Bazsi baba születése
2011. március 21-re voltam kiírva a kisfiammal. Elérkezett a nap, de a baba még jól érezte magát odabent. Másnap felhívtam az orvosomat, és azt javasolta,hogy 23-án (szerda) feküdjek be a kórházba. Szépen végigsírtam a napot, és 23-án bevonultam a kórházba. Mindenki azzal próbált "vigasztalni", hogy onnan már csak gyerekkel jövök haza.
Vizsgálatok jöttek, NST-k, stb. Minden NST alkalmával abban reménykedtem, hogy talán eljön a mi időnk is. Hát szombatig semmi. A szombati NST után kikönyörögtem az orvosomtól, hogy legalább a hétvégére hadd jöjjek haza. Ő nehezen, de végül saját felelősségemre elengedett úgy, hogy másnap visszamegyek az osztályra.
A délután gyorsan eltelt itthon, és vasárnap délután már 10 perces szabályos fájásokkal mentünk vissza a kórházba. Felraktak NST-re kb délután fél 5-kor, de az nem sok mindent mutatott. Beleegyeztem a POSE-ba, és kb 5 perc után már látszott néhány fájás, de közben leesett a pici szívhangja. Kiszedték belőlem a tűt, és hagytak NST-n. Este 8 körül már kezdtem kényelmetlennek érezni a fekvést, de nem engedtek felkelni.
Eljött az éjfél, közben be-benéztek hozzám az éjszakás szülésznők. Beszélgettünk, közben szép nagy fájások jöttek, de minden fájásnál leesett a szívhangja. Reggel fél 6-kor szedték le rólam az NST-t, és engedtek lezuhanyozni. Beért a főorvos, és kb 8 körül úgy döntöttek,hogy megindítják a szülést. Aznap pont reggeltől bent volt az orvosom is. Hívtam apát, hogy gyorsan induljon, mert szülünk végre!
Előkészítettek, és a szülőszobába már apával együtt mentem be. Bekötötték az oxitocint, és villámgyorsan leesett a kisfiam szívhangja megint. Gyorsan leállították az oxit, de utána is csak leesett a szívhangja. Én már ott bőgtem az ágyon, nagyon féltem, hogy valami baja történik! Gyors konzultálás után az orvosom és a főorvos úgy döntöttek, hogy császárral segítik világra Bazsikát. Rettentően féltem, de mire észbe kaptam, már a műtőben voltam. Én, aki egy tűtől is félek, hamarosan a műtőasztalon fekszem! De akkor már bármibe belementem volna, csak a fiamnak ne legyen baja.
Az aneszteziológus doki hetedik szúrásra találta el a gerincemet, már nagyon untuk a dolgot, orvosok is csak vártak. Végre elkezdtem zsibbadni, és megkezdődött a műtét. Délelőtt 11 óra 13 perckor az orvosom kiemelte belőlem a kisfiamat, és felmutatta. Meghallottam a hangját, és kitört belőlem a sírás. Életemben nem hallottam olyan szépet, mint a fiam hangja!
Hihetetlen érzés volt! Gyorsan összestoppoltak, én meg már alig vártam,hogy végre magamhoz ölelhessem a kisbabámat! Délután behozták hozzám, és 9 hónap várakozás után végre a karomban tarthattam a kicsi fiamat!
Balázska egy igazi ajándék számomra, nagyon jó kisbaba, és imádom!
Írta: Erika (Balázska édesanyja)
Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
