Beszámoló, Gólyahír, vagy amit akartok - 5. rész
Tenyerestalpasunk, nemrég még arra panaszkodott, hogy nem tud aludni. Mitnemondjak, csoda is volt, hogy önmagát nem horkolta fel! Katával, /Alias egyeske/ még a másik szobában is filóztunk rajta, hogy mit hallunk? Mi ez a zaj? Rájöttünk! HORKOLÁÁSS!!!! De olyan irgalmatlan mértékű, hogy én ilyet még nem hallottam!
Ezzel a horkoló-művésszel költöztettek minket egy szobába. Azt hittük, Katával kardunkba dőlünk. Úgy 10-11 óra körül már piszkosul tudtunk volna aludni, de csak nem sikeredett, pedig el voltunk fáradva eléggé. Wááhh!
Nem bírtam tovább, szerencsém is volt, mert jött a Nővérke Katához, erre felébredt, aztán mikor újra 3asban voltunk, közöltem vele, feküdjön másképp, vagy csináljon, amit akar! CSAK NE HORKOLJON MÁÁÁRRR! Mi is aludnánk a csaszi után, KICSIT nem gondolja? Közömbösen mondta, Ő mindig horkol, csinálhat amit akar... SZUPER!!! Felvetettem, hogy akkor vagy Ő, vagy Mi költözünk. Végülis, próbált kicsit oldalra fordulni, az 5!!! napos csaszisebével... Közben Kata meg csak lesett, hogy kiosztottam, és mekkora fej vagyok.
A rettenet éjszaka túlélésében, VIRRASZTVA, csak az a remény lebegett szemeink előtt, hogy másnap elvileg, mehetnek haza!!! /Besárgult a Babája./ Hatalmas kő esett le reggel 6-kor a szívünkről, mikor hozták ki a Babákat. Az Övét is hozták! :))) Ez ugye egyenlő volt azzal, hogy már nem sárga, nem kell a fény alatt lennie! Teháát... MENNEK HAZA!!!!:))))
Hulla fáradtan, minden percben, amikor csak lehetett be-be biccentve telt el a szombati nap. Dél körül elvonult a Tenyeres, a nővérkékkel karöltve jóól körbesajnáltuk magunkat, és kis szolidaritáskép, a csecsemősök hamarabb elvitték a Törpikékinket. ALUDHATTUNK!!!! Juppii!!:)))
Vasárnap Patrik kissé rám hozta a frászt, mert egyhuzamban szunyált vagy 5 órát. Már-már bebeszéltem magamnak, hogy besárgult, és nem jöhetünk emiatt Hétfőn haza. /A sárga babák aluszékonyak./ Kata barátném nyüstölésére, úgy 3-4 óra para után, kihívtam a csecsemős nővérkét, ugyan nézzen már rá ezen gyermekre! Kiderült, hála az égnek, szikraszemet nem sárga, csak bazi jó az alvókája?:)
Egyre biztosabbnak tűnt a hazajövetel! A hétfőhöz annyit fűznék hozzá, hogy biztossá vált, hazajövetelünk ténye. Babák is, Anyukák is jól vannak! Nincs akadálya. Illetve kicsi gondom mégis akadt, mert a műtétet végző Dokit láttam 1x össz-vissz, még pénteken, azt is csak azért, hogy a lelkemre kösse, vasárnap mindenképp vetessem ki az általa érdekesen-finoman megfogalmazott okok miatt a pocakomba elhelyezett kivezető-csövet, és tartályt, mi a sebtisztulás biztosítása miatt kellett. Ugyanis, kissé meghíztam! Ez úgy fogalmazta meg a Doki, hogy: Vastag a hasfalam! LOOLLL ... Decikííí ... Nem azt mondta, hogy kövér vagy! Szóval, a csőtől tényleg megszabadultam, vasárnap, de, hogy visszatérjek a Hétfő délelőtthöz, a dokit kereste a 2 nővérke, egész dél előtt, mert semmit nem tudtam arról, mikor kell varratszedésre visszamennem, de a doki felszívódott. Végül eljöttem úgy, hogy max betipegek az ambulánsra és jól kiszedik ott a varratom. /Pedig... Akartunk zsebbefizetni, de ha nem hát nem./
Jobb ötlet híján a szülésznők, mert ugye kb. 4-en is foglalkoztak velem, a több órára rúgó ott tartózkodásom alatt, meg a gyermekágyas nővérkék is, kaptak 1-1 szép méretes ajándékcsomagot. Amit az elégedettségünk jelképéül adott át Apa, amíg Mi készülődtünk, öltöztük a hazaút végett.
A kiszemelt nővérke-áldozat mindeközben nagy-nagy ’Dehátnemkellettvolna!’ szavakat ismételgette, kissé nyögvenyelősen, de elfogadta végül.
Hát… Ez történt a kórházban eltöltött 6 napban.
Kis kiegészítés a szomorú-emlékezős részhez: 2006 Novemberében Iker kisfiaimmak voltam a Szabolcs utcában, Hajdu doktornőnél. 5 heti benntartózkodás után a 28. héten megcsászároztak, előtte ötször volt magzatvíz lecsapolásom, és mindenféle reményt-esélyt adó beavatkozásunk, hogy hátha sikerül a csoda, és életben maradnak a Kisfiaink. Nem sikerült....:(
Írta: Krisztys (Patrik édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
