Élet a fagyasztás után - 2. rész
Nemrég olvashattátok a Lefagyasztott baba című írásunk, melyben egy piciny, újszülött baba kap második lehetőséget az életre az eljárás segítségével. A cikk megjelenése után nem sokkal egy kedves olvasónk jelentkezett, hogy Ők bizony átélték a fagyasztás szörnyűségeit. Mivel egy nagyon új, és egyben nagyon misztikus eljárásról van szó, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit olyan, mintha a filmbéli Aliennel utazhatnánk, vagy mintha Mel Gibson mellett feküdne gyermekünk a Halhatatlan szerelem című filmben. No, persze nem évekig, csak néhány napig, de ez a pár nap, pár óra is elviselhetetlen tud lenni az édesanyának, édesapának, és persze az egész rokonságnak, hiszen nem szórakozásról, érdekes, tudományos kísérletről van szó, hanem a gyermekük élete forog kockán.
Megosztom Veletek az online beszélgetésünk második részét is. Bevallom hősiesen, már az előző rész felénél potyogtak a könnyeim. Nem lehet egyszerű egy ilyet átélni, majd vele együtt élni mostanáig, illetve amíg meg nem tanulsz lazítani.
A kicsikédet a hűtés ideje alatt kellett-e tisztába tenni, vagy teljesen lecsökkent az anyagcseréje?
Katéterezve volt, és kellett tisztába is tenni, de nekem nem engedték meg az első 5 napban azt se, hogy hozzáérjek. Nem állították le az anyagcseréjét, csak nagyon lelassították.
Hogyan ment az ébresztés? Mennyi ideig tartott? Ébredés után azonnal tudtátok, hogy sikerült a bajt kiküszöbölni?
Az ébresztés tizedfokonként történt, majdnem 2 napon át. Nagyon rizikós az eljárás, mert egy ilyen pici szervezetet hűteni, és utána felmelegíteni, nagyon-nagyon megterhelő. Előfordulhatott volna, hogy nem bírja a szíve, vagy a tüdeje, és nem lehetett tudni még akkor sem, hogy az agykárosodást mennyire akadályozták meg, amikor felébredt. Bár a prof. Főorvos azt mondta folyamatosan, hogy nem lesz semmi baj, mert nagyon erős a kis fickó, és nem érti senki, hogy miért nem sírt fel, és mitől kapott rohamot. (Azt mondják kb. egy a millióhoz az esélye, hogy így érkezzen egy baba a világra)
Felmelegítés után 3 nappal készítettek még egy MR-t, és annak az eredménye kezdett el megnyugtatni. Azt mondták nem látszik semmi, de hozzátették, hogy az oxigénhiány akár iskolás korában vagy később is kibukhat valamilyen formában.
33.4 fokos hűtésben
Milyen utóvizsgálatok voltak? Kell-e valamilyen kezelésre járni azóta?
Még a csecsemőosztályon szurkálták minden nap, vércukorszint, trombocita, meg minden vérrel való bajra vizsgálták, plusz vizelet-, széklet-, neurológiai vizsgálat egyszer volt, és akkor megállapították, hogy a fejét nem tartja, hanem lógatja és ezért beutaltak minket a Margit kórházba egy hétre. Ott mindenféle fejlődésneurológiai vizsgálatot elvégeztek rajta. (Nem szurkálták, meg nem is altatták.) Azt nézték, hogy alvás közben vannak e rohamai, meg a hallását, de leginkább a mozgását figyelték, és elrendeltek napi 5-6 alkalommal egy 30 perces tornát.
Azokat az idegeket kell ingerelni melyekkel alapvető funkciókat, testhelyzeteket lehet végezni (ülni és megtartani magad, állni úgy, hogy nem essen össze…)
Kontrollra havonta járunk, következőre 14-én kell mennünk és nagyon izgulok, mit mondanak, mert most a főorvosnő nézi meg… Előtte egy pszihológus nézte meg, hogy a figyelmét mennyire lehet felkelteni, hogy kommunikál, zajokra, hogy reagál. Itt azt mondták, hogy teljesen olyan, mint egy vele egykorú, sőt még értelmesebb is. Ezelőtt gyógytornász nézte meg, és előtte a főorvosnő.
Szóval nagyon ideges, vagy aggódó, vagy nem is tudom, mi vagyok… zizi…
Mennyi idő telt el az eset óta? Jobban aggódsz érte azóta, vagy csak "normális" szülőként?
Nagyon könnyű megmondani, hogy mennyi idő telt el ugyanis a fiam 2010. 01. 31-én született 23:40 perckor… Az, hogy jobban aggódok-e??? Sokszor mondják, hogy elkényeztetem, mert minden kis nesszenésére ugrok, a tornából adódóan meg nagyon sokat van kézben, és foglalkoztatva is sokat van… Nem tudom milyen egy simán lezajló szülés után hazamenni a picivel, és nem tudom, hogy mennyit foglalkozik egy egészséges babával a szülő… Nem azt mondom, hogy mindent a kezébe adok, mert ez nem lenne igaz! Sőt! Ha valamit kinézett magának, hagyom, had küzdjön meg érte, és legyen meg az öröme abban, hogy saját maga szerezte meg. Hagyok neki teret. Önállóságra próbálom nevelni, csak lehet egy kicsit tudatosabban, mint egy egészséges baba anyukája apukája. (Azért a fél szemem meg fülem mindig Rá koncentrálódik)
Volt-e hatással ez az egész a Te pszichédre?
Az érzelmi állapotom hol fent, hol lent volt. Az első 3 napban folyamatosan úgy keltem, hogy sírtam. Nem is tudtam többet aludni, mint napi 1 óra. Amikor mondták, hogy elkezdik felmelegíteni, akkor kezdtem magam arra ösztönözni, hogy amikor felébred, akkor szüksége lesz rám és nem egy mosott rongyra, hanem egy olyan személyre lesz szüksége, aki erőt tud neki adni, és meg akartam neki mutatni, hogy nagyon jó helyen lesz nálam, mert kimondhatatlanul szeretem, és ezt az érzést csak pozitív energiákkal tudtam neki átadni. Lehet, ha úgy megyek oda, hogy „Úristen mi lesz most vele?” Nem is akart volna így fejlődni, hanem inkább elhagyná magát. Ösztönzöm magamat vele, Őt meg magammal, és szerintem érzi is, hogy nagyon szeretem pedig még csak 5 hónapos múlt.
Odaadod másoknak szívesen a gyereket? Hagyod-e, hogy mondjuk a nagyszülők vigyázzanak rá? Hagyod-e sírni? Veled alszik?
10 percnél tovább még nem voltam távol tőle, pedig az édesanyám nagyon szívesen vigyázna rá, és bízok is benne, mert szeretem az édesanyámat, de nem. Nem hagyom, hogy más vigyázzon rá. Én vállaltam, és alkalmazkodok hozzá.
A sírással úgy vagyok, hogy 2-3 percnél többet sohasem hagyom. Ezt a 2-3 percet is csak akkor, ha éppen mosogatok vagy eszek, de ezeket a tevékenységeket is félbehagyom. Általában csak azért óbégat, hogy szomjas. (Nem szereti a cumisüveget. Csak szopizik, az ő igényei szerint.) Most, hogy szerintem fáj az ínye, szokott kicsit nyöszörögni, de ezt leszámítva nem jellemző.
Velem alszik, és mindig kucorodik, fészkelődik, hogy hozzám érhessen. Nagyon hálás gyermek!
Köszönöm Neked savanya, hogy rendelkezésemre álltál, és készséggel válaszoltál minden kérdésre.
Ha te is kérdeznél szívesen a "fagyasztást" átélt baba szüleitől, itt megteheted!
