Busójárás

A felvonuló busók (alakoskodók) 3 csoportból állnak. Az első csoportot a bundába öltözött faálarcos férfiak alkotják, ők hangoskodnak azért, hogy elűzzék, eltemessék végre a telet és köszöntsék a tavaszt. A második csoport a maskaráké, ők nem viselnek állarcot, a harmadik csoport a jankelék a hamuzsákokkal, akiknek az volt a feladata, hogy a falu népét és a gyerekeket távol tartsák a busóktól. A hamut a házak körül szórják szét. A "Bao-bao!"-t ordítozó busó csoport bejárta házról-házra az utcákat, mindenhol nagy hangzavart keltve, jókívánságokat szórva a lakókra. Az útjukba keveredett nők haját meghúzták, a gyerekeket, állatokat ijesztgették.

További szereplői a mohácsi busójárásnak, a gyereksereg, lefátyolozott arcú nők, alkalmi viseletet öltött férfiak. A hagyomány szerint gyerekek nem közelíthetik meg a busó csoportokat, mert akkor nem sikerült a varázslás.

Persze essen szó az elmaradhatatlan busóálarcról is, melyet fűzfából faragtak ki, hagyományok szerint, állatvérrel festettek ki, és kecskeszarvval díszítettek. A busó öltözetre jellemző a nagy szőrével kifordított bundakabát, marhakötél-öv köti össze a szőrmét a férfiakon, melyre kolomp van erősítve. Lábukon bocskort, csizmát viseltek, kezükben kereplő, kürt. Nadrágjuk fehér vászon, szalmával kitömve.

Az ünneplés végén máglyát raknak, körbetáncolják azt és jelképesen elégetik a telet, melyet egy szalmabábu szimbolizál. Ezt a szalmabábut mások kiszebábnak is hívják, és „Jöjjön a tavasz! Vesszen a tél!” rigmust kántálva vetik a tűzbe.

Egy másik történet szerint a Mohács-szigeti törökűzéshez kötik ezt a hagyományt, miszerint a XVI-XVII. században a török hatalom alatt álló Magyarország Mohács-szigetének mocsaras rejtekhelyein elbújó magyarokat a törökök akarták legyőzni, de aztán a mohácsiak fegyverhiány miatt kitalálták, hogy beöltöznek ijesztő jelmezekbe és elkergetik a törököket. Ez a terv be is jött, a babonás törökök fejvesztve menekültek hátrahagyván fegyvereiket. A város 1687-ben szabadult fel.