Zsuzska születése
2010. április 5-e, húsvét hétfő, anyuéknál töltöttük a hétvégét. Már előző este alig aludtam, folyt rólam a víz, hányingerem volt, kényelmetlen volt minden testhelyzet. Egész éjjel forgolódtam, wc-re járkáltam, összesen aludtam úgy 3-4 órát. Reggel nagyon fáradtan keltem fel. Ebéd után indultunk vissza nagyszüleimhez, velük lakunk a férjemmel. Jött az egész csapat, anyu, apu, tesóm, mert hát meg kell locsolni a nagyit is. Már mikor beléptünk az ajtón, mamám észrevette, hogy valami nincs rendben velem… Mondta is anyunak, hogy nem lehet sok hátra, mert látszik az arcomon, hogy valami készül. De már én se éreztem túl jól magam. Nem fájt semmim, csak olyan fura érzésem volt. Megkértem anyut, hogy maradjon az estére készenlétben, hogy ha netán hívom, hogy menni kell, fel legyen készülve.
Eljött az este, és fürdés közben egy pici vaníliapuding-szerű gombócka esett ki a lábam közül… egyből felismertem, hogy ez csak a nyákdugó lehet, de még mindig nem fájt semmi, hát nem pánikoltam. Lefeküdtünk, néztük a filmet a tévében, majd 20:49-kor éreztem két hatalmas pukkanást a hasam aljában, mintha egy lufit kipukkantottak volna bennem. Egyből jött az első fájás, élesen és hirtelen, de semmi más. 10 perc múlva megint jött egy, párom ekkor kezdte nézni az órát. Aztán a harmadik szintén 10 perc múlva, de annyira hirtelen jött, hogy felugrottam az ágyon fekvésből, és abban a pillanatban megéreztem, hogy elönt a magzatvíz. Kimentem a fürdőszobába, és lám, tényleg a magzatvíz folyt el, kicsit véresen, ekkor kezdődött a pánik!
... az én kis "pocokhercegnőm" ...
Telefon anyunak, zuhanyzás (ettől kissé enyhültek a fájások), gyors csomag ellenőrzés (mégis egy csomó minden itthon maradt). Aztán mikor felöltöztem mentem szólni nagyiéknak, hogy menni kell, persze ők is egyből bepánikoltak, de megnyugtattam őket, hogy anyu már úton van, pikk-pakk a kórházban leszünk. Mire anyu ideért, megint nagyon erősek voltak a fájások, de mire beültünk a kocsiba, megint alig éreztem valamit.
Mire a kórházba értünk, már kétujjnyi volt a méhszájam. Szülőszoba, kúp, fájásmérés… Bejött anyu, ő volt velem végig, mert párom nem akart bejönni. Mikor levették a tappancsokat, elküldtek wc-re meg zuhanyozni, közben már 4-5 perces fájásaim voltak. Amikor leültem a wc-re pont jött egy fájás, hirtelen azt se tudtam, mit csináljak. Mivel még az este nem számítottam rá, hogy itt kötünk ki, leküldtem egy szép szelet kacsamájkrémes kenyeret, ami ekkor vissza is köszönt. Nagy nehezen visszamentünk a szülőszobába, ahol megint fájást mértek, persze jöttek a fájások rendületlenül. Anyu bíztatott, hogy "nagyon jól csinálod, ha így bírod, hamar meglesz", de én csak fájdalomcsillapítót akartam, amit persze nem kaptam, mert anyu mindig lebeszélt.
Aztán egyszer csak, valamikor éjfél után, jött az érzés, hogy nagyon kell kakálni! Már többször kérdezte a szülésznő, hogy nem e érzek ilyesmit, és ha érezném, azonnal szóljunk! Na, most ez is elérkezett… Anyu riadóztatott, és már jött is a szülésznő, szétkapták alattam az ágyat, felpakolták a lábamat, és már nyomtunk is. Közben a szülésznő segített kicsit kézzel a tágulásnak, mert még nem volt az igazi, de hamar eljött a pillanat, amikor már csak azt vettem észre, hogy itt van a doktornő is, és nyomja a hasam teljes erejéből, anyu meg csak azt hajtja, hogy minél tovább próbáljak nyomni, és akkor hamar meglesz.
1:20-kor megszületett a kislányom, akinél gyönyörűbbet még soha életemben nem láttam! Mikor a férjem bejöhetett hozzám, elmondta, hogy nem bánta meg hogy nem jött be, mert még kint is hallotta a kínlódásomat, sőt, még a lányát is hallotta felsírni! Így a 38. héten, 10 nappal hamarabb született meg Tóth Zsuzsa, az én kis "pocokhercegnőm".
Nagyon hálás vagyok a szülésznőnek, akinek sajnos nem tudom a nevét, pedig nagyon szerettem volna neki megköszönni a kedvességét, türelmét, és a segítséget! És anyukámnak is nagyon köszönöm, hogy mellettem volt, nélküle nem tudtam volna végig csinálni!
Írta: Zsuzsi (Zsuzska édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
