Szabina születése
Az első kislányom születésének történetét szeretném megosztani veletek. Azzal kezdeném, hogy mikor kiderült, hogy babát várok, nagyon örültünk neki. Alig vártuk, hogy végre megszülessen, és kezünkbe tarthassuk. A terhességem alatt a magas vérnyomást leszámítva, nem volt semmi problémám és szépen teltek a hónapok. Amikor azonban kb. 8 hónapos terhesen mentem a kötelező vizsgálatra a dokimhoz, közölte velem az asszisztense, majd utána ő is, hogy sajnos eltört a lába és így át kell mennem másik orvoshoz, akit persze ő ajánlott.
Mint utóbb kiderült, jobb lett volna, ha nem hallgatok rá. Azért itt kicsit megijedtem, hogy mi lesz, mivel első gyermekemet vártam 23 évesen. Ezután 38 hetesen befektetett a kórházba az új doki, mert magas volt a vérnyomásom, ezzel nem is volt semmi bajom. Csak az volt idegesítő, hogy nem csináltak semmit, csak annyit, hogy egyre több gyógyszert nyomtak belém. Egyik nap mikor befeküdt a mellettem lévő ágyra egy kismama, akinek szintén magas vérnyomása volt, kicsit kiakadtam.
Neki a főorvos volt az orvosa, így másnap megcsászározták, nehogy valami gond legyen a babával és az anyával. Én is bent voltam már egy hete és semmi nem történt, pedig volt dokim, elméletileg.
Egy pénteki nap hirtelen közölte velem a doki, hogy hétfőn megműtenek. Ezt hallotta a nővér is, aki végül is megcsinálta nálam az előkészítést. Végre megnyugodtam azon a téren, hogy végre csinálnak valamit és, hogy minden rendben lesz a kislányommal.
…alig vártuk, hogy végre megszülessen…
Hétfőn reggel 6-kor már bent voltam a szülőszobán, amikor hirtelen megjelent az orvos és azt kérdezte, hogy mit keresek én itt?! Kiszedte a katétert és beküldött az NST-s szobába, hogy ott várjam meg a vizit végét. Olyan hirtelen és gyorsan történt minden, hogy szóhoz sem jutottam. Teljesen kész voltam. Mint kiderült a doki nem konzultált a főorvossal a műtétről. Ezek után azt mondta nekem, meg a nővérnek, hogy honnan vettük azt, hogy megműtenek. Ezek után voltunk az osztályvezető főorvosnál is, aki annyit mondott, hogy nem kell neki annyi pénzt adni, amennyit kér. Jó, mi?!
Az eset után beszélgettünk a nővérrel, aki azt mondta nekem, hogy ő sem érti, miért nem műtenek már meg, ilyen magas vérnyomás mellett. Lassan kezdtem kiheverni ezt az egészet, mikor elküldött egy terheléses NST-re. Ez azt jelentette, hogy csináltak egy NST-t, utána lépcsőzni kellett 10 percet és még egy NST. Utána néztek egy vizeletet, amiben fehérje volt. Azután jött egy nővér és kérdezte tőlem, hogy szólt-e már a doki, hogy nem soká megfognak császározni. Én csak néztem, és kérdeztem, hogy miért ilyen hirtelen? Elmondta, hogy nem jól reagált a baby a terheléses NST-re. Még jó, hogy volt dokim, csak valahogy elfelejtett erről beszámolni. Ekkor az járt a fejemben, hogy egyszer vége legyen ennek és a dokit nem is akarom látni többé.
Gyorsan telefonáltam Apának, hogy siessen, mert nem sokára megszületik a kislányunk. El sem hiszem, milyen gyorsan beért a kórházba. Együtt vártunk az előkészítőben, míg végre betoltak a műtőbe. Addig Apa ott várt a folyosón az újszülött ellátó előtt.
Helyi érzéstelenítést kaptam, így fent voltam végig, nagyon vártam azt a pillanatot, hogy végre halljam a sírását. . Mikor végre megszületett hallottam a sírását, aztán elhallgatott, megint sírt és megint csend. Itt nagyon megijedtem, de közben mondta a doki, hogy kétszer is rátekeredett a köldökzsinór a nyakára. Hála az égnek minden rendben volt a kislányommal, akit Mohos Szabina Robertának hívnak és 2004. 05. 26-án 15:15 perckor jött a világra, 3550 grammal, 51 cm-el és 8/10 Apgarral.
Ezek után belegondoltam, hogy nem véletlenül nem akart kibújni időben a pocakomból, ugyanis 1 héttel később született a várt időpontnál. Azóta eltelt pár év és lassan 6 éves lesz és igazi kis hölgy lett belőle. Született két kistestvére, egy húga és egy kis öccse. A húga születésénél nem volt semmi ilyen probléma, mert az eredeti orvosom vigyázott magára és nem törte el a lábát. :-)
Írta: Bernadett (Szabina édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
