Költözés a gyerekkel
Sok család életében jön el az a pillanat, amikor kinövik a lakásukat, vagy bármi más okból, kényelmi, praktikus előnyök érdekében költözésre adják a fejüket. A kisgyerekek ezt különféle módon dolgozzák fel. Szerencsés esetben a kisgyermek örömmel fogadja a döntésünket és a változást is pozitívként éli meg. Vannak viszont olyanok is, akik nagyon nehezen fogadják el az új otthon gondolatát. Természetesen az ésszerű, pozitív változásokat ők is értékelik, pl. külön szoba, nagyobb lakótér, kert. Ennek ellenére könnyen úgy érezhetik, hogy kihúztuk a lábuk alól a talajt, a biztonságot jelentő bázisuk, az otthonuk szertefoszlik, honvágyuk lehet, és amíg az új otthont meg nem szokták, bizony ennek hangot is adnak. Már egész kiskorban is meglepően ragaszkodhatnak a bevált, megszokott helyzetekhez és a lakóhelyük épp ilyen. Jó ötlet, ha már idejekorán felkészítjük őket a változásra. Nagyon jó módszer, ha többször ellátogatunk az új helyszínre, esetleg amíg épül vagy szépül. Így szép fokozatosan ismeri meg a környéket, a hely kisugárzását. Talán egyszerre nem is jut eszünkbe minden új és szép dologra felhívni a figyelmüket, de a többszöri odalátogatás során az apró részletekkel is megismertethetjük. Pl.: szép kilátás a gyerekszoba ablakból, erkély vagy kert esetén az ottani játéklehetőségek sora.
Ha nem költözünk messzire és megoldható ígérjük
meg, hogy majd gyakran visszalátogatunk a régi helyszínekre, játszótérre,
szomszédhoz, boltokba, templomba. Mindenképpen megnyugtató a gyerek számára, ha
tudja, hogy nem végleg kell elszakadnia a környezetétől.
A költözéssel járó gyakorlati feladatokba is
próbáljuk bevonni őket, persze csak ha már a koruk engedi. A saját játékok
összepakolása, bedobozolása az ő feladatuk legyen. Annak érdekében, hogy a
velünk költöző játékok mennyiségét kicsit csökkentsük, tartsunk velük közös
selejtezést. Szortírozzuk a játékokat: kell
még - barátnak adjuk - templomba, vöröskereszthez visszük - kidobjuk kategóriákba. Az új lakást
igyekezzünk mielőbb otthonossá tenni, ez persze amúgy is kedvünkre való, de
kezdjük mindenképp a gyerekszobával. A gyerekek nagyon szeretik (főleg ha eddig
nem volt külön szobájuk) ha az ajtóra kiírjuk a nevüket valami kedves
dekorációs módszerrel. Új, praktikus bútorokkal is örömöt szerezhetünk, pl. egy
játéktárolóval vagy saját kis éjjeliszekrénnyel. Egy szép függöny, szőnyeg,
falvédő, ágytakaró különösképpen meghitté teszi az új szobácskát. A tényleges
költözködős napon talán jobban tesszük, ha a gyerekeket másra bízzuk, ez embert
próbáló munka lesz, a kisgyerekek nélkül is. Talán azt gondolnánk, ha üresen
megmutatjuk a volt lakóhelyünket a kisgyermeknek, akkor megérti, hogy ott már
nincs keresnivalónk, elképzelhető ám az is, hogy fel sem ismeri bútorok,
függöny, szőnyeg nélkül a régi szobákat.
Természetesen a költözés nem ritkán óvoda vagy
iskolaváltást is jelent. Ez legalább olyan lényeges változás, mint az otthon
változása. Új, valószínűleg már régóta összecsiszolódott gyerekközösségbe kell
beilleszkedni. A helyi szokásokat, házirendet meg kell ismerni és szokni. Az új
óvónénit, tanítót is eleinte idegennek fogja érezni a kisgyermek, adjunk minél
több időt az új helyzet elfogadására.
Jót tesz, ha a nap végén jól átbeszéljük az aznapi
élményeket. Ilyenkor sokat segítünk azzal, ha kimondjuk a gyerek helyett a
saját érzéseit, amiket talán nem is tud megfogalmazni. Pl.: tudom, hogy
hiányzik a régi iskola, a barátok, a régi lakásunk, ezt hívják honvágynak. Ez
az első lépés a feldolgozásban.
Még keményebb feladat elé kerül az a gyermek, aki a
szülőhazáját kénytelen elhagyni a költözés miatt. A kommunikációs nehézségek,
az idegen nyelvű környezet (szóban és írásban is) eleinte hatalmas próbatétel
még a felnőtt emberek számára is. A külföldön élők egy ideig elszeparáltan
élhetnek, és idegennek érezhetik magukat. Miközben a nyelvet elsajátítják,
ismeretségeket kötnek, barátokat szereznek, lassan megszűnik a kellemetlen „kívülálló"
érzés. A gyerekeknek is adjunk minél több lehetőséget az ismerkedésre, járjunk
velük gyerekközösségbe, klubokba, szakkörökre, sportolni, ahol barátokra
lelhetnek.
Ha mi mindent megpróbáltunk, hogy kíméletesen
„szakítsuk" ki a régi környezetéből és minél fokozatosabban fogadtassuk el vele
az újat, valószínűleg problémamentesen fog lezajlani a költözés. Ha pedig
mindezek ellenére gyermekünk visszasírja a régi életét, vigasztalásul mondjuk
el neki, hogy nekünk sem könnyű elszakadni, és ne fojtsuk el a bánatunkat
előle. Néhány hét múlva mindenki felveszi az új környezet ritmusát, és
nemsokára már ez lesz az, amit otthonunknak nevezünk, és ahonnan sajnálnánk
elköltözni.
Írta: Nojka
