Jázmin baba születése - 1. rész
Az én történetem a szülésig nem volt egyszerű. Tavaly, év eleje körül elmentem az orvoshoz, hogy sokszor fáj a hasam. Kérdezi, milyen gyógyszert szedek, mondom neki Rigevidont. Rám förmed, hogy "ki mondta ezt magának ez egy elég erős gyógyszer"! Mondom neki, "elhiheti, hogy nem a hasamra ütöttem és elmentem a gyógyszertárba kiváltani!"!! Erre nem mondott semmit, felírt egy másikat, de mondta, hogy egy hónapot pihenjek, mielőtt ezt elkezdem szedni.
Ugye akkor már nem egy hónapot pihentem, nem is kettőt, hanem sokkal többet. 6 hónapos kihagyás után megfogant Jázmin babánk. Persze terveztük is, meg nem is. Gondolkodtunk, hogy meg tudjuk-e teremteni neki azt, amire szüksége van. Persze, mikor kiderült, hogy hamarosan hárman leszünk egyikünk fejébe sem fordult meg a lehetősége annak, hogy nem akarjuk.
Már előtte, mikor késett 2-3 napot, azonnal mentem, és vettem a teszteket, de sajnos mind negatív volt. Vártam még 1-2 napot, hátha nem jön meg, mert sógornőmnek is 4-ből 3 negatív volt, és mégis kiderült, hogy babája lesz. De mindig megjött!
Aztán októberben is késett, így a munkába menet bementem a gyógyszertárba. Beértem a munkahelyre és már annyira izgatott voltam, hogy nem bírtam várni másnap reggelig ugye akkor a legbiztosabb az eredmény, hogy azonnal elmentem, és megcsináltam! Már épp görbült le a szám, mire szépen lassan kezdett kirajzolódni az a bizonyos második kis vonalacska! Mondanom sem kell madarat lehetett velem fogatni! Rögtön mondtam kolleganőmnek, aki már tűkön ülve vára az eredményt. Ő is velem együtt örült. Hívtam apát, aki nem volt olyan hevesen boldog, mondta, majd akkor leszünk biztosak, ha az orvos is megvizsgál.
2 nap múlva elmentem dokihoz, rám nézett, hogy mit akarok én az egyhetes késésemmel, adjanak nekem tesztet, menjek ki, és csináljam meg, pedig én pont azért voltam ott, mert már csináltam egyet, és pozitív lett! Erre Ő: Jaaaaaaaa, akkor vetkőzzek le, és menjek be, nézzük meg ultrahangon. És csodák csodájára bizony ott volt az én indurka-pindurka kis babám!!!
Egy idő után megkérdeztem a dokit, hogy mégis mennyiért vállalja el a szülést mire közölte 300.000 forintért!! Nyeltem egy nagyot, és azt mondtam: Köszönöm szépen, viszlát!! Átmentem ahhoz, akinél sógornőm szült. Ő egy idő nagyon kedves úr. Ő nem mondott árat, az sem baj, ha neki nem adunk, de a szülésznőnek legalább valamennyit tegyünk a zsebébe, mert ő sokkal többet ott van, mint Ő.
A terhes rendeléseken nem tudták eldönteni, hogy most akkor júli12 vagy 22 az időpont. Végül 22 lett, aztán inkább 12, aztán a végleges mégiscsak 22 maradt. Gondoltam, nekem teljesen mindegy, bent úgysem fog maradni. Végül, pechemre, a szülés előtt 2 héttel a doki bejelentette, hogy ő nem tud ott lenni a szülésnél. Nem akarja elmondani mi, de dolga van. Nem azért nem jön, mert ő nem akar, vagy mert nyaralni megy, stb... A kórházba sem engedik be! Többet nem vezethet le szülést! De egy olyan dokinak ad át, aki imádja a munkáját.
Majdnem eldobtam az agyam mikor megláttam, hogy korombeli az orvos. Nyeltem egy nagyot, de nem tudtam mit tenni. Őt is megkérdeztem az anyagiakról, mire ő azt mondta az ő kismamáinak 70-80-at szokott mondani, de mivel én csak most csöppentem ide így rám bízza.
Július 10-én anyukám telefonált, hogy megérkezett a táppénzem, menjek el érte. Nem sokkal később visszatelefonáltam neki, hogy 5 perces fájásaim vannak, nem tudok menni! Csak egy órán keresztül tartottak az összehúzódások, de szabályosan 5 percenként voltak. Még nem az az erős, de nem volt kellemes így sem.
Írta: Brigitta (Jázmin baba édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
