Vízkereszt
Vízkereszt napján (az epifánia ünnepén), azaz január 6-án zárul a karácsonyi ünnepkör, és kezdetét veszi a farsangi időszak. A legtöbb házban a karácsonyfát ezen a napon szokták lebontani, a karácsonyi dekorációt levenni, de a római katolikus körökben szokás, hogy ezt eltolják a 6-át követő, első vasárnapi napra.
Ezt a napot a háromkirályok ünnepének is nevezik, amikoris megemlékezünk a napkeleti bölcsekről, Gáspárról, Menyhértről, Boldizsárról, akik a kis Jézust meglátogatták Betlehemben, és ajándékot vittek neki. Ezen a napon ünnepeljük az Ő névnapjukat is, és a gyerekek csizmácskáit kitesszük az ajtó elé, várva, hogy a három királyok apró édességeket tegyenek bele.
A katolikus templomokban már 5-én este megszentelik a vizet és a tömjént, innen ered az ünnep neve is, majd másnap, vízkereszt napján ezzel a szenteltvízzel meghintik a házakat, hogy a ház lakóira békesség szálljon, és a betegség, rontás távol maradjon tőlük. A házszentelés alkalmával felírták a házukra a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűit, és az évszámot. Ez a felirat ilyen formában készül ebben az évben: 20 + G + M + B + 11. Sok helyen az állatok ivóvizébe is csepegtettek a szenteltvízből, az akolt is megszentelik, hogy ne legyenek betegek abban az évben, de az emberek nem csak az állataikat hintették meg régen szentelt vízzel, hanem saját magukat és családjukat is, ugyanilyen megfontolásból.
Az ünnep onnan ered, hogy Jézus ezen a napon merült a Jordán folyó vizében Keresztelő Szent János által, ez az ünnep tehát Jézus megkeresztelkedésének az évfordulója.
Ezen a napon ünnepeljük Jézus első csodatételét is, mely a kánai menyegzőn történt. (Jézus családjában menyegzőt tartottak, de az ünneplés alatt elfogyott a bor. Jézus a korsókat megtöltette vízzel, és csodálatos módon már bort töltöttek a poharakba korsóból.) Erről a csodatételről szóló evangéliumot a vízkereszt utáni második vasárnapon szokás felolvasni a szentmiséken. Sok hívő viszont ezen a napon (2 héttel vízkereszt után) összegyűlve eljátssza a kánai menyegző eseményeit, így emlékeznek Jézus első csodatételére.
Vannak olyan területek hazánkban, ahol a gyerekek még most is összegyűlnek ezen a napon, és csillaggal a kezükben bekopogtatnak a szomszédos házakba, és a lakóknak Jézusról szóló énekeket énekelnek. Ezt csillagozásnak nevezik.
És végül létezik olyan – koránt sem kellemes – népszokás is, mely szerint a papok erre a napra fából keresztet készítenek, és bedobják a folyóba, tóba, a hívek pedig vízbe ugranak érte.
