A köldöksérvről

Mi is az a köldöksérv? Hogyan alakul ki?

A köldökzsinór elvágása után hagynak egy kis csonkot, amit az anyának kezelnie kell nap, mint nap. Ez a kis csonk az idő múlásával elszárad, majd magától le is esik, és jobb esetben kialakul a besüppedt köldök. Mivel a koraszülés miatt mi tovább maradtunk kórházban, így a köldökcsonk kezelését is a nővérek végezték helyettem. Ezért történhetett meg, hogy csak otthon vettem észre, hogy gyermekeink köldöke nem homorú, hanem domború. Ez attól alakul ki, ha a köldöknél lévő kötőszövetes gyűrű gyenge, és ezért nem záródik megfelelően. Ebben az esetben a bőr alá hashártyaredő, és vékonybélkacsok türemkednek be. Így kialakul a köldöksérv.

Ennek a rendellenességnek az a jellemzője, hogy síráskor jobban kidudorodik, mivel ilyenkor megnő a hasüregben a belső nyomás, és ez a dudor megnagyobbodását idézi elő.

Mivel ez egy viszonylag ártatlan betegség, ritkán van szövődménye, ezért nem aggódtuk halálra magunkat, csak rendszeresen megmutattuk a gyerekorvosnak. Időközben elköltöztünk, ezért új doktor nénink lett. Ő azt javasolta, hogy készítsünk kis labdacsot vattából, egy kicsit csippentsük össze a bőrt, és ragasszuk le a köldököt. Erről a módszerről eltérnek a vélemények. Van, aki ajánlja, van, aki azt mondja, hogy a se nem árt, se nem használ kategóriába tartozik. Mi kipróbáltuk, de a ragtapasz eltávolítása olyan macera volt sírással kísérve, hogy inkább feladtuk a küzdelmet, és bíztunk benne, hogy a mi gyermekeink is abba a 90%-ba fognak tartozni, akik maguktól meggyógyulnak. Nem így történt.

Egy évesen megmutattam a kisfiam a gyereksebésznek, hogy ellenőrizze, nincs-e fitymaszűkülete. Mivel ott voltunk, kértem, ellenőrizze a köldökét is. És ha már itt vagyunk, ugyanezt tegye meg a kislányomnál is. Kiderült, hogy mindkettőjüknek megmaradt a köldöksérve, de műteni csak két éves korban kell. Addig reménykedjünk, hogy be fog záródni. Egyes orvosok még későbbi időpontot javasolnak a műtétre: 5-6 éves kor körül. Mi úgy döntöttünk, hogy megbízunk ebben az orvosban, és két évesen előjegyeztettük őket a beavatkozásra.

Mit kell tudni a műtétről?

Az operáció előtt legfeljebb egy héttel kell vér és vizeletvizsgálatot készíttetni. A vizelet reggeli, középsugaras legyen-, mondta az orvosunk. Itt kezdődnek a szülő megpróbáltatásai. Mert egy két éves gyereket lehetetlen rávenni, hogy pisiljen abba a kis kémcsőbe, amit kaptunk. Így marad a vizeletgyűjtő zacskó. Több módszert is kipróbáltunk, hogy sikerüljön. Nagyon nyomasztott, hogy csak egy hetem van a próbálkozásra. Abban bíztam, hogy a kisfiamnál könnyebb dolgom lesz. Az legalább 50%-os siker. Már azon gondolkoztam, hogy felhívom a kórházat, hogy mi van, ha nem sikerül levenni. De aztán a férjem tanácsára megtaláltam a megoldást. Reggel, amint kibontottam őket a pelusból, rögtön alvázmosást végeztem, majd felragasztottam a zacskókat, és nem pelust, hanem bugyit adtam rájuk. Így amint pisiltek, rögtön észre vettem, és már nézhettem is, hogy van-e a zacskóban valami. És volt! Nem baj, ha nem megy minden a tasakba, hiszen a kicsi kémcsőbe kicsi folyadék fér.

Hét közben felhívott a sebészünk, és érdeklődött, hogy minden rendben van-e, a gyerekek egészségesek? Felhívta a figyelmünket, hogy nagyon kell porontyokra vigyázni. Ezt meg is tettem. Azon a héten nem mentünk gyerekközösségbe.

Ezután vasárnap bevonultunk a kórházba. Előbb értünk oda, mint az orvos, de így legalább megnézhettük, hol leszünk elszállásolva arra a néhány órára, amit itt töltünk. Ugyanis ez csak egy napos műtét. A doktor bácsink után megérkezett az altató orvos, és az aszisztenseik is. Minden úgy ment, mint a filmekben. Látszott, hogy ők egy összeszokott csapat. Úgy tűnt, együtt szoktak dolgozni, mint egy utazó társulat, a kórházat csak "kibérlik" néhány órára. Minden tervszerűen, olajozottan ment.

Először megvizsgálták a gyerekeket. Ezen a napon kb. 8-an várakoztunk a műtétre. Mivel mindenkit megfelelő állapotban találtak, és a vér, vizelet adatok is rendben voltak, ezért elfoglalhattuk a kijelölt kórházi ágyakat. Majd rövid idő múlva megkapta kislányom a nyugtató kúpot. Ő volt az első aznap. Apa vitte a műtőig, így a kissé kábult gyereknek el tudta magyarázni, hogy mi fog történni vele. Húsz perc múlva ugyanez játszódott le a kisfiammal is. A műtét csak 5 perc, az altatás 15.

Eddig minden simán ment. Ezután jött a neheze a szülők számára. De ezt is tudtuk előre, a nővér felkészített erre. Ugyanis a műtét után minden gyerek ordítva ébred. Több tíz percig nem lehet őket megnyugtatni. Csak akkor fordult jobbra a helyzet, amikor a kimerültségtől elbóbiskoltak, és utána megnyugodva ébredtek. Szóval ezt a 20-30 percet kell megküzdeni a szülőnek. Szörnyű hallgatni, és nem tudsz igazán segíteni.

Utána viszont, mint ha elvágták volna. Alig lehetett örökmozgó gyermekeinket az ágyban tartani. Fontos, hogy vigyél magaddal vizet, vagy üres teát, hogy a felébredő gyermeket, ha a nővér már megengedi, meg tudd itatni. Enni nem kaphatnak a kórházban. Otthon is csak pépeset ehetnek, pl. gyümölcs joghurtot, gyümölcs darabok nélkül.

Mivel gyermekeink nem hánytak, és szemmel láthatóan jól voltak, ezért négy óra körül haza mehettünk. Varratszedés egy hét múlva volt. Ez nem jár fájdalommal, de mikor meglátták a doktor bácsit, iszonyú üvöltést csaptak. Még élt bennük a rossz élmény.

Nagyon fontos, hogy a műtét után 2-3 hétig a gyerek ne emeljen, és a mozgása is visszafogottabb legyen. Minket eltiltottak a motorozástól, a csúszdázástól, sőt még a hintázástól is. Maradtak a hosszú séták, hogy kielégítsem a mozgásigényüket. Ami nem kis feladat, főleg, hogy a séták alkalmával mindig kell lenni úticélnak. Tehát nap, mint nap újabb dolgot kellett kitalálnom, hogy mit és hogyan fogunk aznap megnézni.

Írta: V.B.Cs.