Hogyan kezdjük el a hozzátáplálást?
Az első falatokat mindig nyugodt körülmények között, nem kapkodva, amolyan rituálékialakító szándékkal kínáljuk a gyereknek, s attól függően, hogy az elválasztás ütemét mennyire szeretnénk gyorsítani, vagy lassítani, úgy szopizás előtt, avagy után etessük a kicsit szilárd táplálékkal.
Ha azt szeretnénk, hogy a gyermek csak ízlelgesse az ételt, hozzászokjon a szilárd falatokhoz, akkor szopizás után adjunk neki kanalas ételt. Ekkor az anyatejjel úgymond jól lakik, s csak kiegészítésképp, kap idegen táplálékot. Ez azoknak az anyukáknak ideális módja a hozzátáplálásnak, akiknek kevés, a csecsemő számára nem elegendő mennyiségű anyatejük van. Onnan veszi észre az anyuka, hogy ebbe a csoportba tartozik, ha a csecsemő a szopizás ideje alatt jól láthatóan, hallhatóan szívja a tejet, viszont a szoptatási idő elteltével a gyerek még enne, de hisztizik, nyűgös, dühös lesz, mert nem kap elegendő táplálékot, és folytatná a szopizást, de az az édesanyának már kellemetlen, akár fájdalommal is jár, egyszerűen érezni, hogy ez nem vezet eredményre. Ilyen esetben a szoptatás befejeztével, néhány falat adásával a baba ismét kiegyensúlyozott, jóllakott lesz.
Azonban, ha azt szeretnénk, hogy egy-egy étkezést mostmár lassan váltsa fel a szilárd táplálék, akkor szopizás előtt kínáljuk a falatokat, és a fokozatosság elvét szem előtt tartva engedjük, hogy a gyermek jóllakjon, majd csak aztán kínáljuk anyatejjel, később kizárólag poharas itallal. Ezáltal egy-egy étkezés lassan kicserélődik, a gyermek fokozatosan elválasztódik.
A szilárd táplálék adásának feltétlenül nyugodtan, higgadtan kell történnie. A mama feszültsége a sikertelenség, vagy elkeseredettség miatt könnyen átragadhat a babára, és az akár sztrájkolni is kezdhet, akkor pedig ember legyen a talpán, aki egyetlen kanállal is a csecsemőbe tud diktálni bármilyen ételt. Arról nem is beszélve, hogy ha hangosan kiáltunk, esetleg csak társalgunk valakivel, de a baba megijedhet tőle, akkor a hozzátáplálás élménye párosulhat egy ijedelemmel, ami kellemetlen érzésként elraktározódva ismétcsak elutasítást eredményezhet.
Helyezzük tehát kényelembe magunkat, és a kicsinyünket is. Teremtsünk harmóniát, és készítsük oda a falatokat. Fontos, hogy a gyerek megtanulja, és megszokja, hogy mi mi után következik. Evés, ivás, fogtisztítás, mosdás, (szopi, mese,) alvás. Ha ez a rutin beivódott, kevesebbet fogunk bajlódni az etetéssel, itatással, altatással, mert a csecsemőben kialakul egy rutin, amit később a szervezete is követ, és követel majd.
A gyermek eleinte szopómozdulatokkal fog nekilátni a kanalas étkezéshez. A nyelvét enyhén kinyújtva, a rajta lévő táplálékot egyszerűen leszopogatja. Bonyolult feladat erről a mozdulatról átszoktatni a nyelvet a kavaró, terelő mozdulatokra, ezért ne csodálkozzunk, ha a kicsi szájából eleinte inkább kifelé jön a betett étel, mintsem befelé haladna. Legyünk türelmesek, kanalazzuk újra, és újra. A kanállal a kijövő felesleget húzzuk le, és adjuk újra. Lassan, de biztosan eljön a siker.
Már tudjuk, hogy hogyan, és mikor, csak azt nem tudjuk, hogy mit adhatunk neki. A gyerek első falatjai mindig az életkori sajátosságokat figyelembe véve olyan mennyiségben, állagban legyenek odakészítve, hogy azt kínálni lehetséges. Legelőször az alma levét kínáljuk kanállal, de 2-3 kanál után be is fejezhetjük aznapra. Majd másnap újra, és ha harmadnapra sincs semmilyen különösebb reakciója, mondjuk kiütés, piros folt, légzési nehézségek, tüsszögés... stb, akkor szabad fokozatosan emelni az adagot. A 4. napon ugyanabból az ételből már szabad egy teáskanállal adni, majd kettővel, és fokozatosan eljutunk egy egész csecsemőadaghoz. Ha a 3-4. napon sem jelentkezik semmi tünet, csak akkor szabad új ételt bevezetni. Mondjuk az alma húsát, üvegreszelőn reszelve, majd egy kis főtt burgonyát, aztán a céklát.. stb. A lényeg a fokozatosság.
Igen, valóban sokan nevetnek azon, hogy az almára senki sem allergiás, akkor azt miért kell fokozatosan adni? Egyrészt lehet hogy teljesen véletlenül a mi csecsemőnk pont erre lesz allergiás, és akkor nagy bajban vagyunk, ha egyből megetettünk vele 2 egészet, másrészt a fokozatosság a gyomor-, és bálrendszer folyamatos terhelése, edzése miatt lényeges, hiszen egyszerre nem tud egy nagy adagot befogadni, feldolgozni, megemészteni, ezért csak lassan szoktassuk, terheljük.
A legtöbb anyuka persze elveszti hamar a türelmét, kétségbeesik, védőnőt, gyerekorvost hív, hogy nem megy a hozzátáplálás, pedig csak sok-sok türelem szükségeltetik hozzá. Ha véletlenül Te lennél, aki kiakadsz, akkor jusson eszedbe ez: Nincs egyetlen egészséges felnőtt sem, aki nem tudna enni. Előbb-utóbb megtanulja a Te kis csöppséged is!
