Hurrá? Költözünk!
A legtöbb házaspár úgy tervezi az életét, hogy először berendezi a családi fészket, s csak utána vág bele a babavárásba. Természetesen, mi a nagy átlag alól kivételek vagyunk. Öt éves házasságunk alatt ötször költöztem, költöztünk. Ebből az utolsó három alkalommal már gyerekestől, babástól változtattunk lakóhelyet. Mostanra már a költözés gondolatától is rosszul vagyok talán azért is, mert még mindig nem sikerült kipakolni az összes dobozt.
Néha azon morfondírozom, hogy az amerikai polgárok hogy bírják a gyakori költözést, ami az ő életformájukhoz szervesen hozzá tartozik. Persze, lehet, hogy még ők sem ilyen gyakran vándorolnak egyik helyről a másikra, mint mi.
Sokszor eszembe jut a Hihetetlen család című film, amelyben Nyulánka, az anyuka lelkesen telefonál élete párjának, hogy "Képzeld drágám, sikerült az utolsó dobozból is kipakolnom". Vajon mikor jön el, nekem is az a pillanat, amikor én is felhívhatom ezért a férjemet?
Az ember azt hihetné, hogy mostanra már a kisujjamban van a költözés, de az az igazság, hogy eddig a második hurcolkodás sikerült a legjobban. Akkor nyugodt körülmények között (értsd: gyerekek nélkül), több napon át pakolhattam el a holmijainkat. Így aztán később pontosan emlékeztem, hogy melyik dobozban mi van, s az a doboz hol található az új lakhelyünkön. Mivel ilyen sokszor kellett már lakhelyet cserélnünk, ezért megosztom veled a tapasztalataimat, hátha segíthetek.
A nulladik lépés költözés előtt, hogy el kell dönteni ki fog segíteni nektek: egy olyan cég, aki helyetted becsomagol, és mindent odapakol az új lakásban, ahova szeretnéd, vagy a hagyományos, dobozokat cipelő vállalkozót bízod meg. Mi a legolcsóbb megoldást választottuk: meghívtuk a barátainkat egy doboz pakolós pizzázásra. Istennek legyen hála, hogy ennyi barátunk van, és ennyire segítőkészek!
A következő, és egyben első lépés a tervezgetés után, maga a dobozok beszerzése. Ennek két módja van: vagy használt dobozt kérsz a sarki fűszerestől, esetleg a párod haza hozza a cégtől a kimustrált fénymásoló papíros, vagy egyéb kidobandó dobozokat, avagy a nagyobb áruházak egyikében vásárolsz pontosan erre a célra gyártott igen strapabíró dobozokat. Mindkettőt kipróbáltuk, mindkettő jó. A lényeg, hogy több féle méretű doboz legyen kéznél a 30kg-ostól, az A4-es méretűig.
A második lépés, maga a dobozolás, amihez elengedhetetlen egy jó minőségű alkoholos filc, mellyel ráírod a dobozra a tartalmát, és egy széles ragasztószalag. Ez utóbbihoz érdemes beszerezni egy tépőeszközt, aminek fogalmam sincs, hogy mi a hivatalos neve, de biztos láttad már. Cégeknél, nagy áruházakban ezt használják a csomagolásoknál. A nyelénél fogva tartják, csak végig húzzák a doboz oldalán, és egy mozdulattal el is téphető vele a ragasztószalag. Nem kell olló, amit folyton keres az ember, hogy hova tette, és nem kell a ragasztószalag végét sem keresni a tekercsen.
A dobozolásnál arra is ügyelj, hogy a doboz teljesen tele legyen, mert biztos, hogy a szállítás során egymásra pakolják őket, s ha nincsenek tele, akkor a beszakad a tetejük. A másik, hogy lehetőleg hasonló használati tárgyakat csomagolj egybe. Ha ez nem sikerül, akkor mindenképp írd rá a doboz tetejére és oldalára (!) is, hogy pontosan mit tartalmaz. Ellenkező esetben hetekig fogod keresni a fogkefédet, amit a könyvek közé rejtettél el. Bármilyen profi is az ember, a legjobb, ha összekészíti mind magának, mind a családja többi tagjának egy bőröndöt, mint ha egy, vagy két hétre elutaznátok nyaralni. Ezzel elejét veszi annak a reggeli idegeskedésnek, amikor azt keresitek, hogy van a férjed zoknija, ami ugye elengedhetetlen a munkába induláshoz.
A dobozolás a legizgalmasabb része a költözésnek, már ha van még legalább két pici kéz, ami feltétlenül segíteni akar. Nálunk ez idő szerint négy is akad. Na, ez a lassító tényező, amivel előre számolni kell! Mert ilyenkor a legjobb, ha kitaláljuk, hogy miben tudnak a picik segíteni nagyobb kár okozása nélkül. A pakolásnál ők zacskózták, és rakták dobozokba a cipőket. A lelkesedésük persze nem tartott sokáig, így más elfoglaltság után néztek hamarosan. A kisfiam a dobozok feliratozásához használt fekete alkoholos filccel összerajzolta az albérlet fehér falát. Így a dobozolás után még egy kis falfestés is színesítette, az amúgy sem unalmas napomat.
Ha neked, is a napod első tevékenységeinek egyike a kávéivás, akkor mindenképp rakd be az egy heti csomagok közé a kávéfőzőt is. Ellenkező esetben úgy jársz, mint én, aki kénytelen volt a költözés másnapján a két gyerekével a helyi kocsma nyitására várni, hogy hozzájusson a napi koffein mennyiségéhez. Mondanom sem kell, hogy amikor jöttem ki a két gyerekkel reggel nyolckor a kocsmából, az utcánkban lakó egyik hölggyel futottam össze. Azt hiszem, ezzel megalapoztam kis falunkban a jó híremet.
A harmadik lépés maga a költözés. Ekkor legjobb, ha az apróságokat valakire rábízod. Akár nagymama, akár barátnő, akár valaki szakképzett babaőr, de bárki is legyen, egy a lényeg: olyan személyt válasszunk, akiben maximálisan megbízunk, és aki elég rugalmas ahhoz, hogy elviseli, ha a költözés elhúzódik.
Az utolsó lépés a dobozok kipakolása. Szeretném, ha már minden dobozunk üres lenne, de még több a teli, mint amennyit már kipakoltam. Szerencsére van egy külön helység, ahol ezeket a dobozokat tároljuk, így a gyerekeink nem tudnak hozzáférni, és idő előtt kipakolni. Igaz, néhány a lakószobában is megtalálható, így ebben a pillanatban a kisfiam egyensúlyozik az egyik tetején. Mondanom sem kell, hogy nincs tele a doboz, így beszakadt a teteje. :)
Írta: V.B.Cs.
