Hitek - tévhitek

Tévhitek a csecsemő gondozásával kapcsolatban - 1. rész

Amikor a kicsink megszületik, nagyon boldogok és nagyon fáradtak vagyunk. 3-4-5 nap elteltével, amikor hazamehetünk a kórházból, izgalommal teli várakozás lesz úrrá rajtunk. Az utolsó percek feszültsége, amit a szükséges papírmunka visz el, már szinte elviselhetetlen. Otthon szeretnénk már lenni, hogy senki ne mondja meg, hogy mikor, hogyan és hányszor etethetünk, hogy mikor pelenkázhatunk. Az otthon melege végre meghozza a várva-várt nyugalmat, de akkor jönnek a szülők, nagyszülők, rokonok, barátok és egymást követik a jobbnál jobb tanácsok. Mindenki azt fogad meg ezekből, amit szeretne. Érdemes végighallgatni mindenkit. A Dédi tanácsa viszont nem biztos, hogy a mai nevelési elveknek megfelel, hiszen Ő kb. 50 éve szült és gondozott csecsemőt. Ezért jobb ha szelektálunk.

"Hagyni kell a gyereket sírni, mert attól tágul a tüdeje!"
A csecsemő tüdeje születése után már épp elég tág. Ha tud vele annyi levegőt venni, hogy életben marad, akkor már nem kell bőgetni, hogy még nagyobb legyen. Ha bármilyen tüdő problémája lenne, azt a kórházban észrevették volna. Elképzelek egy sokat síró babát, hogy mekkora tüdeje lehet... Én mindig is irtóztam a gyereksírástól. Alapelvem volt, hogy egy gyerek ha sír, akkor éhes. Etetés előtt persze pelenkacsere. Ha az etetés végén szépet büfizik és még mindig nyüszi, akkor jönnek az egyéb eshetőségek: fáj a hasa, fázik, melege van, anyuci hiányzik, apuci hiányzik, unatkozik, sétálgatni szeretne anya/apa ölében, tornázni szeretne, masszázsra vágyik, álmos stb. Ha ezt mindet végigpróbáltad, és még mindig sír, akkor a sok erőlködéstől biztosan megéhezett megint. Szóval meg kellene etetni.

"Ha nagyon sokat sír, biztosan nem elég neki a tej! Főzz neki egy jó kis híg tejbegrízt!"
Az újszülött csecsemők emésztőrendszere még nincs felkészülve a tehéntej befogadására és megemésztésére. Az allergiás megbetegedések legfőbb oka a túl korai és szakszerűtlen hozzátáplálás megkezdése. A tejtartalmú ételeket egy éves kor előtt sem az allergológusok, sem a gasztroenterológusok nem javasolják. A kicsinek a legjobb az anyatej. Ha sokat sír, gyakran kell mellre tenni. Ha nincs elég tej, akkor az a gyakori szoptatás hatására beindul és lesz elég tej. Csak nem szabad feladni. Én úgy gondolom, hogy ahol van tej, ott van elég tej! (Persze ha végképp nincs elég akkor szóba jöhetnek a modern hippoalergén tápszerek, de semmiképp nem a tejbegríz.)

"Ne vedd ki olyan hamar a kádjából, hiszen annyira szeret fürdeni!"
A csecsemők valóban nagyon szeretnek fürdeni. (Már amelyik, ez is gyerekfüggő.) A szülők, nagyszülők pedig imádják nézni, ahogy a kicsi féktelenül kalimpál a kezével-lábával, és esetleg kacag is hozzá. Viszont a baba bőre még hamar felázik. Egy pár perces gyors lemosás bőven elég. Később a növekedés folyamán lehet növelni a fürdőzések időtartamát, de akkor talán már lesz is valami, amit le kell mosni róla. Véleményem szerint addig viszont csak a sok-sok puszi helyét kell alaposan megmosni, hogy aztán megint jól összepuszilgathasuk.

"Ne legyen a szobában 20 foknál több, mert akkor elkényesedik a baba! Edzeni kell a kicsit, hogy bírja."
Ne feledjük, hogy a picibabánk 9 hónapon keresztül 37 fokos környezetben élt. Születése után egy pillanat alatt 24-25 fokos kórházi levegőn találja magát. Érthetően fázik eleinte, aztán lassan megszokja. Otthon a 23 fok körüli hőmérsékletet ideálisnak találom, attól hűvösebb helyen én is fázom. Pedig fel vagyok öltözve... A tankönyvek a 20 fokos hőmérsékletet tartják ideálisnak a lakásban. Esküszöm, hogy kipróbáltam, de egész nap vacogtam. Ha a családnak a 23 fok a kellemes, akkor azt fogja megszokni a baba. Ha látom, hogy fázik, akkor adok rá még egy réteg ruhát. Ha látom, érzem, hogy melege van, akkor egy réteggel kevesebbet vagy vékonyabb ruhát adok rá. Ennyire egyszerű. Edzeni pedig a vasat kell, nem pedig az én gyermekemet!