Domikám születése
2010. január 29-én, a terhességem 39-ik hetében NST-re mentünk, akkor kezdődött az első fájás, amikor leültem a fotelba, 9 órakor. Utána az öltözőben levettem a nadrágom és előkészültem, szintén volt összehúzódásom, meg is lepődtem, hogy micsoda jóslóim vannak. Az ágyra felkászálódás közben is volt egy. Kérdezte is az orvos, hogy mióta tartanak ezek az összehúzódások. Mondtam, hogy most kezdődtek, de már pár hete vannak jósló fájásaim, lehet, hogy ez is az.
Megvizsgált, majd azt mondta, hogy tiszta a magzatvíz, de már két és fél ujjnyi a méhszáj, úgyhogy irány a szülőszoba, de gyorsan. Még viccelődtem is, hogy ugyan már, doktor úr, azért nem egy perc alatt esik ki az emberből a baba. :-)
Fent a szülőszobán rögtön rohannom kellett. Ment a hasam. Szegény szülésznőt úgy otthagytam, csak nézett, de megértő volt, szerintem tapasztalt már hasonlót. Aztán felvették az adatokat, megvizsgáltak, nem volt beöntés, borotválás, mert ekkorra már 3 ujjnyi lett a méhszáj. Azt mondta a szülésznő, hogy ő már nem húzná azzal az időt. Azt is mondta, hogy ma én fogok szerinte először szülni, mert igen jó fájásaim vannak. Mire a vizsgálóban összeszedtem, ami kellett a szülőszobán, és bevonszoltam magam, megvizsgáltak, már 4 ujjnyira volt nyitva a méhszáj. Ekkor odajött egy orvos és burkot repesztett.
Ezután igen komoly összehúzódásaim lettek, bár eddig is elég hatékonynak tűntek. Nemsokára megérkezett a Férjem beöltözve. Akkor még volt vagy 2-3 fájásom, majd szólt a szülésznő, hogy ha nyomnom kell szóljak, de már nem tudtam... Meg azt is mondta, hogy ha úgy érzem, hogy nyomni kell, akkor nyomjak nyugodtan rá egy kicsit. Mondtam: Jó! A következő fájáskor úgy éreztem nyomnom kell, hát rányomtam egy picit. A szülésznő ekkor odajött, alám nézett és kiabált: Kovács doktor jöjjön gyorsan!!! :-)
Végül nem Kovács doktor jött, hanem Fülöp doktor és mondták, hogy megpróbálkoznának a gátvédelemmel, úgyhogy próbáljam meg azt csinálni, amit mondanak. Ha mondják, akkor nyomjak, de ha azt mondják, hogy ne, akkor ne nyomjak. Mondtam, hogy megpróbálom, de engem igazából nem zavar, ha vágnak, ha muszáj, akkor csinálják. Jött a következő fájás, csináltam, amit mondtak, három levegőre, egy fájással megszületett Dominik 10 óra 32 perckor, másfél óra alatt, gátvédelemben. Apa vágta el a köldökzsinórt, és Domi kb. 1 órát velünk volt a szülőszobán, szopizott. :-)
A dokik, meg a szülésznő nagyon kedvesek voltak, úgy éreztem, hogy odafigyeltek rám, pedig rajtam kívül még ketten voltak a szülőszobán, és volt valaki a vajúdóban is. Nagyon jó volt így, felkészülten szülni. Igazából talán már én is jobban tudtam figyelni, nem estem annyira kétségbe. A szülésznő azt mondta, hogy jó alkatom van a szüléshez.
Ezután feltoltak a szülészetre, és nemsokára meg is kaptam Domit. Ott is nagyon kedvesek voltak a nővérkék, segítettek mindenben, teljesen más volt, mint amikor Benivel bent voltunk.
Domi szépen szopizik, van tejcsi hála Istennek, szépen gyarapszik, nem sok súlyt veszített a kórházban sem. Szerencsére úgy tűnik minden rendben.
Beni nagyon édes! Először nem igazán tudta, hogy hová tegye a babát. Mivel mondtuk Neki, hogy itt van Domi, így már nem a hasamra mutogatott. Lehet, hogy azonnal tudta, hogy kistestvére született, aki eddig a pocimban lakott, most meg itt van velünk, de azért egy kicsit bizonytalannak látszott. Kezdettől pozitívan állt hozzá, sokszor megsimogatja, óvatosan, mutatja hol a füle, keze, adja Neki oda a macit, építőkockát, úgyhogy örülök, hogy Beni már ilyen ügyes nagyfiú.
Egyelőre négyen vagyunk itthon. Apa rengeteget segít, szinte mindent levesz a vállamról. Nagyrészt Ő van Benivel, mert én még azért nem tudom emelgetni és ilyenek, de sajnos nemsokára visszamegy dolgozni, de most annyira jó, hogy itthon van, és jó így, hogy szaporodott a család. Örülünk, hogy Domi végre itt van velünk.
Írta: Anita (Dominik édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
