Lili születése

Ez a bejegyzés volt az első Lili blogjában

Hááát az úúúgy volt… hogy épp Csenge haveroddal és hordozójával palacsintáztunk, mikor felhívott Gabi, a szülésznőnk, hogy mégsem utazott el, nem kell tovább összeszorítanom a lábaim, sőt… mi lenne, ha ma szülnénk? Na, hazamentem, és nekiszegeztem Apának a kérdést, aki szörnyen izgatott lett, majd rám bízta inkább a döntést.

Ekkor felhívtam a dokit, Anyut, a Gabit, beszéltem a Tündével, felhívtam a Gabit, majd mivel még ezer ember eszembe jutott, akit felhívhatnék, de inkább nekivágtunk. Bementünk Apával, míg ő Green dokinak öltözött, én előkészítődtem Gabi által, aztán a szülőszobán kaptunk szurit, meg miegyebet, hallgatóztunk, hogy te mit művelsz, aztán 3/4 6kor jött Lázár doki és sitty-sutty leengedte a medencédet, utána ácsorogtunk, meg himbálóztunk meg gravitációztunk, és egyre-egyre jobban fájtunk (valamint ennél jobban izgultunk).

... mint egy apró csodás kis tündér ...

Egy idő után már annyira fájt, hogy szóltam a Gabinak, ő meg Lázár dokinak, hogy akkor valami fájdalomcsillapítás utána kéne nézni, de aztán ránk nézett, és mondta, hogy szülünk. Nagyon izgultam ám, és aztán jött a küzdelem magammal, a fájásokkal-tolásokkal, és egy apró "na, jó én feladom, csinálja ezt valaki más" után, 20:05-kor megszülettél, és rögtön szörnyen ordítottál, hogy mindenki tudja, hogy itt vagy, aztán már jöhettél is oda hozzám…

Elmondhatatlanul fantasztikus érzés volt, ahogy ott feküdtél. Olyan, mint egy apró csodás kis tündér. Persze gyönyörű már akkor is. Nem csalok. Így volt. Egy mini formás kis szépség.

Aztán elmentél Apával, hogy kicsit rendbehozd magad, méredzkedj, és pocakon kívüli öltözetre tegyél szert. A méretek: 3590 g, 55 cm. Nem derék és csípőbőség, olyan még nincs.

Utána visszajöttél, hogy megnézzük, mi a pálya a hamizás-tudás terén. Pöpec voltál, mondanom sem kell. Mivel kicsit elfáradtunk, te mentél a babalakosztályba, én a mamalakosztályba, és egész éjjel azon gondolkoztam, mi lehet Veled nélkülem életed első óráiban. Gondolom, buliztál a haverokkal.

Aztán 3 napig még gyakoroltunk mindenfélét a kórházban, a szopizást pl., mivel még igen lustácska voltál… Kétségbe is estem, de szerencsére Gabi bejött és segített, és megnyugtatott. Utána mindenki kérdezte is, hogy ő ugye a barátnőm, rokonom, ismerősöm? Szóval ez nagyon jó érzés volt. Aztán egy utolsó éjszaka átizgulása után, némi varratszedésen túlesve, te egy szurin túljutva, engedélyt kaptunk az otthonunkba történő távozásra.

Juhuuuu! Hát így kezdődött... A lustaság azóta elmúlt, még ma is esténként szopizol. (3 hónapos korában volt egy nagyobb küzdelmem. Majdnem elapadt a tej, de szerencsére megoldottuk együtt.)

Írta: Barbara (Lili édesanyja)

Küldd be hozzánk Te is a szüléstörténetedet!

Szólj hozzá Te is a Fórumban!