2025. február 12., szerda - Lídia, Lívia napja

mt

Az éjszakai szoptatásról

A legtöbb kisbaba a születését követő hónapokban nem alussza át az éjszakát. A szerencsésebb anyukák viszont megtapasztalhatják milyen az, amikor az éjszaka folyamán a kicsi hosszabb időt, akár 6-8 órát is alszik egyhuzamban, de a legtöbb kisbaba rendszeresen, 2-3-4 óránként is megébred éjjelente. A jól alvó babák alvási szokásai is megváltozhatnak úgy a harmadik-hatodik hónap körül, a fogzás megindulásával. Téves hit, hogy addig nem bántják a manókat a fogacskái, amíg azok nem látszanak. A fogcsírák az íny mélyéről fokozatosan, hónapok alatt törnek elő, viszkető, feszítő érzés közepedte. Logikus, hogy a babát ez az érzés zavarja, és ezért éjszaka is gyakrabban fölkel.

Ilyenkor megnyugtató számára az anyuka közelsége. Próbáljuk tehát úgy alakítani a fekhelyek helyzetét, hogy hamar segítségére siethessünk. Helyezzünk pl. egy szivacsot a kiságy mellé, s aludjunk azon éjszaka, vagy emeljük a rácsos ágy szintjét a saját fekhelyünkkel azonos magasságúra, hogy ha megébred, akkor ne rémüljön meg az egyedülléttől. Az éjszakai ébredések nagy százalékában elég csak az édesanyának a kezét a gyermek hátára, popsijára helyezni, esetleg picit megsimítani a hátát, s az megérzi a gondoskodó melegséget, közelséget és gond nélkül visszaalszik.

A fogzás mellett viszont igen nagy ébresztőerő a babák számára az éhség. Mivel egyre nyitottabbak a világra, egyre több dologra figyelnek, ezért nappal lerövidülnek a szoptatási idők, kevesebbet esznek, minden zajra elkapják a fejüket, s már nem folytatják a táplálkozást, már annyira nem éhesek, mint az etetés kezdetén, és különben is sokkal érdekesebb dolgon akadt meg a szemük. A legtöbb baba ezt a hiányt az éjszaka során gyakori ébredéssel, és szopizással pótolja. Ilyenkor ugyanis nem zavarja meg a nyugalmukat evés közben semmi, így az egyes etetések időtartama is hosszabb lehet éjszaka, mint tervezzük.

Az édesanyák számára azonban hosszútávon fárasztó az éjszakai fölkelés, az alvás hiánya bizony rá fogja nyomni a bélyegét az egész napjára. Feszült, ingerlékeny, türelmetlen lesz, s ez senkinek nem jó, leginkább a gyermeknek és az édesapának nem. Az éjszakai szopiról leszokni nem egyszerű feladat, de erőltetni nem szabad, hiszen mind a babának, mind a mamának szüksége van rá. Talán csak megkönnyíteni lehet ezt a terhet a mama számára, ha megpróbáljuk megérteni, hogy miért is ébred föl a baba, s ez miért is jó mindkettőnknek. (Az édesasapa pedig közben megpróbálhat a házimunkában esetleg besegíteni, de az altatásnál is nagy hasznát lehet venni egy türelmes, kipihent segítségnek.)

alszik

Ha a baba éjszaka is fölkel, és enni kér, akkor az édesanyának segít a tejelválasztás folyamatos fenntartásában, a többlettermelődés megszűntetésében. Éjszaka ugyanis a nyugodt anyai szervezet több tejet termel. Fontos említést tenni az éjszakai szoptatás pszichés előnyiről is. Minden embernek - ezáltal a csecsemőnek is - fontos a testi kontaktus. Ez a kontaktus az, ami felépíti, s oly széppé teszi az anya-gyermek viszonyt. Gondolj csak kicsit bele, ha te is kisbaba lennél, szeretnél egy rácsos ágyban aludni távol az édesanyádtól, nem is beszélve arról, hogy ha ez az ágy egy másik szobában van felállítva? Nem sokkal jobb érzés édesen anyához simulni, s az anyatej édes ízére, a termelődő prolaktin hatására édes álomba merülni?

Értelmetlen tehát fölösleges erőfeszítéseket tennünk azért, hogy magzatunkat "leszoktassuk a cicin elalvásról", mint ahogy azt olyan sokan szajkózzák, belénk beszélik, hogy mennyire rosszat teszünk ezzel, holott pontosan az ellentétéről van szó. Ahogy a Te gyermeked is megérik rá, hogy átaludja az éjszakát, nem fog többet éjszaka sírni, és cicit követelni. Ugyanolyan dolog ez, mint a szobatisztaságra nevelés, vagy az elválasztódás. Ezek mind annyira természetes folyamatok, amelyek maguktól bekövetkeznek, ha elérkezik az ideje.

Az utóbbi időben rengeteg olyan sikerkönyv jelent meg, amely tuti receptet ad mindezen problémák megoldására. Viccesnek gondolom, hogy alvászavarnak minősítik a cicin való elalvást és az éjszakai ébredést. Ezek mind-mind azt sugallják, hogy a szülő a hibás, hogy Ő ront el valamit, hogy nem csinál valamit jól, mert az Ő gyereke még mindig fölkel, s nem alszik vissza magától, és egyébként is miért van szüksége annak a gyereknek még mindig az anyamellre???

Márpedig igenis, gyermeknek szüksége van az édesanyjára, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mit az a kis csomag, aki olyan nyugodtan szuszog, ha mellettünk lehet. És higgyétek el kedves kételkedő édesanyák: kevés olyan 18 éves fiatal van, aki még akkor is igényli, hogy Anya álomba szoptassa, mellé feküdjön, simogassa. Az első pár év erről szól, hogy kiszolgáljuk a babát, hiszen erre Ő még képtelen. Nem szabad nem meghozni ezt az áldozatot a saját gyermekünk harmonikus testi és szellemi fejlődésének érdekében.

alszik

Ha mégis úgy döntünk, hogy leszoktatjuk a magzatunkat az éjszakai fölkelésről, tegyük azt gyengéden, szeretettel, türelemmel. Mondjuk el neki, hogy miért nem kell már ez neki, hogy ettől lesz nagyfiú/nagylány. Sokat segít, ha a leszoktatás folyamatában aktívan részt vesz az Apuka, hiszen az Édesanya látványa is párosul szopási élménnyel, és akkor még nem is beszélek az anyatej illatáról. Bújjunk ilyenkor szorosan össze, öleljük meg egymást, mert igazából egy 1, 2 éves gyereknek már nem a cicire van szüksége, hanem csak a testközelre, ahol biztonságban érezheti magát.

Megosztás:

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?

Adaptive Media