Agyhártyagyulladás
Az agyhártyagyulladás (meningitis vagy magyarosan meningitisz) az agyhártyák vagy agyburkok (meninx,
meninges), azaz a központi idegrendszert (az agyat és a gerincvelőt)
körülvevő hártyáknak a gyulladásos megbetegedése.
A
gyulladást, okát tekintve, durván két csoportba oszthatjuk: fertőzés okozta és
nem fertőzés okozta gyulladás. A kettő között a mikroorganizmusok által okozta
fertőzés a gyakoribb kórokozó, pontosabban vírusok, baktériumok, gombák, de a
parazita organizmusok is okozhatnak gyulladást. A nem fertőzés okozta
meningitisz eredete lehet rákbetegség, a koponya fizikai sérülései, egyes
szennyezőanyagok és drogok.
A fertőzéses meningitisz okozója leggyakrabban egy vírus, ami többnyire veszélytelen és a beteg sokszor spontán, pár napon belül felépül, a gombák és paraziták által okozta betegség pedig viszonylag ritka. Az agyhártyagyulladás második leggyakoribb, egyben legveszélyesebb okozói a baktériumok. Számos baktérium okozhat meningitiszt, ami jelenlétének azonnali felismerése, orvosi beavatkozás és intenzív kezelés nélkül az egész idegrendszerre kiható, súlyos és maradandó hatást gyakorolhat, akár a beteg halálához is vezetve. Így már a leghalványabb gyanú esetén is azonnal el kell kezdeni az antibiotikumokkal való kezelést, még ha nem is vagyunk teljesen biztosak abban, hogy bakteriális meningitisszel állunk szemben.
A meningitisz egyes okozói ellen védőoltás áll rendelkezésre; ilyenek kórokozók a meningokokkusz és pneumokokkusz baktériumok, és a mumpsz vírus.
Tünetek
A
szimptómák közé tartozik a rettenetes fejfájás és nyakmegmerevedés, valamint
hirtelen magas láz és megváltozott elmeállapot. Mindezen tünetek azonban egy
analízis szerint a fertőzés okozta meningitisz eseteknek csak kb. 44%-ában
jelennek meg együttvéve.
Egyéb
tünetek: fotofóbia (fényiszony), fonofóbia (hangiszony), idegesség, delírium,
kisgyerekek esetében görcsök, néhány hónapos (0-6) csecsemőknél azok kutacsainak
(a koponya puha varratainak) megduzzadása.
A
nyakmerevségre két vizsgálat van, a Kernig-jel (Kernig's sign) és a
Brudzinszki-jel, de egyik sem teljesen megbízható.
A
Neisseria meningitidis kokkusz által okozott betegségre jellegzetesen egy
gyorsan terjedő kék és lila színű pontokból álló kiütés, a bőrvérzéses kiütés
(angol: petechial rash) előzi meg a többi szimptómát. Ez rendszertelenül terjed
a csípőn, a lábszárakon, a kötőhártyán, és olykor a beteg talpán és tenyerén.
Erre a fertőzésre a tünetek hasonlítanak a száj- és körömfájás és a genitális
herpesz tüneteire is.
Egy
post mortem vizsgálat alkalmával az agy pia-arachnoid rétegének nagymértékű
gyulladása jelzi, hogy a halál oka meningitisz volt. Ezenkívül a halott agy-gerincvelői
folyadékában a megnőtt neutrofil (semleges közeget kedvelő) leukocita (fehér
vérsejt) koncentráció, valamint az agyalap, az idegek, a gerincvelő, valamint
az agy környezetének elgennyesedése az, ami a meningitisz okát megerősíti.
Kórokozók és kezelés
A meningitisz leggyakoribb okozói (a parazitákat is ideszámítva) mikroorganizmusok, amik a vérkeringés útján kerülnek az agy-gerincvelői folyadékba. A leggyakoribb kórokozó egy viszonylag veszélytelen vírus, az általa okozott agyhártyagyulladás általában néhány napon belül elmúlik. A második leggyakrabban észlelt esetek csoportja bakteriális eredetű. Ez igen veszélyes, sokszor halállal is jár. Bakteriális támadás esetén tehát azonnali orvosi beavatkozásra van szükség, ami azt jelenti, hogy a legkisebb gyanú felmerülése esetén még az alaposabb kivizsgálás kezdete előtt el kell kezdeni oxigénadagolás mellett az empirikus antibiotikumokkal való kezelést, mégpedig intravénás csepegtetéssel, ha a betegnek magas a vérnyomása vagy sokkos állapotban van. A gyógyszerek között a legismertebb a benzilpenicillin. Felnőtteknél, különösen ha az pneumokokkusz eredetű, az agyhártyagyulladás okozta hallásveszteség, a neurológiai utóhatás valamint a halál gyakoriságát hatásosan lecsökkentik a kortikoszteroid gyógyszerek.
Forrás: Wikipédia
