Élet a fagyasztás után - 1. rész
Nemrég olvashattátok a Lefagyasztott baba című írásunk, melyben egy piciny, újszülött baba kap második lehetőséget az életre az eljárás segítségével. A cikk megjelenése után nem sokkal egy kedves olvasónk jelentkezett, hogy Ők bizony átélték a fagyasztás szörnyűségeit. Mivel egy nagyon új, és egyben nagyon misztikus eljárásról van szó, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit olyan, mintha a filmbéli Aliennel utazhatnánk, vagy mintha Mel Gibson mellett feküdne gyermekünk a Halhatatlan szerelem című filmben. No, persze nem évekig, csak néhány napig, de ez a pár nap, pár óra is elviselhetetlen tud lenni az édesanyának, édesapának, és persze az egész rokonságnak, hiszen nem szórakozásról, érdekes, tudományos kísérletről van szó, hanem a gyermekük élete forog kockán.
Köszönöm Neked Savanya, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és a történeted, érzéseid megosztottad velünk.
Elmeséled, hogy miért volt erre szükség. Hol volt pontosan a baj, mit terveztek az orvosok?
Szükség azért volt rá, mert szülés során oxigénhiányt szenvedett a kicsi, és minden oxigénhiányos baba beteg, azaz agykárosodott baba. (A megengedettől hosszabb ideig nem kap oxigént az agy). Kinél kisebb kinél nagyobb a károsodás.
A hűtéssel lelassították az anyagcseréjét és ezzel megakadályozták, hogy az addig elszenvedett károsodás tovább terjedjen.
Azt, hogy hol, vagy mikor kezdődött a probléma, nehéz leírni, mert semmi jele nem volt annak, hogy ekkora baj van… A szülés elejétől a végéig tökéletes volt. (Többször voltam vizsgálatokon meg ultrahangon mivel ismerős orvosnál szültem.) Minden eredményemre azt mondták, hogy mutogatni kéne, annyira tökéletes. Vajúdással együtt nem egészen 4 óra alatt világra jött, 40 hét+ 5 napra, 57 centiméterrel és 3550 grammal. Kibújt és nem sírt fel.
33.4 fokos hűtésben
Elvágták a köldökzsinórt, és el is vitték! Apgar értéke az első 4 percére 1-es. Többször újra kellett éleszteni, majd a 8. percre kapott 5-ös Apgart és a 10. életpercre 8-as Apgart. Nem terveztek hosszasan az orvosok, csak cselekedtek! Nekik megvan erre az esetre a menetrendjük, és mondhatom tapasztalatból, hogy profin tették a dolgukat.
Mennyi időt kaptatok a döntésre? Volt beleszólásotok, vagy csak csinálták és kész.
Én még a szülőágyon feküdtem teljesen kétségbeesve, hogy mi történik???!!! Egyszer csak odatolták mellém a fiamat inkubátorba. Elmondták, hogy mi történt, és aláírattak velem egy papírt, hogy hova viszik és engedélyezem, hogy vizsgálatokat végezzenek rajta, ha szükség van rá akkor altassák. Lényegében rájuk bíztam a fiam életét!
Milyen előkészületei voltak? Etetés-itatás terén volt-e valami kérés, kritérium? Hogyan kezdték el? Mit éreztetek? Mint szülő, hogy élted át?
Az előkészület abba merült ki, hogy stabilizálták az állapotát még az Uzsokiban. Aztán, miután aláírtam a már említett papírt, azonnal mellém tolták és körülbelül 2 perc múlva el is szállították a Bókai utcába. Ott sajnos kapott egy görcsös rohamot, és végül is ezután döntöttek konkrétan a hűtés mellett.
5 napig csak infúziót kapott, igaz ebből az 5 napból 3-at altatásban töltött. Etetni így nem kellett külön.
Mivel nem vagyok orvos semmi kritériumot nem szabtam, csak hagytam, hogy megmentsék a gyermekemet. A szülés végétől a hűtésig kb. 4-5 óra telt el. Ez nagyon jó esélyt adott, a fiamnak ahhoz, hogy megállítsák az agykárosodás nagyobb kiterjedését.
Hogy mit éreztem? Még most is összeszorul a gyomrom, mikor visszagondolok. Sok szülést végignéztem a TV-ben, meg a neten is, és nagyon sokszor el is képzeltem, és el is sírtam magam, amikor a babát ráteszik az anyuka mellkasára. Nekem az lett volna a beteljesedés! Azt a pillanatot nagyon vártam, és a mai napig várom! Valahogy természetesnek éreztem, hogy ennek így kellett volna történnie… Tudtam, hogy ez a normális, és az ideg megevett, mert nem tudtam, mit tegyek, és kavarogtak bennem az érzések, és vártam, hogy rám tegyék, de tudtam, hogy nem fogják, mégis valahogy olyan volt, mintha ez lenne a szülések végén a normális folyamat… Belül zokogtam, de a szememen nem jött ki könnycsepp.
Mennyi ideig tartott? Közben lehetett-e látogatni, simogatni? Végig altatásban volt, infúzión? Milyen volt, amikor hűtve volt? Próbált kommunikálni álmában?
Maga a hűtés pontosan 3 napig tartott, majd a felmelegítés tizedfokonként történt majdnem 2 napig. Ezalatt végig altatásban volt, infúziót és fájdalomcsillapítót kapott.
Engem szülés után nem engedtek át hozzá, csak a 2. napon, de akkor már nagyon el voltam borulva, és mondtam, hogy nekem látnom kell a fiamat! Így kimenőt kaptam. Az addig eltelt 2 nap alatt teljesen megtörtem, de miután találkozhattam vele, erőt kaptam tőle!
Olyan volt, mintha aludna! Csak kicsit piros volt a pofija. Kérdeztem, hogy meg lehet-e simogatni, és mondták, hogy fertőtlenítsem le a kezem, és nyugodtan simogassam meg. És mikor hozzáértem olyan érzés kerített hatalmába, mintha érezném mit érez, és át tudtam volna adni az érzéseimet, az összes erőmet és a benne való hitemet! És akkor felment a pulzusa, meg elkezdett csücsöríteni, mintha szopizna, és rászorított az ujjamra… Maga volt a csoda!
Szóltunk az orvosnak és mondta, hogy az érzelmi kötődés ilyen esetben, hogy még nem találkoztunk, elég ritka és csodálatos jelenség, de inkább ne ingereljem a kis szervezetét, mert ha esetleg felébredne, az altatásból az nagyon fájdalmas lenne neki.
Folytatása következik...
