Ágnes története
2008. október 24-én este úgy kívántunk egymásnak jó éjt a párommal, hogy: Áááá, ma úgysem lesz semmi, hiszen már 2 hete úgy aludtunk el, hogy majd aznap éjjel biztos megyünk már. Aztán 25-én hajnali 1-kor felébredtem, hogy fáj. Voltak előtte jósló fájásaim, rendszertelenek is, rendszeresek is, de ez most más volt. Ez most tényleg kellemetlen volt, sokszor felébredtem, felszisszentem, de egy nagy levegővel túlélhető volt.
Hajnali 3-kor már nem bírtam tovább aludni, felpolcoltam a fejemet, hogy vissza ne aludjak és elkezdtem figyelni az órát. 10 percenként úgy 40 mp-es fájások. Ohhh… ez már talán az lesz?
A párom mintha megérezte volna, felébredt ő is, és persze már nem bírt visszaaludni az izgatottságtól. Még nekiálltunk tv-t nézni, aztán hajnali 5-kor kis vér távozott, akkor mondtam, hogy: Na, megyünk, nincs mire várni. 10 percre van a kórház, gyorsan beértünk, a párom és anyukája kísértek be. Bent megvizsgáltak, 1 ujjnyi tágulás.
A leendő apa nem mert bejönni hozzám, így hát anyukámat hívtam be reggel 9-kor, nagyon jó volt, hogy ő volt bent velem, a párom nem bírta volna idegekkel, bár így is kint ültek a folyosón mindvégig. Az ügyeletes orvosom nő volt, és a mai napig áldom. A szülésznőm pedig egy végtelenül kedves, segítőkész hölgy volt.
Délben ment szét a kör-sms az ismerősöknek, hogy szülőszobán vagyok, ekkor már 6 perces fájásokkal, de még mindig csak bő 1 ujjnyi tágulással. Délután 3-kor burkot repesztettek, szépen sorban kaptam 2 infúziót, hogy legyen erőm végigcsinálni, hiszen ekkor már 14 órája vajúdtam. Aztán egy Oxitocyn infúzió, hogy segítsünk a tágulásban. Ennek, a sétálásnak, és az kézi tágításnak hatására 3 ujjnyira tágultam.
Este 8-kor, amikor már minden szülőszobában kicserélődtek a szülő nők már könyörögtem, hogy adjanak valami fájdalomcsillapítást, majd azért könyörögtem, hogy mostmár szedjék ki az én kicsikémet, mert az ájulás szélén állok, nem bírom tovább, köszönöm szépen, de ennyi volt, menjünk haza, aludni akarok és enni, mostmár egy napja semmi kaja nincs bennem.
És éjfél előtt pár perccel éreztem, hogy jön. A doki és a szülésznő már készenlétben álltak a lábamnál, de semmit nem kellett segíteni, olyan szépen tudta az én kicsikém, hogy mit kell csinálnia. A szülés előtti hetek gátmasszázsának köszönhetően még vágni sem kellett, ezúton ajánlom minden kismamának a gátmasszázst!
Amikor közölték, hogy haja van, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, megkérdeztem a körülöttem állókat, hogy megérinthetem? Utólag anyukám elmesélte, hogy a segítők összenéztek, és azt mondták: Persze, hiszen a maga gyereke… és én lenyúltam és megéreztem a kicsi lányom meleg, csúszós feje búbját. Sosem felejtem el az érzést.
Azután nyomtam egyet, a fél feje kint volt. Még egyet, a szülésznő kicsit besegített a pici fejnek, és kint is volt a feje. A következő nyomásra az egyik válla, aztán már csak sóhajtottam egyet és kicsúszott a másik válla az apró testével együtt. CSODÁLATOS ÉLMÉNY!!!!!
A hasamra tették a lányomat, és mintha most fürdött volna, szép fényes, csillogó volt és csúszott.
Az én kicsi lányom 2008. október 26-án, 00:06 perckor, 23 órányi fájdalomcsillapítatlan vajúdás után született meg 53 cm-rel és 3220 g-mal. Hosszú volt, rettenetesen fájt, de életem legcsodálatosabb élménye marad, amíg csak élek.
Írta: Ágnes
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
Szólj hozzá Te is a Fórumban!
