Benikém születése
Hétfőn, szeptember
15-én voltam bent a kórházban vizsgálaton, mert a hétvégén görcsölt a hasam, de
nem időszakonként, mint az összehúzódás, hanem egyfolytában, egész nap.
Amellett, hogy a kórházban csak nagy nehezen vizsgáltak meg, fájt is és az nst
se olyan volt, mint máskor. Lényeg, hogy aztán még elmentem kínait enni, meg
kocsikáztam - Férjecskémtől megkaptam a kocsit. :-) Védőnőhöz mentem, itthon
tettem-vettem, ilyesmi. Zárt méhszájat állapítottak meg, én meg semmit sem
éreztem...
Egészen estig. A férjem
délutános volt, ilyenkor fél 12-kor ér haza este, de mikor végez - este 10-kor -
mindig beszélünk telefonon. Telefonálás közben fél 11-kor hasított belém az
első fájdalom, de akkor hirtelen azt éreztem, hogy megy a hasam és még nem gondoltam,
hogy mi lesz. Aztán 20 perc múlva újra rohannom kellett a wc-re, de akkor már
más volt a fájás. Végigvártam, aztán bejöttem a szobába és ráültem a labdára,
mert sok helyen olvastam, hogy az milyen jó. :-) Jó is volt még kb. fél óráig,
amíg még két fájásom volt. Közben hazaért a férjem, meg rózsaszín folyásszerűm
is volt, úgyhogy mondtam neki, hogy egyen, mert lehet lesz valami az éjjel,
vagy holnap délelőtt. Leült a vacsival az ágyra, én viszont úgy éreztem, hogy
mindjárt leesek a labdáról, úgyhogy megkértem, hadd feküdjek oda. Onnantól már
nem bírtam felkelni...
Nekem abszolút
elment az idő és tér érzékelésem, tudom, hogy tv-ztünk közben, vagyis én a
fájások között aludhattam, mert mindig arra ébredtem, hogy megint kezdődik.
Azért mondom, hogy elment az időérzékem, mert én nagyon rövidnek éreztem az
egészet. Egy idő után a férjem megkérdezte, hogy mérje-e az időt. Mondtam, hogy
igen, aztán kérdezte, hogy hol a leírás, hogy milyen időközöknek kell eltelnie.
Elolvasta, aztán meghökkenve közölte, hogy valami nem frankó, mert olyat nem
írnak, ami nekem van... Mióta ugyanis leült vacsizni, azóta 1 percenként vannak
másfél - két perces fájásaim. ... Hát éreztem is, hogy baromi intenzív a dolog,
nem számítottam rá, hogy ennyire erőteljes lesz. Kicsit kétségbe is estem, hogy
mi lesz, mert azt olvastam, hogy 12-16 óráig tart a vajúdás, én ezt képtelen
leszek addig kibírni. Tényleg nagyon-nagyon magukkal sodortak az
összehúzódások, semmi másra nem voltam képes figyelni. 2-kor kérdezte a férjem,
hogy akkor mikor ülünk kocsiba? Mondtam neki, hogy én már nem vagyok képes
kocsiba ülni, hívjon mentőt. Ki is értek fél három körül és elindultunk. Mikor
már bent voltunk a városban, mondtam a mentősnek, hogy nekem ka...lni kell.
Sejtettem, hogy közeledünk a vége felé. :-) Mire kiszedtek a mentőből, a férjecském
is odaért, láttam, hogy akkor zárja a kocsit. Akkor éreztem, hogy hánynom kell,
de nem sikerült.
... annyira finom illata volt! ...
Mikor felvittek a
szülőszobára, már nem tudtam egyedül levetkőzni, hiába akarta volna az ápolónő.
Jött a szülésznő, ő segített. Aztán megvizsgált, közben mondtam neki, hogy én
kérnék fájdalomcsillapítót, mert készen vagyok. Aztán mondta, hogy bő 4 és fél
ujjnyira vagyok tágulva, úgyhogy ne kérjek én már semmit, mindjárt szülök :-)
Aztán a férjem is megjelent zöldben :-) A feje meg szegénykémnek olyan fehér
volt... :-)
Innen már hamar
mentek az események. Hamar kezdhettem is tolni, férjecském is ott volt
mellettem, mindig szólt, hogy hogyan vegyem a levegőt, fogta a kezem,
törölgette a számat a nedves gézzel. Éreztem, hogy már közel lehet a vége, mert
nagyon feszített odalent, nagyon égető érzésem volt. Aztán jött a doki, és
belekönyökölt a hasamba. Erre leálltak a fájások, úgyhogy megdobtak egy kis
oxytocinnal, amiből nem fojt le sok, mert ahogy megindult a hatása, nyomtam
egyet, aztán a doki megint megnyomta a hasam és azzal a fájással az első
levegőre megjelent a kis feje, a második levegőre kibújt a feje (ekkor a doki
már nem nyomott, csak én) és a harmadik levegőre kibújt a kis teste is.
Fantasztikus érzés volt!!!!!! :-) Amikor a kis teste jött, az nagyon finom
érzés volt :-) Aztán leszívták a nyákot a kis orrából meg szájából és aztán
Apukája elvágta a köldökzsinórt és a hasamra tették Benit. Olyan jó volt, a kis
meleg teste és nekem annyira finom illata volt! :-) Pár percig maradhatott,
aztán elvitték mérni és már nem hozták vissza. 2008. szeptember 16-án hajnali 4
óra 3 perckor született.
Összességében nekem
hihetetlen élmény volt a szülés, még azt is mondhatom, hogy kellemes, nagyon jó
volt a vége, mikor kibújt és odatették. Végülis nagyon hamar 5 és fél óra alatt
megtörtént az egész és igazából azt kell, mondjam, hogy nagyon intenzív volt,
tényleg az ember valami más tudatállapotba kerül. Az, hogy a férjem mellettem
volt rengeteget segített, nagyon jó volt, hogy mindig tudtam, hogy ott van,
bármi történik is. Elég nagy magabiztosságot és erőt adott nekem! Ő is azt
mondta, hogy semmiért nem cserélné el az élményt. Szóval reméltem, hogy szép
szülés lesz.... és nagyon szép volt. A doki, a szülésznő rendesek, aranyosak
voltak, minden rendben volt, bár egyiket se fogadtam meg.
Benikém csodálatos
baba, keveset sír, szépen nézelődik, csodaszép kisfiú!!! :-) Nagyon boldog
vagyok, örülök, hogy itt van velünk, bár emellett megőrülök az aggodalomtól,
hogy történhet vele valami, vagy nehogy valamit rosszul csináljak.
Az érzések... hát
néha olyan fura, hogy itt ez a kisember, mindent olyan ügyesen csinál, amit
Neki tudnia kell. Máskor olyan érzés, mintha mindig velünk lett volna, de van,
hogy olyan, hogy istenem, mit csináljak vele mikor sír, mert nem tudom, mi
lenne a legjobb Neki. És persze mindig olyan nagyon szeretem és hogy bírtam
ki amíg nem volt?! Teljesen hihetetlen, hogy mik kavarognak az emberben.
Eddig nagyjából a Férjem iránt éreztem így. Lehet, hogy szerelmes vagyok? :-)
Írta: Anita (Beni édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
Szólj hozzá Te is a Fórumban!
