A szoptatás lelkisége
Minden asszony, aki még nem élte át a szoptatás különleges élményét, eleinte szorongva, aggodalommal gondol rá. Tart tőle, hogy nem fogja tudni, hogy kell csinálni. Esetleg attól fél, hogy a tej nem lesz elég vagy elég jó a babának. Összefüggéseket keres és talál mások szoptatási tapasztalatai és mellmérete között. A saját édesanyja vagy testvére szoptatási készsége alapján előre elkönyveli, hogy neki menni fog-e vagy sem. Pedig megnyugodhatunk, ezeken a tényezőkön nem fog állni vagy bukni a dolog.
Sokkal inkább számít a saját hozzáállásunk, ami talán a terhesség alatt még nem egyértelműen pozitív. A nők általában nem szívesen képzelik el, hogy valakit éppen ezen az érzékeny testrészükön keresztül fognak táplálni, és ez eleinte fájdalommal fog járni.
A szoptatás, vagy használhatnánk a tejelválasztás szót is, egészen különleges művelet. Ahhoz, hogy a tej beinduljon egy-egy szopi alkalmával, két dologra van szükség: testi-, vagyis mechanikai serkentőre, ez a kisbaba szája, amivel szívja a mellbimbót. A másik pedig a lelki ráhangolódás. Egészen elképesztő dolgokat tapasztalunk majd ezzel kapcsolatban. A tej megindul magától, ha sírni halljuk a babát, esetleg néha már akkor is, ha csak rágondolunk, hogy nemsokára szopizni fog. Az ösztönök meglepő játéka, amikor az anyuka csodálkozva érzi, hogy beindult a teje, majd néhány perc múlva felébred, és hangosan követelőzik az éhes pocakhoz tartozó száj. Talán furcsa a párhuzam, de a szoptatáshoz egészen hasonlóan működik a nők szexuális izgalma is. Az is két részből tevődik össze, kell hozzá az agyunkból meginduló impulzus, amit kiválthat esetleg egy gondolat, izgató kép vagy hanghatás is, és természetesen kell hozzá a testiség, az érintés, simogatás, illatok.
Hihetetlen boldogságot jelent tudni, érezni, hogy feszül a mell a finom tápláló tejecskétől, és a síró babaszájnak pont erre van szüksége, hogy megtöltse belőle a pocakját. Őt segítik ebben a reflexei, az arcához érő mellbimbó felé fordul és nyitja a száját, és természetesen érzi a tej illatát, ami szintén „lázba” hozza. Mi más ez, ha nem ösztönös keresése a kielégülésnek csak ilyenkor a nemi vágy helyett valóságos étvágy, a táplálék megszerzése okozza majd az eufóriát? A szabályosan, hatékonyan szopizó kisbaba kb. 15-20 perc után megtölti a gyomrocskáját és az anyatejen keresztül érkező hormon hatására ellazul, elálmosodik, a legtöbb esetben elalszik. Van-e ennél boldogítóbb látvány, mint egy teli pocakkal, elégedett, jóllakott pofival szuszogó csecsemő, akinek az utolsó korty édes anyatejet már nem volt ideje lenyelni, így az ott van a szája sarkában?
Az első néhány napban, hétben, amikor a mellbimbó új, eddig nem tapasztalt igénybevételnek van kitéve, az bizony fájdalommal jár. Ezt a fájdalmat határozottan csökkenti, ha a mellretételkor nem sziszegve esetleg sírva elfordulunk a baba látványától, hanem rászegezve a pillantásunkat szemmel követjük, ahogyan megtalálja az ő számára akkora boldogságot jelentő anyamellet. Egy-egy próbát megér, nem lesz olyan erős a fájdalom ezzel a módszerrel.
Mit tegyünk, ha mégis úgy ítéljük meg, hogy nem lakik jól a babánk, kevésnek bizonyul a tej?
Semmiképp ne essünk kétségbe! A szoptatás és tejelválasztás a világ legtermészetesebb folyamata, egészen pici az esély arra, hogy épp nekünk ne menne. Ami gátolhatja, az épp a szorongásunk, stresszünk.
Együnk, igyunk eleget! Az édesanya az első hetekben gyakran azon kapja magát, hogy még délután is pizsamában vagy hálóingben van. Ez egyáltalán nem gond. Arra viszont feltétlenül mindig legyen időnk, hogy együnk és fogyasszunk megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékot. Ásványvizet, gyümölcslevet, teát (lehetőleg ne feketeteát, mert annak koffein tartalma is átmegy az anyatejbe). Tejelválasztást serkentő teával próbálkozhatunk, de szakemberek inkább csak a stabilan beindult szoptatás idejére javasolják. A gyógynövények hatása ugyanis váratlanul erős is lehet, ezzel tejlázat, a mell begyulladást okozva. Sokan egyenesen kívánják a tejterméket, jó hatása van a joghurtnak, sajtoknak, túrónak az anyatejtermelésre. A puffasztó, fűszeres ételeket, alkoholos vagy koffeintartalmú italokat azonban kerüljük!
Pihenjünk amennyit csak lehet! Attól se legyen lelkiismeret furdalásunk, ha egész nap az ágy a bázisunk. Ez az időszak erről szól, "gyermekágy"-nak is hívják, most nem számít a háztartásunk, csak a kisbaba és mi, akik az életet jelentjük neki.
A mérleget fenntartásokkal használjuk! Az anyatej tápértéke nem egyenesen arányos a mennyiségével. Elképzelhető, hogy a baba grammokban mérve viszonylag keveset szopizott, mégis hosszú időre ellátta magát élelemmel, ha az zsíros, tartalmas tej volt éppen. Ugyanígy előfordulhat, hogy mi nem ettünk olyan nagy kalóriatartalmú ételt, inkább iszogattunk, így hiába mutatott a mérleg nagy mennyiségű bevitelt, mégis hamar újra jelez az éhes babapocak. Elavult nézet, és nagyon megnehezíti a dolgunkat, ha az órához akarjuk igazítani az etetések időpontját. Egyedül csak arra figyeljünk, hogy az újszülött nappal 2 óránál többet ne maradjon folyadékbevitel nélkül. Éjjel ne ébresszük fel az alvó kisbabát, korgó pocakja úgyis megteszi helyettünk, addig is próbáljunk aludni.
A legeslegjobb tejszaporító maga a szoptatás. Tegyük mellre a kisbabát, amilyen gyakran csak elfogadja, igényli. Az első napokban a "folyamatos" szoptatás sem túlzás, a kórházban úgysincs más dolgunk, mint egyik mellről a másikra tenni a kis tejserkentőt.
Kezeljük a szoptatást olyan lazán, amennyire csak tudjuk! Nem árt többféle pózt kipróbálni, mi a legkényelmesebb nekünk és a babának, ez megakadályozza a mell becsomósodását is.
Ne törődjünk mások véleményével, szoptassunk diszkréten, de örömmel akár egy parkban is. Élvezzük ki, hogy a legkényelmesebb, leghigiénikusabb módon bárhol rendelkezésre álló anyatejjel táplálhatjuk a babát, ami minden szempontból a legmegfelelőbb neki. A tápszer recept kiváltása előtt adjunk magunknak néhány napot, hetet a szopi "megtanulására", megéri a próbálkozást!
Írta: Nojka
