2022. szeptember 26., hétfő - Jusztina, Pál napja

mt

Nikike születése

2022-07-14 23:12:05 - Nicky (Nikoletta anyukája)

Sziasztok! Elmesélem nektek első kisbabám születését, ami nem is ment olyan egyszerűen.

Nem, nem kell rosszra gondolni! Hála Istennek pici lányommal nem volt semmi, csak a terhesség meg a szülés nem ment olyan gördülékenyen. Tavaly augusztus 26-án kiderült, hogy babánk lesz, ami nem volt tervbe véve, úgyhogy nagy volt a meglepődés. Ezek után kezdődött azzal, hogy a cukrom egy kicsit magas lett, majd a 6. hónapban kiderült, hogy nyitott a méhszájam, de Magyarországon nem kapható méhösszehúzó tabletta, amiért el kellett menünk Bécsbe és innentől veszélyeztetett terhes lettem. Január közepén begörcsöltem, így egy napra be kellett feküdnöm a kórházba szív hangvizsgálatra és egy pár üveg infúzióra, hogy még babám maradjon bent egy picit, legalább 2 hetet!

35 hetes terhes voltam, mikor közölte az orvosom, hogy most már nem kell szednem a méhösszehúzó tablettát, már nem lesz semmi gond, ha esetleg be is indulna a szülés. Közben nálunk nagy munka folyt. Festés, takarítás, szoba berendezése, készültünk picim érkezésére. Mindezekkel február 17-én, kedden végeztünk (még azért pár apróság elmaradt, de úgy gondoltam, hogy arra a napra elég a munkából majd befejezzük a maradékot másnap a húgommal, aki épp nálunk "nyaralt"). Hát már nem kellett befejeznem az elmaradt dolgokat!

újszülött

Február 18-a, szerda, hajnali 4: Megébredtem. Olyan furcsán éreztem magam, nem a megszokott volt, de hát gondoltam előtte napokban elfáradtam, és így jön ki. Kimentem a mosdóba, majd aludtam tovább. Hajnali 6 óráig csak forgolódom, szurkált a hasam, sehogy sem volt jó. Újra mosdó, és pihenés tovább! Reggel 7 órakor újra mosdó, de itt már gondoltam, valami nem az ami, és mint utóbb megtudtam, akkor már szivárgott magzatvíz.

Fél nyolckor gondoltam, összekészülődöm, elrakom, ami kellhet majd a kórházban. Húgom megébredt, és kérdezte, hogy mi a baj?! Azt válaszoltam, hogy szerintem, itt az idő. Erre a párom felugrott, kérdezve, hogy megyünk szülni? Mondtam, hogy szerintem igen. Párom elment anyukájáért, mert épp nem volt otthon, én addig felhívtam szüleim, hogy úgy néz ki pocaklakó megunta ott bent. Kérdeztem anyukámat, hogy mit kell érezni a fájásnál, mert első babánk és fogalmam sem volt, hogy mire kell odafigyelni, és rájöttem, hogy 10perces összehúzódásokkal várom, hogy megérkezzen párom és anyósom.

Megérkezetek! Indulhatunk! Még egy gyors zuhany (az nagyon jó volt), és készen is vagyok! Délelőtt 9 óra: Elindultunk. Esik a hó, ezt nem felejtem el soha, egész addig nem esett! 9 óra 20 perc: Kórházban vagyunk, Le van zárva minden, influenzajárvány miatt. Behívtak, kérték a papírokat, persze legfontosabb otthon maradt, de a párom gyorsan hazarohant érte! Engem addig meg vizsgáltak, és értesítették az orvosom: 3 ujjnyira tág, mehetek szülni!

Még jó, hogy az egyik nővérke falubeli. Bementünk a szülőszobára. Az 5 perces fájások mellett azon izgulok, hogy időben és épségben visszaérjen a párom. 9:40, bekötik az infúziót, megérkezik az orvosom és a párom, egy kicsit megnyugodtam! Meg vizsgálnak és ultrahangoznak, mert babám végig faros volt és azt hitték átfordult, de nem, csak nagyon feszített volt a burok! Kérdezték mit várunk, mondtam, hogy nem tudjuk, mert úgy jó, ha meglepi, és amúgy sem volt soha úgy fordulva, hogy látni lehetne. Megvizsgáltak újra, kiderült kislányunk lesz, így nem kellett császározni! Sűrűsödtek a fájások, orvosom elmondta mit, hogyan csinálunk. Burkot repesztettek, és 3 tolófájással, koraszülöttként, február 18-án délelőtt 11:00-kor, 2250 grammal és 47 cm-el, farral, nagy fekete hajjal, VÉGRE megérkezett édes kislányunk: Nikike!

A pocakomra tették, nagyon jó volt! Egyszerre sírtunk, és nevettünk. Azt az érzést soha-soha nem felejtem el! Elvitték, hogy felöltöztetik, engem addig összevarrtak, és megdicsértek, hogy nagyon ügyes voltam! Vártuk azt a bizonyos 2 órát, addig mindenkit értesítettünk, hogy megérkezett Nikoletta és jól vagyunk! Végre eltelt az idő mindjárt lányommal lehetek, mondták páromnak, hogy öltözzön át és a szobában találkozunk, csak hogy nem így történ! Mikor kértek a nővérkék, hogy feküdjek el nem ment! Görcsös rángatózás jött rám, nem tudtam mit tenni és elájultam! Az intenzíven tértem magamhoz orvosokkal körülvéve, nem emlékeztem semmire! 4 napig ott tartottak megfigyelésen, mert magas volt vérnyomásom és a cukrom is, meg egy csomó vizsgálat várt rám, mert "különleges" eset lettem!

Abban a pár napban alig láttam kisbabám, meg még látogató sem jöhetett, hát komolyan mondom olyan lassan teltek a napok! Szombati nap aztán felengedtek szobára és "megkaptam kislányomat"! Annyira jó volt, nem győztem csodálni. Azóta is egyre szebb! Itt szeretném megköszönni páromnak, hogy végig velem volt és segített. Ez adott erőt mindenhez!

Írta: Nicky (Nikoletta anyukája)

Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!

Szólj hozzá Te is a Fórumban!

Megosztás:
Ezt a bejegyzést még nem kommentálta senki.

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
baleseti kártérítés Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media