Gábriel Dominik (a kisangyal) születése
2009. július 17-re voltunk kiírva, akkorra vártuk Domikát. Június 19-én voltunk NST-n, és ultrahangon, a babám ekkor már sokkal mozgékonyabb volt, mint az 1 héttel korábbi NST-n úgyhogy elég gyorsan végeztünk is. Ezután rögtön következett volna az ultrahang, de rengetegen voltak, tehát várnunk kellett. Másfél órás várakozás után - a kismamáknak ugye nem is kell mondanom, a várakozás, hatalmas pocakkal milyen fárasztó dolog- végre bejutottunk ultrahangra. A Doktor Úr megvizsgált, és azt mondta minden a lehető legnagyobb rendben van, bár a hetekhez képest elég izgága a lurkó. Már meg sem mertük kérdezni, fiú lesz-e vagy kislány, mert eddig a válasz az volt, hogy még nem egyértelmű, de a párom rászánta magát, hátha mégis megtudhatunk valamit róla. És IGEN, végre megtudtuk, kislegény vár minket, vagy inkább mi várjuk őt.
A következő napok egyre nehezebben teltek, de én hajtottam magam, mondván könnyebb lesz a szülés, ha nem csak egyhelyben fekszem. Így hát június 21-én még a kertet rendezgettem, festegettem a garázst, és még hasonló butaságokat csináltam egészen délután 17 óráig.
Haza ért a párom, elmentük sétálni, ő azt mondta, pihenjek, úgy sem lett volna szabad annyit hajolgatnom, és emelgetnem, mint ahogy azt tettem, de én kiharcoltam a sétát. Visszaértünk a jó hűvös nappaliba, ahol leültünk filmet nézni, és rátaláltunk a Rocky-ra. Már éreztem a még egyelőre enyhébb kis görcsöket. Egyre csak erősödtek a fájások, csodálkoztam is hogy ez mi, de gondoltam biztosan valami korai jósló fájások, úgyhogy nem vertem nagydobra. Na, de mire a film véget ért!! Addigra már elég erősek voltak azok, a korábban még enyhe kis görcsök. A párom azt mondta, induljunk a kórházba, de én visszakoztam: Á, ez csak jósló fájás, mindjárt elmúlik, de tévedtem, még fél óra múlva sem múlt el és csak egyre erősödött.
Elindultunk a kórházba 2 perces fájásokkal a 37. héten. Beértünk 2009.június. 21-én 23 óra körül. Miután megvizsgált a szülésznő - pechemre egy újdonsült szülésznőnél hozhattam világra kisbabámat -, kiderült, már 2 ujjnyira nyitva vagyok, nagyon meglepődtem, mivel lett volna még egy kis időnk együtt, csak kettesben a kisfiammal. A szülésznő kiment a páromhoz, hogy elújságolja neki a nagy hírt. Természetesen Ő sem hitt a fülének, nem gondolta, hogy már hajnalban apuka lesz.
Befeküdtem a vajúdóba, a párom végig mellettem volt és értesített mindenkit, akit csak ismer, hogy hamarosan megszületik a kis trónörökös. Folyamatosak voltak a 2 perces fájások, tehát Dominik igen erőteljesen jelezte: "Már jövök anyu, apu!!! " Megkérdeztük a szülésznőt, mikor jön a fogadott orvosunk, a válasz az volt, majd csak akkor szólnak neki, ha kezdődik a szülés. ??? Akkor ki repeszt burkot, ha szükséges, és mennyi idő még ideér, ha kezdődik? Még felöltözködik, beszáll az autóba, plusz 25 kilométerre lakik a kórháztól? Hogy is van ez?
…első dolga volt, hogy lepisilte a kezemet…
Na de mindegy! Éjfélkor benézett hozzám az ügyeletes orvos és azt mondta, az én drága orvosom szabadságra ment. A Doktor Úr megvizsgált, már 3 ujjnyira nyitva voltam, azt mondta, 1 órakor visszajön. Elérkezett az hajnali1 óra, a Doktor Úr megérkezett és burkot repesztett. Azt mondta, számítsak rá, hogy innentől kezdve nagyon erős fájásaim lesznek. Na, hát ez azokra a fájásokra NEM KIFEJEZÉS! Nem bírtam állni, ülni, feküdni és ráadásul még rám kötötték a CTG gépet is, hát szörnyű volt.
Hajnali fél három: én szóltam a szülésznőnek, hogy már jön a baba, 20 perc múlva beért az orvos és kiderült, valóban megindult kifelé a kicsi. Hajnali 3 óra 16 perc: Bementünk a szülőszobába, természetesen a leendő büszke apuka végig a kezemet fogta, és bíztatott. Nos, a legrosszabb része, hogy az orvos azt mondta, nincs érzéstelenítő, ő nem ad senkinek. Igaz, hogy azt mondtam, én ki fogom bírni anélkül is, meg hogy én nem fogok ordítani, de ez utóbbi nem jött össze. A szülés összesen 12 perc volt, tehát Gábriel Dominik Valentin 2009.06.22-én, 3 óra 28 perckor, 2750 grammal és 48 centivel jött világra. Amint megszületett a mellkasomra tették és a csöppség első dolga volt, hogy lepisilte a kezemet.
Őt elvitték lemosdatták meg a többi, ilyenkor szokásos dolog.
Én csak 7 órakor jutottam fel az újszülött osztályra és nem is sikerült kipihenni magamat, mert amint felvittek, a kezembe adták, a kis angyalkámat, de persze ezt bántam a legkevésbé, az első napunk tökéletesen telt, Dominik nyugodt, csendes kisbaba volt, és az apukája egész nap bent volt velünk. A család meg azon vitatkozott, hogy éppen ki kezében legyen Domika.
Elérkezett a 2. nap: vizit, a csecsemőgondozó észrevette, hogy a kicsi besárgult, én persze kérdeztem, hogy mennyire, meg mikor múlik el, de ezt ők nem tudhatták, csak ugye az aggodalom… A bilirubin szintje minden nap egyre magasabb lett. A negyedik napon a főorvos Úr azt mondta, próbáljuk ki, hogy tápszert kap a baba, ez meg is hozta az eredményt estére lejjebb ment a szint, és már örültem a szobatársammal együtt, hogy másnap mehetünk haza, de a reggeli vérvétel eredményét meg kellett várnunk.
És mivel azt mondták, hogy éjszaka már anyatejet kaphat, ismét megemelkedett. Az összes gyerekorvost,- mivel minden nap más gyerekorvos vizsgálta a piciket- megkértem, hogy próbáljuk meg ismét a tápszert, ha kell, én meg is veszem, de azt mondták, az nem befolyásolhatja; sőt az egyik doktornő azt mondta, hogy ő nem ért a sárgasághoz. Már 9 napja voltunk bent a sárgaság miatt, amikor kerestem a Főorvos Urat, de csak a Főorvosnő volt a kórházban, így megbeszéltem vele, hogy adjunk neki tápszert, ő beleegyezett, de azt mondta, annak érdekében, hogy ne gyulladjon be a mellem, egyszer anyatej, egyszer tápszer, de nem valószínű, hogy annyira lemegy a tápszertől, hogy másnap hazaengedjen.
Lám, csoda történt reggelre rengeteget csökkent a bilirubinszintje szóval még aznap haza mehettünk. Azóta is boldog, egészséges, nagyon erős baba,mi pedig nagyon büszke szülők vagyunk.
Írta: Nikolett (Dominik édesanyja)Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
