Gergő születése
A szülésről annyit, hogy nem hiába féltem tőle. Így, hogy ekkora lett Gergőbaba nem volt egyszerű. Még jó, hogy itt, Vácon közel volt a kórház, mert azon a héten már kétszer voltam úgy, hogy megyünk szülni, de aztán megvártam a szombatot, és akkor hajnal egytől már elkezdtek rendszereződni a fájások. Megvártuk a 3 perceseket, aztán hajnal 5 óra körül bementünk a kórházba, ahonnan hazaküldtek, mert "csak egy ujjnyi". Csináltak magzatvízvizsgálatot, az negatív lett, és hazamentünk a fájásaimmal, ahol 3 percenként kapaszkodtam mindenféle bútorokba.
Aznap volt az a nagy vihar (tavaly a legnagyobb). Gondoltuk, ne várjuk meg, míg elkezdődik, menjünk vissza (akkor már délután fél 4 volt), de a vihar elejébe így is belecsúsztunk. Nagyon rossz volt! Így is volt minden bajunk, még attól is félni, hogy nehogy kicsavarjon a kocsira egy fát a szélvihar, vagy bármit...
Na, akkor már fölvettek, átöltöztünk, kaptam oxitocint, aztán vajúdgattunk azon a nagy labdán (nekem bejött). Este 7 körül jött a dokim, burkot repesztett, aztán utána már nagyon beerősödtek a fájások is, de a "kijárat" még nem nagyon alakult a babának. Na meg közben is mondogatták, hogy nem lesz kicsi baba, úgyhogy kitartás. Később mindkét oldalamon kellett nyomnom négyet-négyet, hogy táguljak, meg csináltunk "próbanyomást". Akkor már eléggé kivoltam, gondoltam mit próbálgatunk, legyen már vége inkább, de akkor már lassan megjelent a feje. Csak akkora (este 9 körül lehetett) már annyira elfáradt a méhem (is) hogy nem jött a fájás, úgyhogy akkor egy kicsit állt a dolog, pedig már megvolt a gátmetszés is. Aztán amikor jött valami gyengécske, és akkor a doki kitolta belőlem Gergőt. Na, mikor megláttam, hogy mekkora... :D 4300 gramm és 57 centiméter lett! Szép, mély hangja volt (mondták is Öcsémék - kint toporogtak a folyosón -, hogy milyen igazi fiús). Este 9.35-re lett meg.
... mikor megláttam, hogy mekkora ...
Fekvőkocsin toltak át az osztályra, akkor még megnéztem az órát, majdnem éjfél volt. Kaja-pia-alvás nélkül... Aztán csak nem bírtam elaludni.
A szülésznőnk nagyon megdicsért minket, hogy szép szülés volt, mindenki ügyes volt. Apuka nagyon jól segített, tök jó hogy benn lehetett végig, pedig ő nem bírja az ilyesmit, de volt ideje akklimatizálódni. Ja, és nagyon jó kilátásunk volt a viharra, volt két szivárványunk is.
Az orvosunk és a szülésznőnk is nagyon jó volt, ráadásul még a középsuliból ismertem, gondoltam is rá, hogy jó lenne kifogni a műszakját, és össze is jött. Megvártuk, hogy bejöjjön este.
Aznap csak én szültem, úgyhogy volt mellettem még egy fiatalabb szülésznő, dokival is el voltam látva rendesen, az ügyeletes is ránk nézett párszor. El voltam látva rendesen személyzetileg. A csecsemős nővérek is nagyon segítőkészek voltak. Hagytak pihenni is, ami egy ilyen, majdnem 24 órás szülés után jól is jött. Azt hiszem ennyi... Az idő azért szépít a dolgokon, most már nem tűnik annyira horrornak.
Írta: Krisztina (Gergő édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
