Zolika születése

Márciusban gyanús volt, hogy esetleg babás vagyok. Teszt negatív. Nem értettem, hiszen a jelek meg voltak. Eljött az idő, hogy a havi jelentkezzen, ám nem történt semmi. Éppen a fogorvosomnál voltam, mellettük van egy patika, bementem, és vettem egy újabb tesztet. Pozitív lett. Na jó, akkor most már csak az a kérdés, hogy vajon ez a házasságunkra hogyan fog hatni!? Félve, de elmondtam a férjemnek. Meglepődtem a reakcióján, ugyanis egy nemrég romokban heverő házasságba becsöppen egy baba, nem mindig pozitív irányba tereli a dolgokat. Nálunk teljesen pozitív volt a reakció.

Nagyon furcsa volt egy ilyen pici babát kézben tartani.

2010. november 23-ára voltam kiírva. Szinte végig dolgoztam a várandóságot. Hála Istennek babócánk jól megkapaszkodott, így nem kellett attól félnem, hogy ismét elvetélek. Szinte az elejétől tudtam, hogy ezúttal fiunk lesz. Ez be is igazolódott a genetikai ultrahangon. Anyósomék vidékre költöztek, így megbeszéltük, hogy a szülés előtt majd feljön hozzánk. Október végén, november elején már voltak jósló fájásaim, amire párszor azt hittem, hogy menni kell. Felkeltem, készülődtem, de a fájások elmúltak.

November 14-én este már éreztem, hogy fájdogál, de nem foglalkoztam vele, mert biztos ez is "átverés". Aztán egyre erősödött a fájás, ekkor (23 óra) elkezdtem készülődni. Ahogy felálltam, azonnal 3 percesekre sűrűsödtek a fájások. Apát ébresztettem, menni kell. Táskát bedobta a kocsiba, én pedig 2 fájás között levánszorogtam a lépcsőn.

12:15-re értünk a kórházba. Az éjszakás szülésznő megvizsgált, felhívta a dokimat és befektetett az egyik szülőszobába. Csendben tűrtem sorsomat. A férjem már előre jelezte, hogy mikor jön az újabb fájás. Már éreztem, hogy nyomnom kell, így a férjem kirongyolt a szülésznőért, aki már a dokimmal jött be. Nem igazán emlékszem, hogy hányadik nyomásra, de egyszer csak kicsusszant Zoli baba. 2010. november 15-én 01:00-kor 3190 grammal és 50 centiméterrel látta meg a kórházi fényeket. Apa már rutinosan nyúlt az ollóért, hogy elvágja a köldökzsinórt. Nagyon apró volt. Csupa magzatmáz.

Még egy kis kínzás jött, mert úgy nézett ki, hogy megint bent marad egy darab méhlepény, aztán kiderült, hogy mégsem. De már ez nem érdekelt. A lányaink ekkor már 6 és 8 évesek voltak, nagyon furcsa volt egy ilyen pici babát kézben tartani. Anyósom lemaradt a szülésről, mert Zoli baba sietett kifelé.

A gyermekeim és a férjem a legcsodálatosabb dolog a világon. Ismét gyermekáldás elé nézünk, és azt hiszem, hogy a házasságunk erősebb, mint házasságkötés idején.

Ítra: Szilvi81 (Nórika, Kamill és Zolika anyukája)

Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!