Mekónium

A mekónium más néven magzatszurok, de tulajdonképpen csak emésztett magzatvíz, mely elpusztult sejteket, zsírnemű anyagokat, és epefestéket tartalmaz, némi bélnedvvel keverve. A terhesség 17. hetétől folyamatosan gyűlik a magzat vastagbelében. Sötétzöld színű, ragadós anyag, majdnem olyan, mint ténylegesen a szurok. Ez az újszülött első széklete, amely a szülést követő első napokban távozik a baba szervezetéből.

Az első szoptatások alkalmával az újszülött úgy nevezett előtejet vesz magához, amely enyhén hashajtó hatású, ezáltal a bélben felgyülemlett mekónium viszonylag gyorsan távozik az újszülött bélrendszeréből.

Előfordulhat, hogy a baba már a méhen belül is ürít mekóniumot a magzatvízbe, amely a bőrére tapad, és mivel tapadós, nyúlós az állaga, így születés után is alig lehet lemosni. Vízben ugyanis ez a mekónium nem oldódik. Ha azonban a méhen belül valami probléma lenne a babával, széklete meglazulna, akkor az a mekónium a vízben feloldódna, a magzatvizet zöld színűre festené. Ezért érdemes tehát megfigyelni az elfolyt magzatvíz színét, mert ha a terhesség utolsó szakaszában elfolyt magzatvíz színét tekintve zöld, akkor erős a gyanú, hogy a baba éppen valamilyen betegséget szedett össze, vagy időszakos, esetleg állandósult oxigénhiányos állapotot szenvedett el, így gyors beavatkozást igényelhet maga a szülés.

Szülés közben pedig nagyon kell figyelni arra, hogy a mekónium darabkái ne kerülhessenek a baba légútjába, nehogy tüdőgyulladást okozzanak.