Dzsesszika születése
Szeptember 20-án éjfél után pár perccel hasi görcsre ébredtem, ekkor még nem gondoltam szülésre, csak hogy WC-re kell mennem. Kicsit ment a hasam, gondoltam elrontottam, de aztán olyan fél 1 körül újra fájni kezdett a hasam. Párom is felkelt, simogatta, de nem lett jobb. Aztán már nem is bírtam visszafeküdni, mert 4-5 perces fájásaim lettek. Ültem a labdán néztem az időt és jegyzeteltem. Párom visszafeküdt, hagytam, had aludjon. 2-től már szedtem a bogyókat felváltva. Mint utólag kiderült, segített!!! A szülésig!!! Aztán 4 körül újra el kellett mennem a WC-re, megint ment egy kicsit a hasam, lefürödtem leborotválkoztam. Aztán keltettem a férjemet.
Hajnali 5-re értünk be a kórházba, még mindig 4 perces fájásokkal. Amikor megjött a szülésznő megvizsgált, egy ujjnyira nyitva voltam. Folyosón vajúdtam, sétálgattunk. Volt egy NST, vizeletvizsgálat, és adatfelvétel. Aztán elment a nyákdugóm is.
Megjött az ügyeletes orvos is, ő is megvizsgált, akkor már 2 ujjnyira voltam nyitva. Magzatvíz vizsgálatot csinált: kristály tiszta. Aztán hívták az Ördög doktort, aki a dokim helyett volt. Megjött az orvos kb. 8 körül, ő is megvizsgált: bő 2 ujjnyi. Megkaptam a beöntést, aztán burkot repesztettek (itt már 4 ujjnyi), és mehettünk a szülőszobára.
Férjem beöltözve, fényképezőgéppel a kezében készen állt! Bekapcsolta a rádiót, én meg ültem a labdán a fájások alatt. Kb. 45 percet ültem a labdán, aztán megkérdezték, érzek e kakilási ingert. Mondtam, hogy nem, csak olyat, mintha szellentenem kellene. Azt mondták feküdje fel, és megnézik.
A doki azt mondta, maradjak, és a következő fájásnál már nyomtunk is. Az első fájás harmadik nyomásnál már látszott a haja, aztán sorra jöttek a tolófájások. A 3.-4. fájásnál már vágtak is, utána pedig éreztem, ahogy kicsúszik a kislányom.
Ahogy leszívták, rögtön fel is sírt, és azonnal a hasamra tették. Na, ekkor nyitottam ki a szemem, és nem tudtam mást mondani, hogy az "Én kicsi lányom! Az én kis Dzsesszikám!", és potyogtak a könnyeink. A férjemmel együtt sírtunk örömünkben. Elvitték megfürdetni, addig én megszültem a placentát. Na, a párom most lett egy kicsit rosszul, ment is inkább a pici lányunkat fényképezni. Engem pedig összevarrtak, ami mondhatom, nagyon fájt. Végül kitoltak a folyosóra és még egy párszor vissza a szülőszobába. Nyomogatták a hasam, de nem akart elállni a vérzés. Többször is kellett hálóinget és lepedőt cserélni alattam. Éreztem, hogy nincs rendben valami, de végül úgy döntöttek, betolnak az ágyamhoz. Elvileg saját lábon kellett volna, de nem bírtam, szédültem. Aztán megetették velem az ebédet, így egy kicsit már jobb volt. Délután pedig jöttek a szüleim megnézni a babát és engem. Kisétáltam, a nővérke készített nekem egy széket. Azon ültem pár percet aztán mentem is vissza, aludni.
Teltek-múltak a napok, közben a derekam is fájt annyira, hogy alig bírtam menni, és a közérzetem sem volt túl jó. Eljött a varratszedés ideje. A doki kiszedte a varratokat... nos... ez is fájt. Aztán megultrahangozott és közölte, maradnom kell, mert bent maradt valami. Ekkor kapott el a sírógörcs... Kisírtam magam, majd mondták, hogy reggel kaparnak.
Reggel meg is csinálták a műtétet, és délután már a picimért mentem, igaz nem az enyémet adták oda... na, mindegy. Azért végül megkaptam Dzsesszikát.
Kedd reggel pedig mentem a zárójelentésemért a főorvos Urhoz, aki rám nézett, és azt mondta: "Sürgősen egy vérképet!". Jöttek is rögtön vért venni, de nem volt se vénám, se vérem. 8-szor szúrták a karomat, és csak pár csepp vér jött le. Leküldték a laborba, és jött az újabb rossz hír. Maradnom kell, és vér is kell kapnom. Na, ekkor újra bőgtem (még jó hogy a tejem nem ment el). Megkaptam a vért, aztán mehettem a gyerekért.
Végül szerdán jöttünk haza, szülés utáni depresszióval és tejlázzal. A komplikációkat leszámítva csodás élmény volt maga a szülés!!!
Írta: Reni (Dzsesszika édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
