Janka baba története - 3. rész
Olyan hirtelen beindultak a dolgok, hogy azt sem tudtam mit csináljak. Mivel az érzéstelenítő még hatott, így semmit nem éreztem. Mondták, hogy nyomjak, de nem éreztem a fájásokat, sem azt, hogy most éppen nyomok e vagy sem. A doktornő és a szülésznő feszítették szét a lábamat, míg a doktor úr ráfeküdt a mellkasomra és nyomott téged kifelé. Majd megfulladtam, alig kaptam levegőt, de csináltam, ahogy mondták. Aztán egyszer csak mondták, hogy már látják a hajadat, amit Apa meg is nézett. Pedig végig azt mondta, hogy Ő nem néz oda, mert nem fogja bírni, de végül nagyon ügyes volt. A doktor úr meg is pöndörítette a kis tincsecskédet. Még nyomnom kellett párat, hogy kibukkanjon a fejed. Azt sajnos nem tudom hányadik nyomásra, de hamar megszülettél, egészen pontosan 2011. április 19-én, kedden, 17:54-kor.
Ráraktak a hasamra, és én akkor még fel sem fogtam, csak annak örültem, hogy végre kapok levegőt. Először nem sírtál, de hamar rázendítettél. Pár perc elteltével a csecsemős nővér elvitt téged, hogy letörölgessen, megmérjen és felöltöztessen. Apa természetesen ment veled. Amíg téged elrendeztek, a doktor bácsi megnézte, hogy velem minden rendben van-e, és összevarrta a gátamat, mert ugyan az érzéstelenítő miatt nem éreztem, de bizony gátmetszést kellett végezniük, hogy a buksid kiférjen.
Mire végeztek velem, Apa már hozott is vissza hozzám. Boldogan újságolta, hogy 2640 grammos és 49 centi vagy. Még két órát tölthettünk el hármasban a szülőszobában, és közben megengedték, hogy a nagymama és a nagypapa is megnézhessen. Csak adtunk kézről-kézre, gyönyörködtünk benned, és közben próbáltunk fényképeket készíteni rólad.
Az aneszteziológus újra bejött, hogy kiszedje a hátamból azt a hosszú drótot, amin keresztül az érzéstelenítőt kaptam. Megmutatta, és kérdezte, hogy szeretném-e megtartani emlékbe. Hát én nem szerettem volna. Közben műszakváltás volt, így már egy új szülésznő jött be hozzám, akkor mondta, hogy próbáljak meg pisilni. De mivel az érzéstelenítő még hatott, sajnos nem sikerült, ezért meg kellett katéterezni, de hála égnek nem éreztem belőle semmit sem.
Olyan fél kilenc körül elváltunk egymástól, téged vittek a csecsemőosztályra, engem pedig egy három ágyas kórterembe, két másik anyuka mellé. Az egyikük ugyanazon a napon szült, mint én, csak pár órával előbb.
Apa bekísért, behozta a cuccaimat, elrendezte a szekrényemen, én pedig csak remegtem az ágyon, mivel az érzéstelenítő hatása kezdett elmúlni. És már kezdtem is érezni a fájdalmat. Annyira nem volt vészes, de meglettem volna nélküle. Végül Apa hazament a nagymamáékkal, de Ő sem tudott olyan hamar elaludni, akárcsak én, pedig hosszú nap volt mögöttünk. Olyan éjfél körül nem bírtam magammal, ezért betotyogtam a csecsemőosztályra, hogy megnézzem minden rendben van-e veled. Néztelek egy darabig, de sokáig nem bírtam állva maradni, mert még gyenge voltam, így irány az ágy, szundítottam egy kicsit.
Hajnali öt órakor hallom, ahogy gördül a kiskocsi, és a csecsemős nővér közli, hogy meghozta a lányomat. A lányomat? Olyan furcsa volt hallani. És ott voltál Te, aludtál békésen, és olyan hihetetlen volt minden, mintha csak egy álom lenne. A három nap alatt, amíg bent voltunk, Apa mindig meglátogatott, és jöttek a nagypapáék is, meg a másik nagypapád, és a nagybátyád, sőt még Bencus is megnézett magának. Már alig vártam, hogy végre hazamehessünk, és végre hármasban legyünk. Apa gondosan mindent kitakarított, hogy minden szép tiszta legyen, mire hazaérünk. Eljött a nagy nap, iszkiri, haza.
Azóta Te már két hónapos vagy, és még mindig nem tudom felfogni, hogy ez velem, velünk történik. Most is itt alszol mellettem, és én csak csodállak, és boldog vagyok, hogy velünk vagy. A mi kis csodánk! Kívánom neked, hogy mindened meglegyen az életben, és amit csak szeretnél, elérhess, megvalósíthasd az álmaid. Mi mindenben támogatni fogunk, örökké itt leszünk neked, és bármi jót, vagy rosszat tennél, akkor is szeretni fogunk, hiszen a mi lányunk vagy, mi alkottunk, mi szerettük volna, hogy te a világra jöjj, és velünk lehess.
Írta: Eszter (Janka édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
