Beszűkült a világ
Megszülettek a babáink, és főnökasszonyom azt
javasolta a férjemnek, hogy néha tehermentesítsen, hogy én is ki tudjak
mozdulni. Az első alkalom szükségszerű volt, hat hét után fel kellett keresnem
a nőgyógyászomat, a szülés utáni kontroll miatt. Nagyon izgultam, és nem is
alaptalanul, ugyanis nem volt elég a lefejt tej, szegény férjemnek két síró
csecsemőt kellett nyugtatgatnia, amíg haza nem értem.
De igazán annyira lefoglalt a velük való
foglalkozás, hogy eszembe sem jutott: csinálhatnék bármi mást is. Minden nap
elmentünk sétálni, ez is egy jó program. Főleg a mi kisvárosunkban, ahol az
utcán szívesen leszólítják a sétálgató kismamát legtöbbször az idősebb emberek,
így aztán férjemnek mindig azzal kezdtem a napi beszámolót, hogy: képzeld,
megismerkedtem valakivel. Már azon viccelődtünk, hogy indulnom kellene a
polgármester választáson, hisz annyian ismernek a településünkön. Ünnepnapnak
az számított, ha a férjem is el tudott jönni ezekre a sétákra, és a hosszú
babakocsi tologatás alatt jókat tudtunk beszélgetni.
Aztán teltek, múltak a napok, és körülbelül fél év
után úgy éreztem, hogy már nem elég mindez. Persze, nagyon fáradt voltam az
éjszakai szoptatások miatt, de szerettem volna mást is csinálni. Hogy neked
mikor jön el ez a pillanat, attól függ, milyen a monotónia tűrésed. Mert
bármennyire is szép feladat a kisbaba ápolása, hétfőtől vasárnapig elég
egyhangú elfoglaltság. Doktornénink azt javasolta, hogy a második NeisVac-c
oltás előtt ne vigyük közösségbe a gyerekeket, mivel a koraszülöttségük miatt nagyobb
a fertőzésveszély. Így tehát hat hónapos korukban mentünk először templomba.
Elég nagy stresszt okozott, hogy össze kellett készülni a több órás programra,
hisz ismerve magamat, mindig itthon hagyok valamit. De végül is, sikeresen
vettük az akadályt! Megérte, mert nemcsak lelki feltöltődés volt számomra,
hanem végre azokkal a kedves ismerősökkel is találkozhattam, és
beszélgethettem, akik addig még nem látogattak meg.
Így aztán ismét el tudtunk járni templomba,
egészen addig, amíg a gyerekeink betegek nem lettek. Ez nálunk igen gyakori,
így kellett találnom valami más elfoglaltságot is. Régi szenvedélyem az
olvasás. Felkerestem a helyi könyvtárat, és kivettem a maximálisan
kölcsönözhető könyv mennyiséget. Kifejlesztettem a szoptatás közbeni olvasást.
Próbáld ki! Amikor már elszáll a szoptatás varázsa, akkor ez fantasztikus
élményt jelent.
Amint kezdtem kialudni magam gyerekeink egy éves
kora után, előjött a mozgáshiányom. Ha teheted, akkor szervezzétek meg a
férjeddel, hogy eljuss egy edzőterembe! Ez amellett, hogy szintén kitűnő
kikapcsolódás, még az alakodat is tökéletesíti. Az enyémen van mit. : )
Sohasem hittem volna, hogy a munka is hiányozni fog.
Amikor egy kismama ismerősöm azt mondta, hogy alig várja már, hogy munkába
álljon négy év otthonlét után, én el sem tudtam képzelni, hogy ez nálam is
bekövetkezhet. Több mint tíz évet dolgoztam a munkahelyemen, elegem lett
mindenből. Kiégtem. Így aztán én magam csodálkoztam azon, hogy szeretnék pénzt
keresni. Persze, ésszerű keretek között. A régi hivatásom annyira szívet,
lelket igénybe vett, hogy amikor haza értem, a fáradtságtól nem tudtam
megszólalni. A gyerekeimet ennek nem akartam kitenni. Ezért kerestem egy
otthonról végezhető munkát. Jutalék rendszerben dolgozom, kötetlen
munkaidőben. Sajnos, eddig nem sok sikerrel jártam, így a családi kasszát még
nem sikerült fellendítenem. Igaz, naponta csak két, három órát tudok a gyerekek
mellett dolgozni. De a főnököm biztat,
nagyon megértő. Remélem, hogy nem hiába, és menni fog. Azt tervezem, hogy ha majd
a csemeték ősztől óvodába mennek, akkor több időt tudok a munkámra szánni.
Igaz, a férjem egy új baba projekt beindítását tervezi. De most már
rutinosabban nézek annak is elébe! Nem engedem, hogy beszűküljön a világom.
Írta: V.B.Cs.
Írd le Te is történetedet! Küldd be hozzánk! Sokan vagyunk így, mi megértjük...
