Beszámoló, Gólyahír, vagy amit akartok - 4. rész
Kivitték, ahol már várta az ápoló-személyzet, és APA! Még húzták is a fejem, hogy:
- Naa!!! Apuka már látja, ismerkedik a pici fiával!
Én meg ott feküdtem, stoppoltak össze. Végre jött a hír: 3250 gr / 52 cm és valóban fiú!!! :)))
Mert a műtét alatt poénkodtak, hogy: - Bizti hogy fiú? /Gáz lett volna, ha bepuncisodott volna, mert nem is készültünk lány névvel./
Teltek a percek, végre odahozták a fejemhez Patrikot!!! Úúúúriiisteeennn..... Nem mertem hozzáérni! Csak bőgtem... És el sem mertem hinni, hogy itt van, hogy - ránézésre - egészséges! Hogy MEGCSINÁLTAM!!! Végre!
Kicsit persze csak megsimogattam, megpusziltam. Elvitték, és
engem is befejeztek, toltak ki ahol vigyorogva, de aggódva várt APA. Odahajolt
hozzám, örültünk, sírtunk. Emlékeztünk némán. /Kis kiegészítés: 2006 Novemberében iker kisfiaimmal voltam a Szabolcs
utcában, Hajdu doktornőnél. 5 heti benntartózkodás után a 28. héten
megcsászároztak, előtte 5x volt magzatvíz lecsapolásom, és mindenféle
reményt-esélyt adó beavatkozásunk, hogy hátha sikerül a csoda, és életben
maradnak a Kisfiaink... Nem sikerült.../
Tán fel sem fogtuk még. Átköltöztettek a Gyermekágyasra. Pár
percre bejöhetett APA, de roppant gyorsan egyedül maradtam. Javasolták
pihenjek, kaptam ismét infúziót, fájdalomcsillapítót, meg egy csomó mindent. Nem
tudtam aludni. Cikáztak a gondolatok, érzések bennem. A kb 4 óráig tartó érzéstelenítés
ellenére, azzal játszottam', hogy tudom-e már mozdítani pl. a lábam... Tudtam... :)
Nővérkék ki-be jártak, figyeltek ránk, a mellettem fekvő kb.
1 órával előttem császározott csajszival együtt. /Ő volt az 1-eske, amíg Mi
készülődtünk, APÁ-t vártunk, stb.../ Itattak, hoztak kexit, hoztak
húslevest, hogy azt kötelező meginni. Nagyon kedvesek, figyelmesek voltak. Közben
persze, kiszúrták, hogy én eléggé virgonckodom, mocorgok, felhúzott lábakkal
fexem, stb...
Meg is dicsértek, hogy:
- Ez az! Így
kell ezt csinálni! Nem szabad belepunnyadni, mert annál rosszabb lesz!!!
Közben persze folyt az SMS party... is. Patrik 4 órásan már
mellettem volt, ismerkedési célzattal. /De jó érzés volt. Leírhatatlan./ Nagyon jól éreztem magam, fel voltam dobva! A világot kifordíthattam volna a
sarkából, úgy éreztem. Patrik nem volt még 8 órás baba, az oldalamra fordulva,
egy pici segítséggel, már cicire is próbálkoztunk! Mitnemondjaaakk... :)) Ízig-vérig
PASI!!!! Úgy rákapott a cicire, mint aki az eddigi 9 hónapot csak ezzel
töltötte.:) Aztán persze kiterült...:)))
Hamar eljött a 8 óra, és a Nővérke, hogy: - Na, Akkor most
felkelünk, zuhanyzunk. /Mármint cica-mosdunk, mert a seb ugye nem lehet
vizes!/ Elvileg a reggeli 1-es műtétest kellett volna előbb lerendeznie, de
szegény csajszi, képtelen volt kikelni az ágyból. Én kipattantam /szinte! -
:)/, jól voltam, nem szédültem, kutya bajom nem volt mondhatni. Kiderült, hogy
sok a császáros, át kell költöznünk egy másik szobába, oda is átsétáltam, felöltöztem,
visszamásztam az ágyba, vártam a társam, az 1-eskét, de szegényke csak nem
jött... /Aranyos csajszi volt, aggódtam érte, hogy csak nem rosszu llett? De
ennyire?/ Próbáltam kerülni a 3 ágyas szobában már ott tartózkodó, amolyan 'tenyerestalpassütrólaazértelem' csajjal folytatandó bájcsevejt. Inkább úgy tettem, hulla fáradt vagyok. /Báárr...
Ekkor már kezdtem pilledni, tény és való! De még mindig annyira tomboltak bennem
az érzelmek, hogy kizártnak éreztem az alvást./
Aztááánn rá kellett jönnünk, hogy nem csak úgy érezzük. Mert
közben megérkezett a kis társam is, igaz sokkal nehézkesebben mozgott, mint én.
/ Szegéényke!!! Sajnáltam. Sápadt volt, és olyan elgyötört./ Kénytelen-kelletlen
beszélgetésbe bonyolódtunk, úgy hármasban, majd gondoltuk, aludjunk! Ekkor jött a pofáraesés!!!
Folytatása következik...
Írta: Krisztys (Patrik édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
Szólj hozzá Te is a Fórumban!
