Jázmin baba születése - 2. rész

Aztán egyre közeledtünk a kiírt időponthoz. 17-én jöttek ismerősök, kiültünk a napra, ők fürödtek, de én fáradt lettem hirtelen, és inkább lefeküdtem egy kicsit. Felébredtem olyan hajnali 2 körül, mert nagyon fájt a hasam. Elkezdtem mérni az időt: 2 perces fájásaim voltak!

Nagy nehezen összeszedtem magam, de kész rémálom volt lebattyognom a lépcsőn. Épp jött fel a párom aludni. Mondom neki, nagyon fáj a hasam, már nem bírok felmenni a lépcsőn. Mondja, akkor feküdjünk le itt lent. Oké, de közben még mindig 2 perces fájásaim voltak. Mivel első gyermekem, így nem tudtam, hogy elfog-e ez is múlni, mint az 5 perces, vagy sem. Így dőltem volna le az ágyra, de már nem bírtam lefeküdni, annyira fájt. Eljött az idő, INDULNUNK KELLETT!

Gyorsan felment a cuccokért, és már mentünk is. A kocsiban már iszonyatos erősek voltak a fájások. 3:10-kor értünk oda. Mondanom sem kell, iszonyatos hányinger jött rám. Nagy nehezen hajlandó volt a portás kinyitni az ajtót. Felsétáltunk az elsőre, onnan persze a folyosó legvégére, mire ott be kellett csengetni, és egy nővérke nyitott ajtót.

Gyorsan megvizsgáltak: 4 ujjnyi, azonnal beöntés, borotválás… Amíg ők csinálták a papírmunkát, én a toalettben intéztem a dolgokat, de a dologgal ott lent párhuzamba jött a hányás is. Szégyelltem magam, hogy ott összehánytam mindent, de nem tudtam mit csinálni. Kértem felmosót, hogy felmosok, de mondták, hogy majd ők megcsinálják, én menjek, és írjam alá a papírokat. Annyira fájt már a hasam, hogy két alá írás között le kellett ülnöm.

... Fityiszt mutatva jött a világra ...

Végül VÉGRE megkaptam a kórházi hálóinget, és felfektettek VÉGRE a szülőágyra. Feltették rám a műszert, bekötötték, amit be kell. Mondták, hogy kb. fél óra, és meglesz a baba. Ezzel úgy gondolták, elintéztek mindent, és szépen otthagytak. Én meg csak üvöltöttem minden fájásnál, és nyomtam!

Már mikor 3-4szer hallották, hogy nyomok mikor nem kéne, benézett a szülésznő, és rám ordított, hogy NE csináljam ezt. Kb. egy óra múlva, mikor véletlenül bejött a szülésznő, ránézett a gépre, és megkért, hogy ha jön a fájás, vegyek mély levegőt és nyomjam el a fájást. Megcsináltam, és megdicsért, hogy ügyes vagyok. De mikor elment megint ordítottam nem bírtam elnyomni. Megint bejött, megint rám szólt, de közben eltört a tű a kezemben.

Annyira melegem volt, teljesen ki voltam száradva a szám, szédültem, minden bajom volt, hányingerem is volt, stb. Miután másfél órája bent voltam a szülőszobán, hajlandó volt benézni az orvosom is. Szerencsére ő volt ügyeletben. Mondta, hogy még kb.1 óra, és meglesz, várjak türelemmel, és ne nyomjak!

Közben betoltak még egy anyukát, és vele foglalkozott mindenki. Én kinéztem az ablakon, és nem hittem el, hogy már világos van, és az én babám még mindiga pocimban van. Aztán végre megindult a szülés. Jött a szülésznő, hogy szól az orvosnak, mindjárt jönnek. Persze a dokit nem lehetett elérni. A szülésznő mondta, hogy próbálják elérni, de nem tudják, hogy hova ment, mindenesetre NYOMJAK, ha jön a fájás! És én nagy boldogan végre NYOMTAM!!!

Közben a doki is befutott, és ő nyomta a hasam. Látták, hogy elfáradtam már, és kevés az erőm a nyomáshoz. Erre gúnyosan megjegyezte a szülésznő: "Hát persze, hiszen egész végig nyomott, amikor nem is kellett volna"! Aztán összeszedtem minden erőm, összeszorítottam szemem, szám, és nyomtam. Hosszan, úgy, ahogy mondták. Éreztem, hogy már a feje kint van. Mondták, most nem szabad nyomnom, csak ha jön a fájás, de én nem vártam annyit. NYOMTAM! És végre meghallottam a pici babám élénk sírását. Fityiszt mutatva jött a világra, 2009. július18-án, 6:42-kor. A jobb oldalamat belülről hozta magával teljesen. Belül is varrni kellett a gátat is. Míg varrtak, oda tolták mellém. A páromnak nem mutatták meg a babát. Szegény azt hitte, valami baj van. Tiszta ideg volt!!!

Aztán végre tolókocsiban bevittek a szobába, ahol aludhattam egy kicsit. 11-kor úja jöttek látogatni és akkor már mindenki láthatta a kis hercegnőmet.

Írta: Brigitta (Jázmin baba édesanyja)

Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!