2025. február 13., csütörtök - Ella, Linda napja

mt

Hogyan altassunk? Avagy hogyan ne?

Az embernek vannak ugye elvei. Főleg, mielőtt elkezdené a gyereknevelést. Nekem is voltak. Az egyik például, hogy gyerek a gyerekágyban alszik. Lehetőleg a saját szobájában. Eddig az elmélet, most nézzük a gyakorlatot!

Amikor megszülettek az ikreink, akkor egyértelmű volt, hogy egy szobában fogunk aludni velük, már a bölcső halál lehetősége miatt is, hiszen úgy tudtam, hogy akkor kisebb a kockázat. Éjjelente külön keltem a két gyerekhez, attól függően, hogy mikor sírtak fel. Így aztán a napi nyolcórai alvásomat öt, hat részletben aludtam át. És a hab a tortán, hogy a kislányom már akkor reggel hatkor szeretett ébredni. Na, képzelheted! Most már ez nem zavar, de akkor nagyon szerettem volna tovább aludni. Meg is találtam a megoldást: ha a lábamra raktam, akkor hajlandó volt visszaaludni. De szigorúan visszaraktam őket minden szoptatás után eleinte a mózes kosárba, később a kiságyba, mert gyereknek ott a helye. Egészen addig tudtam ezt tartani, amíg a kimerültségtől el nem aludtam a szoptatás közben. Ez főleg a kislányomnál esett meg.

alszik

Körülbelül hat hónaposak lehettek, amikor úgy döntöttem, hogy most már eljött az az idő, amikor a saját szobájukban alhatnak. Így hát éjszakánként átjártam szoptatni a másik szobába. Ebben az időszakban azt hittem, hogy már soha sem lesz normális az életem, örökké szenvedni fogok az alváshiánytól. Az alváshiánynak pedig a migrén lett a következménye. Annyira rosszul voltam, hogy többször ki kellett hívni hozzám az ügyeletet, mivel szoptatás alatt nem igen szedhettem gyógyszert. Ennek az lett az eredménye, hogy annyira rosszul lettem, hogy már nem tudtam ellátni a gyerekeket, de az ilyenkor kapott injekció egy órán belül csodát tett: jobban lettem.

Nos, ekkor beláttam, hogy változtatni kell az elveimen. Tehát: gyerekek a saját szobájukban alszanak el, de amikor felsír a kislányom, én magamhoz veszem, és vele alszom. A kisfiam ekkora már átaludta az éjszakát. Sőt, egy éves korára már nem igényelte az éjszakai szopit sem. Azért, hogy ne legyen egyedül, a férjem aludt vele a gyerek szobában. Tehát lányok egyik szoba, fiúk másik szoba.

A kislányom már jóval elmúlt egy éves, amikor kezdett elegem lenni az éjszakai felkelésekből a szopi miatt. Egyik este ezért megbeszéltem vele, hogy innentől kezdve nincs éjszakai szoptatás, csak tea van. Két éjszakát kellett kibírnom vele, amikor járkáltam, ringattam, hogy ne sírjon. Utána, láss csodát: a kislányom nem kérte éjjel a cicit. Kevesebbszer riadt fel éjjel, és sikerült ilyenkor is könnyen megnyugtatnom.

A következő állomás az volt, hogy elhatároztam mégis átszoktatom a kislányomat a gyerekszobába, aludjon csak a testvérével. De, hogy ne legyen neki nagy trauma, a kiságyuk mellé letettem egy szivacsot, és én is velük aludtam. Ekkor már egyiküknek sem volt rács az ágyukon, mivel többször is kimásztak belőle. Ezért nem okozott gondot a kislányomnak legördülni az ágyáról, s mellém feküdni. Mihelyt ezt észrevette a kisfiam, ő is igényt tartott arra, hogy anyával aludjon. Rendszerint hárman ébredtünk a szivacson. Egy idő után feladtam az elveimet. Mert ha a gyerekeimnek így jó, akkor miért ne legyen így? Nekem? Nekem is jó, mert ha felriad valamelyikük, csak odanyúlok hozzá, megsimogatom, suttogok néhány szót, és alszunk tovább. Nincsenek már gyakori migrénes rohamaim. Ha van is, nem olyan szörnyű, mint régen. Persze, én könnyen mondom, hogy jó ez, mivel olyan házasságban élek, ahol a férjem is szívesen alszik a gyerekekkel. Szeret velük aludni. Hetente egyszer, kétszer - a kedvesem időbeosztásától függően - szabadságot kapok esténként. Ilyenkor tudok megnézni egy-egy filmet.

Már nem idegesítem magam azon, hogy hogyan kellene aludnunk. Megtanultam, hogy az a lényeg: találjunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó, szülőknek és gyerekeknek egyaránt.

Írta: V.B.Cs.

Megosztás:

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?

Adaptive Media