Kamilla születése
2004. október 25-re voltam kiírva. Zavartalanul telt a várandóság, már kevesebb kérdést szegeztem a dokimhoz. Nórika is nagyon várta a kistesót, simogatta, puszilgatta a pocit. Doki bácsi vele is meg akarta indítani a szülést, mert szintén zavarosnak találta a magzatvizet. Ekkor már volt szülésznőm is, méghozzá az, aki Nórit a világra segítette. Kértem, hogy mondjon valamit, amivel spontán megindulhat a szülés. Kaptam néhány jó tanácsot, amit ki is próbáltam. Nem történt semmi.
Október 14-én napközben éreztem kis görcsölgetéseket, de nem foglalkoztam vele. Este még kipróbáltunk egy lehetőséget, ami után már jobban éreztem a fájásokat, de még el tudtam aludni. Éjjel 3-kor arra ébredtem, hogy nagyon fáj. Néztem az órát, és 10 percenként jöttek a fájások. Még ekkor is azt gondoltam, hogy csak WC-re kell mennem, de nem javult a helyzet, így ébresztettem a férjemet, hogy itt az idő.
Tusolás, hajszárítás, készülődés, indulás. Ekkor már 5 perces fájásaim voltak. A kocsiig háromszor álltam meg, mert nagyon fájtam! Ezerrel robogtunk be a kórházba, ahol megint az a szülésznő volt az éjszakás, aki Nórinál is. Közölte, hogy 7 óra után csak egy ember lehet bent velem, erre közöltem vele, hogy reggel 7-re én megszülök! Még leállt velem vitatkozni, hogy ne higgyem! Na akkor mondtam neki, hogy most szóljon a szülésznőmnek, hogy jöjjön be!
Megérkezett, közben hívta a dokimat is. Átvette a staféta botot, kezelésbe vett, megvizsgált, és innen felpörögtek az események. Kaptam valami vitamin koktélt, közben átmentünk az alternatív szobába, kipróbáltam a kádat, nem hagyott bennem maradandó élményt, viszont mikor kiszálltam, az igen! Visszavánszorogtam a szülőszobába, már nem tudom, hogy kerültem az ágyra, csak azt tudom, hogy oldalt feküdtem, mert így elviselhetőek voltak a fájások. A dokim sehol! Már a tolófájásoknál tartottunk, amikor a szülésznőm kirongyolt, hogy felhívja az ügyeletes orvost.
Amint becsukta maga mögött az ajtót, nyomtam egyet, és éreztem, hogy Kamilla lánykánk buksija kint van. Mondtam a férjemnek, hogy "kint van a feje!". Megnézte, rongyolt a szülésznő után, és visszacibálta. Még két nyomás és kint volt Kamilla. 2004. október 15-én 06:58-kor, 3510 grammal és 54 centiméterrel látta meg a napvilágot. Az orvosom és az ügyeletes orvos nem ért oda. Mire az ügyeletes orvos felért, már a köldökzsinór is el volt vágva. Beesett az orvosom is, aki nem győzött bocsánatot kérni, valami delegáció volt, és a Deák tér le volt zárva. Nem haragudtam rá, hisz jó kezekben voltam, és tudtam azt is, hogy nem hagyna magamra ok nélkül! Sajnos bent maradt egy darab a méhlepényből, így még meg is lettem kicsit kínozva. De ez már nem érdekelt, mert a legkisebb lányunkat a karjaimban tarthattam. Ja, és természetesen igazam lett, mert 7 óra előtt megszületett, így anyósom is végig bent volt velünk!
Írta: Szilvi81 (Nóri, Kamilla és Zolika anyukája)
Töltsd fel Te is kreatív- és játékötleteidet, receptjeidet, hogy mi is kipróbálhassuk!
