Kristóf születése röviden
Nálunk nem volt tervben. Akkoriban én még iskolába jártam, amikor "becsúszott" a baba. 2003. szeptember 29-re voltam kiírva, de két nappal túlhordtam. Szeptember 29-én be kellet feküdnöm a kórházba, persze mindenféle fájás nélkül. Két napra rá elengedtek rövid időre be a városba, mert volt egy kis dolgom. Délig vissza is értem, de akkor már keresett egy szülésznő, hogy menjek NST-re.
El is mentem, de akkor már jöttek a gondok. Nem volt jó a babának a szívhangja, fájások ugyan voltak közben, de én nem éreztem belőle semmit. Ekkor jött a doki, aki megvizsgált, és láttam rajta, hogy valami baj lehet. Nagyon megijedtem! Mondta az orvosom, hogy készítsétek elő. Ekkor végképp nagyon kész lettem. Első baba volt, és nem tudtam, mire számítsak.
Gyorsan szóltak a nővéreknek, hogy keressék meg a páromat, aki ott dolgozott a kórházban. Mire odaért, addigra már ott voltak a műtős fiúk is. Ők voltak a legaranyosabbak. Örültem nagyon, mert régi, jóbarátok voltak. Jó kezekbe kerültem.
Bevittek a műtőbe, beadták az érzéstelenítőt, és rá nem sokára el is zsibbadt deréktól lefele mindenem. 10 perc elteltével felsírt a kisfiam, Kristófka.
Ekkor megkérdeztem a doktor úrtól, hogy miért kellet császározni. Azt felelte, hogy rá volt csavarodva a köldökzsinór a nyakára. Azóta is nagyon eleven kis rosszcsont.
Írta: Veronika (Kristóf édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
