A gólya hozza?
A tesó születése előtt mindenképp időt kell szakítani a tesó minimális felvilágosítására. Viszont nem mindegy, hogy mit és hogyan mondunk el neki. Legtöbb esetben a gyermek még olyan kicsi, hogy elég neki annyit mondani, hogy Édesanya pocakjában növekedik a kicsi testvérkéje, és ha türelmesen várunk, hamarosan személyesen is találkozhatunk vele.
Azonban néhány esetben nem elég ennyi a nagyobbacska gyermeknek. Ekkor el lehet mesélni neki mondjuk, hogy: Mert Édesanya és Édesapa nagyon szeretik egymást, a Jóisten megajándékozta őket egy másik babával is, aki a kistestvéred lesz. Keressünk neki nevet! Hogy fogjuk hívni?
Amennyiben azonban tovább kérdezősködik a gyerek, és mondjuk már kellő korú, teszem azt 10-15 éves, akkor alkalmat adhat egy felvilágosításra a történet. Viszont a kicsi gyermeknek nem igazán szabad semmi részletet mesélni a szülésről. A fájdalmat pedig, ami a szüléssel jár, említeni sem szabad, hiszen ezáltal egy olyan kép alakulhat ki a csöppnyi fejecskében, hogy a testvér a születésével fájdalmat okoz a szeretett Édesanyának, így már születése előtt ellenszenvessé válhat a nagyobbik testvérnek. Mindenképp ki kell kerülni az ilyen szituációkat.
Segíthet a testvér elfogadásában, ha már a terhesség ideje alatt együtt készítjük elő a babaholmit, a rágókákat, a csecsemőjátékokat, és külön a születés napjára vásárolunk egy olyan ajándékot, amellyel az újszülöttet várja majd haza, Ő vásárolja, de legalábbis Ő választja ki (irányítani lehet), és személyesen Ő adhatja át. Ezzel megalapozzuk előre a testvérek viszonyát, és a felvilágosítás témáját is ügyesen eltereljük.
De visszatérve a felvilágosításra: Egy 3 éves gyermek már egész életében emlékezni fog arra, ami vele történik. Ekkor már a hosszú távú memóriája erre készen áll. Nem feltétlenül szükséges, hogy a gyermek tudja, lássa, hogy milyen is a fanszőrzet, honnan bújik ki az újszülött, milyen is a köldökzsinór és a placenta, stb. A szoptatás folyamatát valószínűleg sokat fogja látni, de előre megmutatni neki, az kicsit bizarr szerintem. Még akkor is, ha a bemutatás nem személyen, hanem egy bábun történik.
Hallottam már fiú babáról, akinek a gyártó direkt apró hímtagot is készített. Sok kislány direkt ilyen babát szeretne magának. Vonzza őket az ismeretlen, hajtja őket a kíváncsiság, ami teljesen érthető. Az alábbi filmen pedig olyan babát láthatunk, amin a szülés folyamata teljesen megfigyelhető, begyakorolható. Viszont attól, hogy egy tervező mindezt kitalálja, egy gyártó kivitelezi, egy kereskedő értékesíti, nekünk nem feltétlenül kell levenni a polcról, és hazavinni, alig 3 éves csöppségünk kezébe adni. Egyrészt újabb kérdések sorát veti fel a baba mivolta, amire még nem feltétlenül áll készen egy ekkora csemete, másrészt, ha mégis úgy döntünk, hogy megvásároljuk, és a kezébe edjuk, akkor majd az óvodában ne csonálkozzunk, ha anyát rajzol a gyerek, akkor a helyére kerül a fanszőrzet és a mellbimbó is. Vagy csak én vagyok túlságosan szemérmes?
