7 hónapos baba fejlődése

A másik dolog, amit tuti nem lehet a kezei közül kivenni, az a nyaklánc, vagy annak csillogó medálja. Pláne kislányok körében népszerű mindenféle csecsebecse. Ezért ha 7 hónapos korú gyermeked van, jobb, ha minden láncot leteszel a nyakadból, kezedből, kezedről, és a bokádról is természetesen. Jó duma, hogy szoktatni kell a gyerkőcöt, és akkor megtanul vele bánni. Igen, gyorsan megtanulja, úgy 12-20 nyaklánc tönkretétele után. Szabad kísérletezgetni, de fokozottan figyeljünk arra, hogy az apró darabok, gyöngyök ne maradjanak a szájában szakadás után. Fulladást okozhatnak.

Arra is figyelj, hogy nem elég a pólód alá rejteni a láncot, mert ebben a korban már a rész-egész összefüggések felismerésére kiválóan alkalmas a csemeténk, így már akár egy gyöngyszemből rá fog jönni, hogy mi is az ott. Okosabb, mint hinnéd. Ez is egy amolyan mérföldkő a 7. hónapban, amit minden egészséges babának illik tudnia. Ilyen mérföldkő lehet ezen kívül az, hogy hallgat a nevére, szólításra odafigyel, tudja, hogy róla van szó. Sőt, imádja, ha szólítgatják, nagyokat kacag, ha a kukucs játékot kiegészítjük, átformáljuk kicsit "Itt a Marci! Hol a Marci?" játékká. Nincs szükség arra, hogy kendővel eltakarjuk a fejét. Egyszerűen csak kérdezgetjük, hogy "Hol a Marci?" és közben a szemünkkel kereső mozgást végzünk. Aztán az "Itt a Marci!" felkiáltásra rápillantunk, a pocakjához érünk, és szélesen elmosolyodunk! Próbáljátok ki! Hatalmas kacagás lesz a jutalmatok.

Ha még eddig nem adtál volna tükröt a kezébe, akkor itt az ideje. Persze babatükörre gondoltam, amiket a játszószőnyegekbe be is szoktak varrni. Ami nem üvegből van, így nem törhet el. Ha megpillantja saját magát a tükörben, még nem fogja tudni, hogy az ott ő. Még nincs énképe, de a babával jókat beszélget majd. Csodálkozva figyeli majd, ahogy a baba pont vele egyszerre gügyög.

Mozgásfejlődés 7 hónapos korban

A gyermek már ügyesen áll négykézláb. Próbálja kicsi kezét, apró lábait emelgetni, szeretne haladni. Az első néhány hét még csak a próbálkozás időszaka. Többet halad hátra, mint előre. Nem csoda, hiszen a mászás nagyon összehangolt mozdulatokat igényel, egyszerre négy végtagját kell koordinálnia. Viszont a cél szentesíti az eszközt. Ha egyszer kinéz magának valamit, akkor mindent meg fog tenni érte, hogy eljusson a célig. Még akkor is, ha az út heteket igényel.

Ha célhoz ér, a kiszemelt tárgyat erősen megszorítja, majd megpróbál leülni. Jó eséllyel sikerül is neki. Először az egyik kezével támasztani fogja magát, de aztán az egyensúlyát megtalálva, kapaszkodás nélkül képes lesz hosszú ideig ülő helyzetben játszadozni. Innentől már nem is akar fekve lenni, hiszen magasabbról a dolgokra jobban rálát, kiszélesedik a látótere, ami sokkal inkább érdekes számára, mint a fekvés.

Annak még jobban örül, ha két lábra állítják. Ebben a korban már szabad a babának a teljes testsúlyát a lábán tartania, ezért, ha csak a kezét fogod, már ügyesen áll, esetleg ügyetlenül lépegetni próbál.

Táplálkozás, hozzátáplálás

Már lassan egy hónapja, hogy idegen falatokat kóstol a pöttöm. A pépes étel mellé, ha megjelennek az első fogacskák, már nyugodtan adhatsz olyat, amit esetleg haraphat, de a falat el kell, hogy olvadjon a szájában. Amíg őrlőfogai nincsenek, addig szilárd ételt ne adjunk neki. Ha le is tudja nyelni, a gyomrának nem igazán tesz jót a darabos étel. Próbálkozz köles golyóval, puffasztott kukoricarúddal, őszibarackkal, puhára főtt krumplival, almával, ezeket szeretni fogja. Élvezi, hogy önállóan ehet, hogy használhatja a kezét. Már most kezdd el tanítgatni, hogy az étellel nem játszunk. Biztosan szét fog trancsírozni egy-két falatot, ami nem is baj, de ha látod, hogy csak nyomkodja az ételt, és nem veszi a szájába, akkor inkább vedd el előle. Ha pedig a szájába próbálod tenni, de nem eszi meg, kiköpi, elfordítja a fejét, akkor tudnod kell, hogy már nem éhes.

Ha már önállóan ül, összeszerelhetitek neki az etetőszéket, amiben nem kell félteni, hogy kiesik, és odaülhet az asztalhoz a családi étkezések alkalmával. Viszont minden alkalommal kösd be a biztonsági övvel. Jobb félni, mint megijedni!

Szocializáció

Egyre többet szeretne az öledben lenni. Rájön arra, hogy a látótere az Anya ölében még inkább kiszélesedik. Nagyszerű dolog neki, hogy Anya mindig cipeli magával mindenhova. Eleinte Anyának is csodás érzés, de a hetek, hónapok múlásával a súly megviseli a kezeket, vállakat, derekat, lábakat, ezért mielőtt elharapózna a helyzet, jobb, ha megszokja, hogy neki hol a helye. Nem kell bedőlni minden apró hisztinek. Sem a babának, sem a mamának nem tesz jót, ha Valaki a manót mindig kiszolgálja. A folyamatos ölben-lét nem ösztönzi mozgásra, nem kell tennie semmit azért, hogy megszerezze, amit szeretne, a kilátást. Persze kivételeket szabad tenni, hiszen nagyszerű dolog ölelgetni a szemünk fényét, de nem érdemes rászoktatni olyasmire, amiről később le szeretnénk szoktatni.

Akkor van baj, ha:

• 7 hónapos korában nem nevet, nem lehet megnevettetni, nem kacag, nem boldog.
• Ha két lábra állítva nem képes a testsúlyát megtartani. Izomzata túlságosan merev, vagy túlságosan laza. Fejét nem tartja, a test emelésekor, mozgatásakor a fej lebicsaklik.
• Fejét nem fordítja a hang irányába, nem reagál a nevére, hangra, hirtelen zajra nem rezzen össze.
• Nem tud segítséggel sem ülni, nem nyúl a tárgyak után, szemével nem követi a mozgó tárgyakat.