Ifeoma születése – 2. rész
CTG-re raktak, minden rendben volt. Felvittek az osztályra, és szigorú fekvés következett. Nyomták belém az infúziót. Én annyira kibuktam idegileg, hogy nem tudtam abbahagyni a sírást, már a szobatársam is próbált vigasztalni, hogy ne sírjak, mert ez a babának se jó, meg azzal próbált vigasztalni, hogy ő már két hónapja bent fekszik, és még mindig egyben vannak. Na, ezt hallva még jobban sírtam. Nem tudtam arra gondolni, hogy minden rendben lehet, ha betartom a szabályokat, hanem csak az lebegett előttem, hogy 3 hónap korház.
Egy hetet bírtam ki, utána rávettem a dokimat, hogy saját felelősségre engedjen már haza, ígérem, jó kislány leszek, nem csinálok semmit. Hazamentem. És tényleg nem csináltam semmit, csak feküdtem, még a boltba se mehettem le. Nem is tudtam volna, mert olyan fájdalmas volt, hogy nyitva voltam. Kezdtem bekattanni.
Az utolsó hónapban már akkora volt a hasam, hogy mindennek nekimentem a lakásban. Úgy éreztem magam, mint az elefánt a porcelán boltban. Iszonyatosan nehéz volt minden, még tusolni is, hajat mosni is kínszenvedés volt.
Január 1-re voltam kiírva. A lehető legrosszabb dátum. Nekem december 28-án van a szülinapom, én aztán tudom milyen ebben az időszakban születni. Mindig szidtam a szüleimet érte, hát most jól visszakapom még a gyerekem is talán ugyanazon a napon fog születni. A 36 héten bevillant, hogy én rossz dátumot adtam meg a dokimnak, ő az utolsó menstruáció első napját kérdezte én meg az utolsót adtam meg. Akkor viszont téves a dátum, mínusz 4nap, ami december 28. Egyre kíváncsibb voltam mikor bújik ki a kisasszony. A párom karácsonyra egy komplett konyhával ajándékozott meg. Szétrobbantották a konyhámat december 23-án, akkor lett kész az új bútor, így az egész család segített a beszereléssel, na meg festés, miegymás, én meg a tesómmal elmentem megvenni még pár kelléket.
... két nyomásra, fájdalom nélkül gyereket szültem ...
Akkor már nem vigyáztam. Úgy voltam vele, legalább túl leszünk már a szülésen. Elkészült az új konyha. Másnap, 24-én már úgy ébredtem, hogy iszonyatosan be volt dagadva a lábam, de reggeltől estig a párommal takarítottunk és mosogattunk, visszarakosgattuk az edényeket, poharakat. Napközben néha összehúzódásaim voltak. Karácsonyi hangulat, na meg főzés, amire időnk már nem is maradt. Este mikor végeztünk, leültünk, és akkor jutott eszünkbe, hogy karácsony van, de semmi kajánk nincs, és a boltok már zárva.
Felhívtam az anyukám sírva, hogy mentsen meg minket egy kis kajával, ők azonnal autóba ültek, és felpakolva este 10 órakor ideértek, hogy nekünk is legyen karácsonyi kajánk. Jól bezabáltam, lefeküdtem az ágyra, és 5 perces fájásaim lettek. Megfogtam apukám kezét, és annyit mondtam: "Apa én félek!", erre ő: "Szülünk?", mire én: "Azt hiszem igen".
Kimentem a konyhába, ránéztem a páromra, mondtam neki, hogy azt hiszem itt ma baba lesz. Erre ő: Ááááááá még van egy két nap. Én csak fogtam a telefont, és gyorsan hívtam a mentőt. A párom teljesen bepánikolt, nem hitte el, hogy megyünk szülni, én pedig a több mint 2 hónapja bepakolt bőröndöt otthon hagytam.
Bementünk a klinikára, útközben felhívtam a dokimat, és lám, mekkora mázlim van, pont ő volt ügyeletben, azt mondta, vár. Ha hiszitek, ha nem, már lent a kapuban, várt, és ahogy kiléptem a mentőből, már fogta a kezem, és kísért fel. A liftben megkérdezte, te csak ennyi cuccot hoztál? Uram Isten, akkor vettem észre, hogy minden otthon maradt. Visszaküldtem a párom, ő meg tiszta ideg volt, hogy lemarad a szülésről.
Megvizsgáltak, és akkor már 2.5 ujjnyira nyitva voltam, de a magzatvíz nem folyt el. Éjfél előtt 20 perccel érhettünk be, és szenteste éjfélkor repesztették meg a burkot. Kaptam kúpot, szerencsére nem beöntést, hanem kúpot. Azt mondták 5 percet járkáljak vele. Örökkévalóságnak tűnt az 5 perc. Aztán bekísértek minket a szülőszobára, ott fel alá járkáltam, hogy elmenjen a magzatvíz, majd lefektettek az ágyra. A párom megkérdezte körülbelül mennyi idő. A szülésznő azt mondta, általában első babánál 6-7 óra. Na, ennek örömére aludtunk két órát. Muszáj volt, hisz mindketten hulla fáradtan mentünk be szülni. Közben a szülésznő adott egy infúziót, mert leálltak a fájások. Megkérdezte kérek e fájdalomcsillapítást, mert most az infúziótól egyre erősebb fájások fognak jönni, amíg ki nem bújik a baba. Én a gázt választottam. Azt mondta a szülésznő, hogy csak szívjam nyugodtan, és pihenjek. Én szívtam ezerrel. Nekem nagyon jó volt, szinte semmit nem éreztem. Bejött a doki, rám nézett, akkor már 4 ujjnyira voltam nyitva. De az idő nem akart telni. A párom visszaaludt, én meg írogattam az SMS-eket mindenkinek.
Kicsit elszunyókáltam, mikor a szülésznő bejött. Nem vettem észre mit csinál, pedig állítólag még mondta is. Lekapcsolta a gázt, mert a baba is bealudt. Igen ám, de ahogy a gáz kiment, elkezdtem zokogni a fájdalomtól. Akkor mondta a szülésznő, hogy ne haragudjak, de muszáj volt lekapcsolni, mert így nem fog kijönni a baba, fel kell ébreszteni. Felébresztették és visszakapcsolták a gázt. Nem győztem szívni, szinte kapkodtam befele. Eszméletlen hogy tud fájni.
De már jött is a doki, nagy előkészületek, mindenféle szerszámok, stb. A doki szólt a páromnak, hogy hova álljon mellém, a szülésznő a lábamnál a doki az oldalamnál, és kérdezik, hogy kell-e már kakilnom? Én mondtam, hogy nem, kikakiltam magam mára bőven. Aztán csak annyit hallottam, hogy akkor most nagy levegő, szemet becsuk, fogat összeszorít, és nyomunk. Fel se fogtam. Na, akkor valami érdekes érzés, mintha megindult volna a baba, pedig még nem is nyomtam, de a lendület meg volt, így nyomtam egy nagyot. Utólag a párom mesélte, hogy a doki nyomta a hasamból azért indult meg, nekem ez képkiesés, nem emlékszem rá. Az első nyomásra kint volt a feje. A doki azt mondta, nem állunk meg, gyorsan nagy levegő, és még egyet nyomunk. Még egyet nyomtam, és már kint is volt, olyan hatalmas ordítással, hogy csuda. Akkor felmutatták, hogy lássam. A szülésznő odaadta a páromnak, hogy vágja el a köldökzsinórt, és már el is vitték, oda se adták, csak egy pillanatra láthattam.
Ezek után jött a varrás. totál be voltam pánikolva. Kérdeztem, hogy nagyon fog fájni? De a doki lecsitított, hogy nyugi, már kapsz érzéstelenítőt. Nem éreztem belőle semmit. Aztán átvittek minket egy megfigyelő szobába, ahol már babázhattunk. Mázlista vagyok. Két nyomásra, fájdalom nélkül gyereket szültem, és még a varrást se éreztem. Én azóta is istenítem azt a gázt, bár azt hallottam, nem mindenkinek használ, de én szerencsés voltam. Így hát elmondhatom, hogy nagyon nehéz, komplikált terhesség után 2009.12.25-én, reggel 6 óra 32 perckor megszültük Tanács Ifeoma Love nevű kislányunkat. 2970g és 49 cm. Egészséges gyönyörű kislány!
Írta: Dóra (Ifeoma édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
