet mindenkinek, akik még előtte állnak, ilyen gyors első szülést kívánok.
Zaza ma már majdnem 6 kg és 62 cm. Hangosan kacag, sokat "beszél", és már hasra is tud fordulni.
Szeretném ezúton is megköszönni a támogatást és az önzetlen segítségnyújtást férjemnek, szülésznőmnek és orvsomnak - aki egyébként engem is a világra segített. Na és persze Életemnek, Zalánnak, hogy ilyen ügyes Baba volt.
Írta: Kinga (Zalán édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
Szólj hozzá Te is a Fórumban!
