Testvér születik
A minap láttam egy reklámfilmet, hogy mit reklámoz nem lényeges, de a története nagyon találó. A filmecske elején egy kisfiú focizik az udvaron - egyedül. Látványosan unja a magányos játékot. Majd felcsillanó szemmel bemegy a házba, a következő képeken azt mutatják, hgy szép rendet csinál, megteríti az asztalt, gyertyát is tesz a közepére, a kép nagyon hangulatos, majd felhúzza a pizsamáját és nagyokat ásítva elvonul aludni, míg szülei csodálkozva néznek. Majd a film csattanója: apával vidáman ugra-bugrálva mennek a kórházba meglátogatni anyát aki mellett ott szuszog egy kiságyban a kistesó. A kisfiú egy focicipőt tesz a takaróra. Olyan édes, és megható! Talán valami ilyesmi az, amiért mi szülők elhatározzuk a testvér születését, első gyerekünk ne legyen egyedül, ha többen vannak már, legyen még vidámabb a gyerekszoba. Minden bizonnyal a jól felkészített bátyusok és nővérek valódi örömmel és a lehető legkevesebb ellenérzéssel, féltékenységgel várják a kisebb testvért. Természetesen ezekkel az érzelmekkel is számolnunk kell, biztosan jelentkezni fognak, ez így természetes.
Mit tegyünk annak érdekében, hogy a kistestvér és a nagyobb(ak) között mielőbb kialakuljon az összhang?
Először is beszélgessünk sokat a nagyobbal testvére érkezéséről. Jó, ha tudja, hogy mikor (évszak szerint) és milyen körülmények között történik majd a találkozás. Ha esetleg addig még előttünk áll egy költözés, felújítás stb. akkor ezeket megbeszélhetjük előre. Az anyuka kórházba kerülését is említsük meg, amennyiben megoldható, ne csináljunk titkot belőle, ma már az is megengedett, hogy a kisgyerek meglátogassa anyukáját és újszülött kistestvérét a kórházban.
Bevált szokás, hogy a kisbaba ajándékot hoz a nagyobb testvér(ek)nek. Ez biztosan nagy örömöt okoz majd.
Az első időkben az anyuka úgy érezheti majd, hogy újszülöttje elszakítja nagyobb gyermekeitől, hiszen a megszokottnál kevesebb idő marad majd rájuk. Épp ezért minél több időt töltsön a nagyobb gyerekkel, míg a pici alszik, szerencsére ez az első időkben várhatóan majdnem kitölti az egész napot. Az újszülöttnek nincs szüksége még több babusgatásra, szeretgetésre, mint amennyit a gondozása közben kap, viszont a nagyok jogosan elvárják a beszélgetést, közös játékot, ami csak róluk szól, és nem kötődik a babához. Ne feledjük, hogy nekik levegőzésre is szükségük van! Amíg a picurkát nem vihetjük még ki, kérjünk segítséget, és a nagytestvérrel menjünk játszótérre, sétálni ugyanúgy, mint máskor. Néhány hét és már együtt tologatjuk majd a babakocsit.
A féltékenység szakemberek szerint az első három hónapban a legintenzívebb, ezután már elfogadják az új helyzetet, és meg is nyugszanak benne. Az is előfordulhat azonban, hogy jelét sem látjuk a féltékenységnek, ilyenkor elképzelhető, hogy a gyermek elfojtja negatív érzelmeit, és épp a harmadik hónap végére tör elő valamilyen formában.
Nálunk hasonló helyzet alakult ki, egy betegséggel robbant ki a felgyülemlett feszültség. Próbáljunk minél megértőbbek lenni a nagyobb(ak) iránt. Igyekezzünk elhalmozni dicsérettel, mondogassuk neki, hogy milyen büszkék vagyunk rá, amiért jó testvér. Hiúságát is legyezgethetjük azzal, ha a kisbabát, mint az ő kistestvérét emlegetjük. Ha a nagyobb testvér lány, anyai ösztönei nagyon korán megmutatkoznak, a kicsiről gondoskodni, őt babusgatni külön öröm lesz a számára. Tanítsuk meg korán, hogy mi mindenre kell odafigyelnie, hogy ne jelentsen veszélyt a kicsire. Ne adjon szájába se ételt, se italt. Ne hagyjon a közelében apró játékot, vagy olyat, amiből letörhet, szakadhat kis darab. Lehetőleg semmit ne dobjon be a járókába, kiságyba, amit anya nem hagyott jóvá. A nagyobb testvér, ha még maga is kicsi (1-2 éves), újszülött testvérét játékszernek képzeli, nem fogja még fel, hogy vigyázni kell rá, nem szabad csipkedni, karmolni, harapni, ütögetni. Legyünk résen, amikor együtt vannak, és szigorúan tiltsuk meg ezeket. Ha felügyelet nélkül hagyjuk őket, komoly veszélynek tesszük ki kisbabánkat.
Érdekes és megdöbbentő, amikor rájövünk, hogy a testvérek között micsoda összhang alakul ki, szavak nélkül is érti a nagy a kicsit. Valószínűleg ez fejlett és még nem elnyomott szociális érzékenységüknek, beleérző képességüknek köszönhető. Gyakran előfordul, hogy az anya csak áll síró csecsemője fölött tanácstalanul, mert nem tudja mi bánthatja, mire a testvérke a szoba másik sarkából „tolmácsolja" a sírást, empátiája segítségével megérezve a pici problémáját.
Rövid idő elteltével pedig a kisbaba számára a legjobb szórakozást, mókát nővére, bátyja bohóckodása jelenti majd. Meggyőződésem, hogy nem adhatunk gyermekeinknek nagyobb ajándékot testvéreiknél. Kisgyermekként, kamaszként és felnőttként egyaránt pótolhatatlan emberi kapcsolatot, lelki társat, akivel sorsközösséget vállal. Ne feledjük azonban: szülői felelősségünk hatalmas, hiszen elsősorban rajtunk múlik a jó testvéri viszony kialakulása, a féltékenység legyőzése.
Írta: Nojka
