Szoptatási pozíciók 1.
A gyermek születése utáni legelső, és legnagyobb kihívás egy édesanyának, a szoptatás megkezdése. Sokak számára elképzelhetetlen az egész művelet, sokaknak viszont teljesen természetes, ösztönös, és magától jön az egész. Akkor is jól jönnek a tanácsok, ha még soha nem szoptattál, és akkor is, ha már néhány hónap gyakorlatod van benne.
Én például sokáig nem is tudtam, hogy a mellgyulladás gyógyításának egyik legjobb formája a megfelelő pozícióban történő szoptatás. Persze nem csak a gyulladásos állapot alatt fontos a helyes és kényelmes testtartás, hanem a jó pozíció felvételével nagyban megelőzhető annak kialakulása is. Vegyük tehát sorozatunkkal sorra a szoptatási pozitúrákat, és elemezzük ki, hogy mikor, és hogyan használhatjuk egyébként ezt a pózt. Megtanulhatunk helyesen szoptatni online is.
Talán mindennél fontosabb a kényelmes testhelyzet. Mind a mamának, mind a babának hosszú perceket kell így eltölteniük, ezért nem mindegy, hogy a végére kinek, mije zsibbad el, fájdul meg, illetve hosszú távon még maradandó következményei is lehetnek a nem megfelelő tartásnak. Helyezkedjünk tehát el kényelmesen. A hátunk ne görbüljön, nyomódjon túlságosan, a kezünket tartsuk lazán, hogy a baba a tarkóját a könyökhajlatunkba, vagy az alkarunkra, akár egy kispárnára helyezhessük. (Ilyenkor mindig figyeltem arra, hogy az apró füle nehogy rosszul álljon és így elfeküdje.)
A baba feje a mellbimbótól legyen olyan távol, hogy azt kényelmesen a szájába lehessen tenni, és aztán ne kelljen előre görnyedve ücsörögni, vagy aztán helyezkedni, mert egy rossz mozdulattal a mell berepedhet, esetleg a kicsi a felszisszenést rosszul élheti meg, ami könnyen szopisztrájkig fajulhat.
Fontos, hogy a csöppség ne csak a bimbó hegyét rágcsálja, hanem a teljes mellbimbó a szájában, a fogínyen belül legyen, így a bimbóudvar nagy részét is eltakarja a szájával. Ha a mellbimbó a fogínyek közé kerül, akkor egy kisebb harapással is igen nagy fájdalmat tud okozni az anyának.
Ha a fej megfelelő távolságban van, a mellbimbót is sikeresen a szájába tettük, akkor már csak arra kell figyelni, hogy a mellünkkel az orrát ne fogjuk be. Legalább az egyik orrluka mindig legyen szabadon. Ha a baba jó szögben fekszik, akkor ez nem gond, ha viszont egy picit is közelebb van a feje, mint kellene, akkor a mellünket egy-két ujjunk segítségével finoman nyomjuk meg, hogy az orrnyílásán levegőt vehessen.
A baba mellkasa ebben a pózban mindig forduljon az anya felé. A fej és a törzs ne forduljon el egymáshoz képest, így lesz a leghatékonyabb a szoptatás. A szívás, nyelés folyamata így nem ütközik akadályokba. A kicsi ilyenkor a másik, anya teste felőli kezével általában megfogja a mell másik oldalát, én nem ritkán finoman dagasztja falatozás közben.
Persze nem árt odakészíteni egy tiszta mellbimbóvédőt, mert a szoptatás megkezdésekor, a tej belövellésével a másik mellből is erősen megindul a tej.
A babának a szopizás folyamata igen komoly munka. A szája, állkapcsa, nyelve folyamatosan, és összehangoltan dolgozik. Az étkezés fáradalmaitól, és a hormonok hatására a kicsi hamar elálmosodik. Amíg viszont a szemét be nem csukja, igyekezzünk a szemkontaktust megtartani, és közben bátorítóan mosolyogni rá, még beszélhetünk is közben. Nem sok édesebb látvány van, mint amikor a kicsi akaratlanul nevetni kezd, és a tej kicsordul a szája szélén.
